home 2024. július 14., Örs napja
Online előfizetés
„De nyakamon a csacsika család”
Pap Ágota pszichológus
2023.05.24.
LXXVIII. évf. 20. szám
„De nyakamon a csacsika család”

Talán sokuknak ismerős Mézgáék családja, a rajzfilm, melyen generációk nőttek fel, és melyben szinte minden benne volt, ami egy családról elmondható. Ebből talán sejthető, hogy ezúttal egy olyan ősi és könnyen megfogalmazható társadalmi egységről szeretnék írni, amelyet úgy hívunk, család. Hagyományos értelemben a család elégedett, harmonikus módon együtt élő felnőttek és gyermekek képét idézi fel. Ám a családok legalább annyira eltérőek, mint az őket alkotó egyének, a tagok pedig befolyásolják egymás életét.

Formailag különböző családokról beszélhetünk, melyek a csak rájuk jellemző gondokkal küzdenek. A kis család szülőkből és egy vagy több gyermekből áll. A nagy család esetében a közösség a kis család tagjain kívül magában foglalja a rokonokat is. Emellett hallunk egyszülős vagy csonka családokról is, melyek vagy úgy jönnek létre, hogy az egyik szülő kiválik a kis családból halál, válás vagy elköltözés révén, vagy úgy, hogy egyedülálló személy vállal gyermeket, fogad örökbe. A vegyes/patchwork/mozaik család úgy jön létre, hogy a szülők vérrokoni viszonyban nem lévő gyermekeket hoznak előző kapcsolataikból az újba. Nemritkán a családokban kettőnél több felnőtt van jelen, van, hogy a nagyszülők vagy közösségek nevelik az unokákat/gyerekeket. És előfordul, hogy a felnőttek egyedül élnek házas- vagy élettársi kapcsolatban — legyen szó azonos vagy különböző nemű felnőttekről —, ezek a gyermektelen családok.


Forrás: Unsplash/Luana Azavedo

A családon belül minden félnek más-más kapcsolati szerepe van: egy nő például lehet feleség, anya, lány, s ezek mindegyike különböző feladatokat és elvárásokat foglal magában. Gyakran ezek a szerepek nagyon merevek, és ha valami miatt csökken az őket betöltő személy jelenléte, akkor nagy teher hárul a családra, hiszen senki más nem működik komfortosan az érintett feladatkörben. Ezzel szemben a túlzottan laza vagy nyitott szerkezet is gondokat okozhat, mert egymás kompetenciáit sarkítják, és akár kellemetlen versenyhelyzetbe kerülhetnek az egyébként más, de gyakran hasonló szerepkörben működő érintettek.

Valaha a reproduktív, a szexuális, a gazdasági és az oktatási cél állt minden család fókuszában. Ma már a pszichológiai támasz megléte igen fontos célként jelenik meg, melyet könnyebb megvalósítani, ha a kommunikáció világos és egyenes.


Forrás: Unsplash/Isaac Quesada

A család életciklusokon vagy fejlődési fázisokon megy keresztül: tagjai az intim (kortárs)kapcsolat kialakításával egyidejűleg a munka terén megkeresik a maguk útját, és házassági rendszert alakítanak ki, ami a barátokkal való kapcsolat átrendeződéséhez is vezet, majd helyet teremtenek a gyermekeknek. A kisgyermekes családban megismerkednek a szülői szerepekkel, és „megszületnek” a nagyszülők is. A serdülőkkel élő családban a középkorú szülők érdeklődése ismét a házasság és a karrier kérdése felé fordul. Ekkor már a szülőknek egyre több feladatuk, gondjuk van a saját szüleikkel is. Majd lassan a szülők és a felnőtt gyermekek között egyenrangú kapcsolat alakul ki, utóbbiak pedig ezután szintén saját családot alapítanak, és a szülőket nagyszülői szerepbe helyezik. Az élet hátralévő részében feldolgozzák a házastárs, a testvérek, a kortársak halálát, és a visszatekintés, számvetés után felkészülnek a saját halálukra.


Forrás: Unsplash/Phillip Goldsberry

A családnak különleges szerepe van a társadalmi viszonyok újratermelésében, hiszen generációkon keresztül örökíti át értékeit, normáit, szokásait, viselkedési szabályait. A család fejlődése és a stabilitásra való törekvése folyamatosan egymás ellen hat, így a rendszernek időről időre új struktúrákat, viselkedési módokat, szabályokat kell alkotnia. Ennek pedig fontos összetevői a család megfelelő hierarchikus működése és az átlátható határok. A hierarchia azt mutatja meg, hogy ki mit csinálhat a másikkal — egy jól működő családban egyértelmű hierarchiakülönbség van a szülők és a gyerekek között. A pszichológiai értelemben vett határok pedig összekötnek és elválasztanak, védelmet nyújtanak, valamint a struktúra létrejöttét is segítik.

A család életében előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a tagok szövetségre vagy koalícióra lépnek egymással. Például, amikor egy pár eldönti, hogy gyermeket szeretne vállalni, és ehhez tudatosan elkezdi megteremteni a feltételeket.

A család rendkívül fontos a gyermek fejlődésében, mivel ez valószínűleg az a szocializációs közeg, amely leginkább befolyásolja őt. Nem engedhetjük meg, hogy bármilyen változás tartós patológiát teremtsen egy család életében. A tagok eltérő működése egy tünet lehet, nem pedig oka valaminek, ha a családnak olyan erőforrásai vannak, amelyek segíthetnek a stabilitás visszaállításában.


Forrás: Unsplash/Annie Spratt

Kérem, engedjék meg, hogy egy kicsit plagizáljak, és ezúttal is a saját anyanyelvünkhöz nyúljak: „A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a család szó az ószláv čeľadь átvétele, eredeti jelentése »háznép, cselédség«; legkorábbi írásos előfordulása a magyar nyelvben 1113-tól datálódik. A kifejezés a 16. század középétől egyre ritkábbá vált, sőt teljesen elavult. A mai köznyelvi jelentésben Vörösmarty újította fel (1831).”

A család fogalma egy kérdőív eredménye szerint — ahol a kérdések szabad asszociáción alapultak — azt mutatta, hogy a megkérdezetteknek a családról leggyakrabban az anyagi és az érzelmi biztonság jut eszükbe. Nagy százalékban szerepelt a feltétel nélküli, kölcsönös szeretet, a támaszt, segítséget, védelmet nyújt kifejezés is. A család sokak számára az összetartozást, boldogságot, örömöt, nyugalmat, megértést szimbolizálja, és voltak, akik az otthonnal kapcsolták össze. A Milyen a tipikus magyar család? kérdésre a legtöbb válasz negatív volt: elvált, csonka, veszekedős, pénzcentrikus, nincs idő egymásra, rohanó, feszült, ideges, eladósodott, szegény, panellakó, részeges. A pozitív értékelések között szerepelt az összetartó, szorgalmas, dolgos jelző. Van, aki szerint attól tipikusan magyar, hogy magyarul beszél, magyar ételeket fogyaszt, magyar tévét néz, illetve szereti a csípős ételeket. Arra a kérdésre, hogy milyennek látják az ideális családot, a legtöbb válaszban szerepelt a szerető, harmonikus, boldog, gazdag, összetartó, segítőkész fogalom. A válaszadók 15%-a szerint az ideális családot anya, apa, gyerekek alkotják, néhányuk szerint pedig idetartozik a kutya, macska és egyéb háziállat is.


Forrás: Unsplash/Jessica Rockowitz

„A családnak különleges szerepe van a társadalmi viszonyok újratermelésében, hiszen generációkon keresztül örökíti át értékeit, normáit, szokásait, viselkedési szabályait. A család fejlődése és a stabilitásra való törekvése folyamatosan egymás ellen hat, így a rendszernek időről időre új struktúrákat, viselkedési módokat, szabályokat kell alkotnia. Ennek pedig fontos összetevői a család megfelelő hierarchikus működése és az átlátható határok. A hierarchia azt mutatja meg, hogy ki mit csinálhat a másikkal — egy jól működő családban egyértelmű hierarchiakülönbség van a szülők és a gyerekek között. A pszichológiai értelemben vett határok pedig összekötnek és elválasztanak, védelmet nyújtanak, valamint a struktúra létrejöttét is segítik.”
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..