„Megszülettünk hirtelen,

egyikünk sem kérte,

kérve kérünk, szép jelen,

meg ne büntess érte.”

(Devecseri Gábor)

Vajon egészségünk meg van pecsételve, vagy sem? Olyan kérdés ez, amely évezredek óta foglalkoztatja az embereket, amelyen sokáig el lehet töprengeni, biztos választ mégsem lehet rá könnyen találni. Az idézett versben is felmerül az egzisztenciális kérdés: a születést nem mi választottuk, most mégis itt vagyunk, és kérleljük a sorsot, a jelent, hogy puszta létezésünkért ne járjon büntetés (kiszolgáltatottság, megaláztatás, boldogtalanság). Mennyire determinált az egészségünk, vajon a végzet határozza meg, milyen egészségben éljük le életünket, vagy a sors lehetővé teszi, hogy alakítsunk életünk folyásán? Elkerülhetetlen-e az a jelenlegi állapot, hogy az embertársaink nagy része negyven–ötven éves kora után egy vagy akár több betegség miatt rendszeres orvosi kezelésre szorul? A válasz: a Biblia szerint is van szabad akaratunk, mellyel nagymértékben alakíthatjuk sorsunkat, egészségi állapotunkat. A Szentírás szerint az ember az Istentől szabad akaratot kapott, mely a Teremtő értékes ajándéka, és ezzel lehetővé teszi az egyénnek a választást. Döntéseinket magunknak kell meghoznunk, hogy milyen értékek szerint akarunk élni, milyen irányt adunk életünknek, miként reagálunk a kialakuló helyzetekre. Sartre szerint az egészségre is vonatkozik az a szabály, hogy valamennyien teljesen szabadok vagyunk, nincs előre megszabott sorsunk vagy végzetünk, de minden döntésért magunk vagyunk felelősek, sőt, még ha nem döntünk, akkor is választunk, s ezért is felelősséggel tartozunk. Nincs tehát előre megszabott végzetünk vagy sorsunk, szabadon választhatunk életmódot magunknak, de éppen ez a szabadság okozza a legnagyobb terhet is. „Nem lehet kibújni a döntés felelőssége, meg az utána következő vezeklés súlya alól” – vallotta Sartre. Szerinte sorsunkat, életutunkat a szabadságunk és a magunk iránti abszolút felelősség határozza meg, mely döntéseink összességében kel életre. Hogy helyesen döntünk-e, vagy sem, azzal kapcsolatban íme még egy Sartre-gondolat: „Nincs olyan műszer, amivel meg lehetne állapítani, hogy az ember döntése helyes-e vagy helytelen. Ezért az ember minden döntése után tele lesz szorongással, hogy helyesen döntött-e.” Így válik a szabadság a legnagyobb teherré, mert akkor is dönteni kell, ha a körülmények ezt korlátozzák.

„Sorsodat a döntés pillanataiban alakítod” (Tony Robbins)

Választhatunk-e jó egészséget magunknak? A rövid válasz: részben igen, részben nem. Az egészség inkább folyamat és irány, mint egy állandó jelenség. A jó egészség nem pusztán döntés kérdése, de választásainkkal jelentős mértékben befolyásolhatjuk, felelősek vagyunk azért, hogyan viszonyulunk ahhoz az egészséghez vagy betegséghez, amely megadatott. Van, amin nem tudunk változtatni: nem választhatjuk meg testünket, a genetikai adottságainkat, melyek megszabják a betegségekre való hajlamunkat, esetleg a velünk született betegségeket. Egész életünkre kihatnak a környezeti tényezők: elsősorban a gyermekkori neveltetés és körülmények, a társadalmi helyzet, a levegő, víz, talaj minősége stb. Jelentősen képesek befolyásolni egészségünket a váratlan események: balesetek, fertőző betegségek.

Az egészséget meghatározó tényezők

A szabadságunk abban jelenik meg, hogy miként viszonyulunk az adottságokhoz, mit kezdünk azzal, ami van: felelősséget vállalunk-e az életmódunkért, hogyan bánunk testünkkel és lelkünkkel. A mi választásunk: az életmódunk (mozgás, táplálkozás, alvás, mértékletesség), milyenek a szokásaink (dohányzás, alkoholfogyasztás, képernyőfüggőség), hogyan kezeljük/győzzük le a stresszt, hogyan reagálunk a nehéz helyzetekre. Az életmódunkkal epigenetikailag tudunk hatni a génjeinkre oly módon, hogy genetikai örökségünk (DNS-ünk) ugyan nem változik meg, de meg tudjuk változtatni génjeink működését, illetve azt, hogyan kapcsolódnak be vagy ki. Ezen az úton tudják a gének működését befolyásolni a mindennapi döntéseink. Például ha úgy táplálkozunk, hogy védjük az emésztőrendszerünkben lévő mikrobiomot (zöldségekkel, gyümölcsökkel), akkor epigenetikai védelmet nyújtunk szervezetünknek, azaz olyan gének működését kapcsoljuk be, amelyek a szervezet zavartalan működését támogatják (pl. erősítik az immunrendszert). Másrészt az egészségtelen étrend és a mozgásszegény életmód olyan génműködést aktiválhat, amely az egész szervezetet érintő krónikus gyulladáshoz vagy anyagcserezavarokhoz vezet. A tartósan megoldatlan stressz epigenetikailag aktiválja a stresszválaszgéneket, ami túlterheli a szervezetet, például csökkenti az ellenálló képességét.

Úgy tűnik, hogy a modern világban nem igazán sikerül megtalálni a helyes életmódot, amit az életmódbetegségek egyre nagyobb száma is bizonyít. Ezek olyan krónikus állapotok, amelyek kialakulásában a legnagyobb szerepet a helytelen táplálkozás (ultrafeldolgozott ételek, túl sok cukor) és a mozgásszegény életmód tölti be, továbbá a rendezetlen alvás, a romló testtartás, a feldolgozatlan stressz, a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás is. A romló helyzet szűkebb környezetünkben is megfigyelhető, sőt, még riasztóbb az egyre fiatalabbak hanyatló egészségi állapota: allergiás és légúti betegségek, emésztőszervi problémák (ételintolerancia, székrekedés), lelki és mentális panaszok, mozgásszervi elváltozások (tartáshibák, lúdtalp, hátfájás). Az utóbbi időben egyre gyakoribbak lettek a fiatalkorúak körében a daganatos megbetegedések, olyan ráktípusok, amelyek addig főleg az idősebbekre voltak jellemzőek: pl. a vastagbélrák főként az ötven év felettieknél volt gyakori, mára a fiatal felnőtteknél is emelkedő tendenciát mutat. Sőt, a fiataloknál a daganat többnyire agresszívabban és gyorsabban nő, mint az időseknél.

Mit tudunk tenni az egészségünk javítása érdekében? Láthatjuk, hogy ez sok apró döntéstől függ, melyek pozitív hatása összeadódik, így az irányítás ténylegesen a kezünkben van. Ha sikerülne kialakítani a helyes életmódot, minden bizonnyal az is megelőzhető lenne, hogy sokan a negyvenedik életévük tájékán már rendszeres orvosi kezelésre szoruljanak. Sok negyvenesnél az a gond, hogy egyszerre kezd el hatni több negatív biológiai, életmódbeli és társadalmi effektus. Közben a szervezetben természetes változások játszódnak le, csökken az a fiatalkori „képesség”, hogy a test kompenzálni tudja az életviteli hibákat. Lassul az anyagcsere (elhízás), csökken az izomtömeg, romlik a test regenerálóképessége, a sérülések már lassabban gyógyulnak. Mindkét nemben hormonális változások indulnak be, melyek önmagukban természetesek, de ha a rizikófaktorokkal társulnak, akkor felerősödnek. Ebben a korban jelennek meg a kimutatható betegségek: magas vérnyomás, inzulinrezisztencia (a cukorbetegség előszobája), gerinc- és ízületi problémák, emésztőszervi gondok stb. Mindezek olyan intő jelek, amelyek rámutatnak, hogy odafigyelésre, változtatásra van szükség. Tudatosítani kell, hogy jobb a további egészségromlást meggátolni, mint megvárni a helyzet romlását. Oda kell figyelni a táplálkozásra, a rendszeres mozgásra, a pihentető alvásra, a stresszkezelő technikákra (séta, légzőgyakorlatok, figyelemlekötő hobbi), a káros szokások kerülésére (nikotin, alkohol), a mentális és szellemi egészség fenntartására (társas kapcsolatok, olvasás, tanulás stb.). Végezetül érdemes elgondolkodni M. Washington kijelentésén: „A boldogságunk vagy boldogtalanságunk nagyrészt nem a körülményeinken áll vagy bukik, hanem a hozzáállásunkon.”

„Az élet tele van nehéz döntésekkel. […] És az nyer, aki képes meghozni ezeket” (Dan Brown)