A bácskertesi színjátszó, zenepedagógus sem élhet muzsikaszó nélkül, de színházi estékkel is gyakran megajándékozza a nézőket -- Jelenidejében, könyörtelen ,,itt és most'-ságában rejlik hihetetlen ereje, óriási felelőssége és munkájának maradandó értelme -- Ősbemutatót is rendezett a műkedvelőkkel, Fitus Teréz Bonyodalmak a Northon-kastélyban című vígjátékát, oszlopos tagja a zombori székhelyű Berta Ferenc Zsebszínháznak -- Legutóbbi Alfonso Paso Az (i)gazság visszaüt című szatírájában lépett fel -- Nóti Károly Nyitott ablak című darabjában debütált, Novotni közlegényként
Tudjuk - mindig így volt -, hogy a művészetek közül a mienk a legillékonyabb, hiszen még a legjobb, legszínvonalasabb színházi előadást is csak addig játsszák, amíg van iránta érdeklődés. Mihelyt leveszik műsorról, a lassú, de biztos feledésbe merül. Ennek ellenére a színésznépség, a műkedvelő színjátszók is, akár a ,,nemzet napszámosai', nem gondolnak az elmúlásra, nem esnek depresszióba, annak visszavonhatatlan érzése nem dúlja fel a lelküket, éppen ellenkezőleg: reményteljes várakozással újra és újra benépesítik a próbatermeket, a színpadokat. Így teszik ezt, így tették ezt ősidők óta Bácskertesen (Kupuszina) is. Igaz, itt az amatőr színjátszók nem játszhattak sohasem együtt Páger Antallal, Somlay Artúrral, Bilicsi Tivadarral, Csortos Gyulával vagy Fejes Györggyel, Heck Paulával, Romhányi Ibivel, egymás között osztották fel a feladatokat, népszínműveket tűztek műsorra. Igen, Bácskertesen, ebben a takaros, szorgalmas emberek lakta magyar faluban, nem messze Zombortól, kiváltképp őrizték/őrzik a szép hagyományokat, évtizedek során párját ritkító, tehetséges műkedvelők szórakoztatták műsoraikkal a nagyérdeműt. Ezt tette Sturcz József tanító, aki már 1919-ben megrendezte a Cigány című népszínművet. Nem fényes palotában zajlott le a bemutató előadás, hanem a Bacsa-féle vendéglőben. A bácskertesiek színháza azóta a magyar nóta a magyar nemzeti színjátszás szentélye, itt azt mondják, hogy a színház nem egy tündérvilág, hanem kettő. Ezt mondja Dienes Mihály is, aki a többiekkel - Balogh Pállal, Molnár Józseffel, Guzsvány Erzsikével, Koleszár Valériával, Péter Istvánnal és másokkal - színházi előadásokkal, rendezvényekkel építi az embert, mindig megújulva, felfrissülve, mert neki egyszer, régen, a szép békeidőkben, amikor először lépett a színpadra Nóti Károly Nyitott ablak című vígjátékában, azt mondták: ,,Novotni közlegény, vigyázz!'. Dienes Mihály azóta vigyáz a nemzetünk kincseire. Műkedvelő színészként és rendezőként, zenepedagógusként. Szavalóként azt üzeni: ,,S a csillag-szóró éjszakák/ Ma sem engedik feledtetni/ Az ember Szépbe szőtt hitét./ S akik még vagytok, őrzőn, árván,/ Őrzők: vigyázzatok a strázsán'.
Mihályt csak a folytatható dolgok érdeklik. Így hát Novotni közlegény folytatta. De már az óvodában is gyakran ,,szerepelt'. Humánum, szeretet, szülői szeretet vette akkor körül, s aztán bemászott azon a ,,nyitott ablakon'. A függöny legördülte után Sturcz József tanító azt mondta, hogy Misinek nagy a szíve, ám másra nincs is szüksége, ha színész akar lenni. Nem az arisztokráciának, a puccos dámáknak és az elegáns uraknak csinálták a falu színházát, hanem az egyszerű embereknek, az utolsó aranyaikat is szétosztva közöttük, és sohasem mondták: ,,Ma este utoljára hajolok meg a közönség színe előtt, ma visszaadom az ügyelőnek a törülközőt és a sminkesdobozt'. Mihály a bácskertesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület ,,örökös tagja' lett. A szabadkai zenedében, ahol évekig tanult, Rejtő Jenő-egyfelvonásosokban játszott, ,,komédiázott', ahogyan a tanárai mondták. Miért maradt a színpadon? Mihály megfogalmazza: ,,Azért, mert a színésznek nincs egyetlen ellensége se! A színészt mindenki szereti, még a diktátorok is megtapsolják'. De elmondta azt is, hogy minden barátja, játszótársa gyűlöli, irigyli, ha esténként begyűjti a tapsot.
Dienes Mihály Szabadkáról hazatért szülőfalujába. Évekig a Daloló Ifjúság aktivistája volt, lótott-futott, szervezett, mindent megmozgatott, hogy életben maradhassanak a fiataljai, éneklő fiataljai. Megrendezte Illyés Gyula Tűvé-tevők című vígjátékát, népi játékát, nehogy elfeledjék az emberek, hogy milyen is az igazi népszínház. Guzsvány Erzsikével, aki árnyként követi, mindenben a segítségére siet, csodálatos népviseletbe öltöztette a szereplőket, az előadást eredeti bácskertesi népdalokkal gazdagították. Hatalmas sikert arattak, Magyarországon is színre vitték - öt alkalommal. Leánycsókon az előadásról a Duna Televízió felvételt készített, azóta többször sugározták. Ezután nem lankadó energiával Mihály színpadra állította Fitus Teréz Bonyodalom a Northon-kastélyban című vígjátékát. Az ősbemutató iránt nagy volt az érdeklődés. Mihály akkor már tudta, hogy a tanítás a bácskertesi iskolában: mestersége és hivatás - a színház: küldetés is. Nemcsak szólam, hanem való igaz, hogy a ,,színházcsinálás' hosszú távra szóló dolog. Az ügy sikeréért szurkoló s a színház, a színjátszás sorsát szívügyének tekintő kíváncsisága arra késztette, hogy másutt is munkát vállaljon. Tavaly elfogadta Győrfi Sándor és Fekete J. József meghívását: betagosodott a zombori székhelyű Berta Ferenc Zsebszínház társulatába. (Guzsvány Erzsi ide is elkísérte.) Saját bevallása szerint pályája egyik mérföldkövéhez érkezett. Itt, Zomborban, a Német család házában, a színház próbatermében egy alkalommal azt mondta: ,,Az értékes élet alapja a szeretet és a békesség. Utána a türelem és az emberi megértés'. Mihály Alfonso Paso Az (i)gazság visszaüt című vígjátéknak az ügyeletes nevettetője, azon van, hogy az előadás során a feje tetejére fordult világ újra helyreálljon. Született komikus - a legjobb ,,évjárat"-ból való, egy vajdasági Kabos Gyula, aki most újabb és újabb feladatokra készül.
Fellépett a Babos kendőben, dalolgatott is, muzsikált. A szabin nők elrablásában ,,mások vitték rossz utakra'. Belépett egy ötventagú rézfúvóscsapatba, népviseletbe ötözve muzsikált a Gyöngyösbokrétákon, fújta a nótákat, s csak akkor rendült meg a hite, amikor Budapesten megnézte az Ének az esőben című musicalt, majd a szabadkai Népszínház kiváló előadásait Heck Paulával, Verseghi Józseffel és másokkal, mert a színházi csodák láttán a saját rétje már nem tűnt zöldnek, a másé, ugye, mindig zöldebb. De aztán megrázta magát. Pici munkákból áll össze az egész, ezt tudta/tudja. A szívünk egy vityillóban is hevesen tud dobogni...