Több kortársa azt írta róla, hogy ,,az első modernül fürge, modernül invenciózus' szabadkai újságíró és szerkesztő volt - Bajmokon született 1869. augusztus 6-án, Szabadkán hunyt el az első világháború évében, 1918. október 18-án - Szülei ügyvédi pályára szánták, de az egyetemet nem végezte el - Több szabadkai lapnál dolgozott, legtovább a Bácskai Hírlapnál, melynek vezéregyénisége lett, s neki köszönhető, hogy a napilaphoz csatlakozott Kosztolányi Dezső, Csáth Géza, Somlyó Zoltán, Gyóni Géza, Stella Adorján stb. - Ötvenéves sem volt, amikor elragadta a halál. A Bácskai Hírlap nem sokkal élte túl tulajdonosát, 1919-ben betiltották.
Megkockáztatom: történelmi veszteségeink örökös számbavételének közepette olykor a bizakodás tényeit is tanácsos volna regisztrálni, visszatekinteni a múltba - legalább önmagunk megerősítéséért. Hogy a trianoni szétszaggatás előtt micsoda szellemi erők mozdultak meg a szellemi haza, vagy csupán egy város megtartására. Sok-sok magyar ember életműve akkor még nem a ,,nyuvadó' idő égig érő fájdalmából fakadt, s az írók, az újságírók - talán a színészeink is - nem árnyékkal terítették be a tájat, ahol születtünk mi szabadkaiak és nem szabadkaiak. Az emlékezések árjában leggyakrabban a szabadkai sajtónál pihenünk meg, bár szellemi életünk múltjának felmérésében az utóbbi években már nem emelhetjük le a polcról azokat a könyveket, amelyek a múltbeli tevékenységek eredményeit tárják fel. Viszont egyre gyakrabban forgatjuk Kolozsi Tibornak, a 7 Nap egykori újságírójának és szerkesztőjének a vaskos kötetét, a Szabadkai sajtó (1848-1919) címűt. Ezt a kötetet olvasva megtudjuk, kideríthetjük, hogy a véres háborúk és a szégyenteljes behódoltságok során több évszázadon át pusztított és nemegyszer porig rombolt városnak, Szabadkának olyan kivételes értékű szellemi múltja van, amely éppen tragikus történelmi útja folytán rapszodikus és a maga nemében egyedülálló fejezeteket tartalmaz. (Életjel, 1973) Ilyen egyedülálló fejezet a Bácskai Hírlap története és Braun Henrik újságíró, szerkesztő életútja, azé az emberé, aki 1869. augusztus 6-án született az akkor németek által lakott Bajmokon, és Szabadkán hunyt el 1918. október 18-án. Lapja, a Bácskai Hírlap nem sokkal élte túl tulajdonosát. 1919 elején - az új államalakulás napjaiban - az újságot ugyanis azonnal betiltották, arra a sorsra jutott, mint a többi szabadkai lap. Braun Henrikről nem egy kortársa azt írta: ,,az első modernül fürge, modernül invenciózus' szabadkai újságíró, aki nem egy riportját, színikritikáját, tárcáját gyakran Quasimodo névvel írta alá. Sokat írogatott, munkái a többi szabadkai lapban is megjelentek, mintha jelt kapott volna valahonnan, hogy dolgozzon szakadatlanul, s már ne gondoljon az ügyvédi pályára, de hiszen a szülei nem is újságírónak szánták. Braun Henrik az egyetemet nem fejezte be. Akkor még az írókat, publicistákat földrajzi hovatartozásuktól függetlenül összefogta az alkotás, a találkozás ereje és öröme. Valamennyien Magyarországon dolgozhattak, s nem kellett minduntalan a megszenvedett életet siratniuk. ,,Braun Henrik - olvastuk Kalapis Zoltán Életrajzi kalauzának az első kötetében - hírnevét mégsem kizárólag az írással alapozta meg, hanem lapjának, a Bácskai Hírlapnak a szellemi irányításával, a kitűnő munkatársak toborzásával, azaz szerkesztői munkájával.'
Köztudomású, hogy a Bácskai Hírlap első száma 1897-ben jelent meg. Dr. Csillag Károly a huszonkét számot megért Bácskai Napló megszűnése után napilapot adhatott ki Szabadkán, a Bácskai Hírlapot. Kezdetben hetenként négyszer vehette a kezébe az olvasó. Lassan-lassan nevek tűntek el a lap hasábjairól. 1901 decemberében dr. Csillag Károly lett a főszerkesztő, a felelős szerkesztő pedig Braun Henrik. 1902. április 6-án aztán bejelentik a polgármesteri hivatalban, hogy a Bácskai Hírlap politikai napilappá válik. 1904-ben dr. Csillag Károly is elbúcsúzott az újságtól, csak Braun Henrik maradt a régi gárdából, továbbra is felelős szerkesztőként. Az újság hangja komolyabbá vált. Braun, aki tulajdonképpen színikritikusként kezdte pályafutását - rövid időre a Délmagyarországot is szerkesztette - elnöke lett aztán a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége felügyelőbizottságának, és tagja a helyi közügyeket intéző legfőbb szervnek, a törvényhatósági bizottságnak is. Ő szerkesztette - alapos műgonddal - a szabadkai Városháza felavatásának ünnepére az 1912-ben Nagyváradon kiadott dokumentumszerű kiadványt...
1922-ben Silenus a Hírlapban így ír róla:
,,Braun Henrik, mintha még itt járna közöttünk, úgy emlékezünk rá. Valami egészen különös tehetség volt az övé, megtalálta és magához csábította mindazokat, akikben igazi újságcsináló vér volt. Így lett jó újság a Bácskai Hírlap, ez a nekünk olyan kedves és szomorú emlékű újság, és innen van, hogy oly sokan indultak el Szuboticáról, ettől a laptól, akik nagyokká lettek, akik nevét szárnyaira vette a hír'.
Kik lettek itt nagyok (Braun Henriknek is köszönhetően)? Elsősorban Kosztolányi Dezső, akit Braun Henrik avatott be a műhelytitkokba. Első verse a Bácskai Hírlapban jelent meg. Lélekbeli társa, Csáth Géza is dolgozott a lapnak, akárcsak Somlyó Zoltán, a ,,furcsa vándor' és Gyóni Géza. Tíz forint előleggel hozta a laphoz Sopronból, s aztán írta csaknem egyedül a már hanyatló újságot. Braun munkatársául fogadta Vukov Lukácsot és Stella Adorjánt is, aki Hollywoodban is megfordult, továbbá Vajda Józsefet, Szaulics Antalt, dr. Kálnai Dezsőt, dr. Weiss Jenőt. Baloghy Ernőt, dr. Lanczy Félixet, dr. Fenyves Ferencet. Braun Henrik spanyolnátha után fellépő szövődmény, tüdőgyulladás miatt halt meg. Szobrot nem emelt neki a város, tudtommal emléktáblát sem kapott...