home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Dacolva a nehézségekkel
Tóth Tibor
2009.11.25.
LXIV. évf. 47. szám
Dacolva a nehézségekkel

Az 1783-ban épült katolikus templomA Kúla községben található Veprődöt magyarok és szlovákok alapították 1758 és 1765 között. Ezután 120 német család költözött ide Délnyugat-Németországból. A németek letelepedése 1820-ban ért véget. A lakosság többségét ők alkották egészen a második világhá...

Az 1783-ban épült katolikus templom

A Kúla községben található Veprődöt magyarok és szlovákok alapították 1758 és 1765 között. Ezután 120 német család költözött ide Délnyugat-Németországból. A németek letelepedése 1820-ban ért véget. A lakosság többségét ők alkották egészen a második világháború végéig, amikor nagy részüket kitoloncolták Németországba. 1945-46-ban aztán Montenegróból, Kosovóból és az akkori Jugoszlávia más részeiből való lakosokat telepítettek a helyükbe. Ma ők képezik a népesség zömét.
- Veprődnek ma körülbelül 3000 lakosa van, a magyarok lélekszáma az utóbbi időben jelentősen csökkent, pillanatnyilag mintegy 150-en élnek itt, akik megtartották magyarságukat. Igazi magyar család jóformán már nincs is - tudom meg Papajcsik Bélától, a helybeli Kossuth Lajos Művelődési Egyesület pénztárosától, aki 1986 óta látja el ezt a tisztséget.
Régebben a településen jóval több munkalehetőség adódott, hiszen a mindmáig működő szövetkezeten kívül valamikor kendergyár, malom és téglagyár adott munkát az itt élőknek. A nagyfokú elvándorlást - ami nemcsak a magyar, hanem a szerb nemzetiségű lakosság körében is érezhető - elsősorban a munkalehetőség hiánya okozza. A faluban ugyanis egyedül a mezőgazdaság nyújt megélhetési lehetőséget. Így a fiatalok nagy része szedi a sátorfáját, és elindul szerencsét próbálni és szebb jövőt keresni magának meg a családjának.
- A nagymérvű elvándorlás miatt már három éve nem folyik magyar oktatás az általános iskolában. Korábban mindig nyíltak magyar osztályok, de mára sajnos elfogytak a magyar gyerekek. Ha legalább néhányan volnának, újraindulhatna a magyar tagozatokon is az oktatás. A legszomorúbb azonban az, hogy erre egyhamar nem is kerülhet sor, már csak azért sem, mert még magyar csecsemő sincs a faluban. Azonkívül a fiatal házasok is mind elvándorolnak - két házaspár Magyarkanizsára, egy Újvidékre, egy pedig Topolyára költözött -, de hát munkalehetőség híján mi mást tehetnének? A probléma másik oka a vegyes házasságokban keresendő. A faluban több mint harminc pár vegyes házasságban él, és gyermekeik jóformán nem is tudnak magyarul. A vegyes házasságban élő szülők gyermekeik iskolába íratásakor általában a szerb tannyelvű tagozatot részesítik előnyben - mondja keserűen Papajcsik Béla.
A faluban a nemzetek közötti viszony jónak mondható, bár a hetvenes években kiéleződött ugyan közöttük a feszültség, azóta azonban lenyugodtak a kedélyek, s még a kilencvenes évek viharai sem tudták egymás ellen fordítani az embereket. A lakosság nagy részét a montenegróiak alkotják, de magyarok, szerbek, ukránok, szlovákok és ruszinok is élnek Veprődön, és békésen megférnek a kilencvenes években ideköltözött menekültekkel. A lakosság főleg szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik, de a tojótyúkfarm is kenyeret ad jó néhány családnak. A kisipari szakmát űzők közül mindössze egy pék van a faluban, ezenkívül néhány magánkézben levő bolt is.
Habár rohamosan fogyatkoznak a magyarok, az itt maradottak a fennálló nehézségek, gondok-bajok ellenére is kitartóan ápolják kultúrájukat, hagyományaikat.
- A Kossuth Lajos Művelődési Egyesület már a második világháború előtt, sőt még a háború alatt is működött. Valamikor 1948 és 1952 között alapították újra, azóta kisebb megszakításokkal folyamatos a munkája - mondja Papajcsik Béla. - Tagságunk száma körülbelül ötven-hatvan főnyi, közülük húszan tevékenyen részt vesznek a művelődési életben.
Papajcsik Mária, az egyesület énekcsoportjának tagja elmondta, hogy a vegyes kórus mellett a színjátszó csoport és a szavalók is rendszeresen föllépnek egy-egy művelődési rendezvényen.
- Szavalóink rendszeresen részt vesznek a községi szavalószemléken, de valamennyi községi versenyen egyaránt. Énekcsoportunk az elmúlt évben Csongrádon vendégszerepelt, nyáron a hajdújárási falunapok keretében tartott kórustalálkozón léptünk fel, legutóbb pedig Újvidéken a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok megnyitóünnepségén arattunk nagy sikert. Az utóbbi öt-hat évben nem múlhatott el nélkülünk a Durindó népzenei fesztiválnak egyetlen rendezvénye sem. Ezt főként Szöllősy Vágó Lászlónak és Veronikának köszönhetjük, akik felkaroltak bennünket, és segítségükkel eljuthattunk a vajdasági magyarságnak az egyik legnagyobb hagyományú rendezvényére - tudom meg Papajcsik Máriától.
Tavaly Papajcsik Csabának, a Művelődési Egyesület elnökének kezdeményezésére újra megalakult a színjátszó csoport, az idén tavasszal már bemutatót is tartott. Nagy sikerrel adta elő a Drága mama című darabot Győrffy Sándor rendezésében. Ezenkívül a színjátszók a Nagykikindán rendezett Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Fesztiválján is sikerrel szerepeltek: különdíjban részesültek, Szobek Károly pedig a második legjobb férfiszereplőnek járó díjjal tért haza.
Az egyesület igyekszik megőrizni a meglévő szakosztályokat, habár nagy gondot okoz, hogy rendkívül kevesen vannak, s így szinte minden tag egyszerre több szakosztály munkájában is részt vesz.
- Remélem, hogy még sokáig énekelhetünk Smith Jolán vezetésével, és remélem, hogy színjátszó és szavalócsoportunk nem jár úgy, mint a népi tánccsoportunk, mely csaknem harminc éve abbahagyta a működését. A nemrég még oly népszerű Vidám Fiúk zenekar, mely azelőtt vidékre is eljárt bálokba, lakodalmakba muzsikálni, mostanra szinte teljesen felhagyott a tevékenységével, mivelhogy nincs kinek, hiszen oly mértékben csökkent a magyarok lélekszáma - mondja Papajcsik Béla.
Veprődön egyhangúan telnek a magyarok napjai, hetei, hónapjai, egyedül a Szent István-napi búcsú visz kis változatosságot a falu életébe. Ezen az ünnepen hazalátogatnak a falu szülöttei, elszármazottai, és hagyományos bálon találkoznak az itthon maradottakkal, hogy jól kimulathassák és kibeszélgethessék magukat.
- Az idén rendkívül sikeres volt az augusztus huszadikai búcsúnk. Az ünnepségre meghívtuk a bácskertesi népi tánccsoportot és a rézfúvószenekart is, így zeneszó mellett vonultunk a templomtól a művelődési egyesületig, ahol a kenyérszentelési szertartás folyt. A másik hagyományos rendezvényünk a gyerekek farsangi bálja, melyre a kicsinyek jelmezbe öltözve érkeznek, s a legszebb jelmezt díjjal jutalmazza a zsűri - tudom meg az egyesület pénztárosától.
Az egyesület Kúla községtől, valamint a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségtől is kap támogatást, emellett a 180 férőhelyes nagytermet rendszeresen kiadják lakodalmak, bálok, búcsúestek megszervezésére, s ebből is csurran-cseppen valamennyi. A közelmúltban az Illyés Közalapítvány segítségével sikerült hangszórókat és erősítőket vásárolniuk, azonkívül lehetővé vált az épület tatarozása is.
Mindkét beszélgetőtársam sajnálkozott amiatt, hogy nincs tőkebeáramlás a faluba, következésképp nem nyílhatnak új munkahelyek sem, és ez is meggyorsítja a fiatalok elvándorlását. Pedig nagy szükség van az itt maradásukra, hiszen hiába ápoljuk kultúránkat, hagyományainkat, ha nincs, aki továbbvigye s megőrizze az útókor számára.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..