A Bega-parti városban, Nagybecskereken 1865. március 23-án született szerkesztő, műfordító, tanulmányíró jogi diplomáját Budapesten szerezte, évekig a Torontál első embere volt - 1943. november 30-án hunyt el szülővárosában - ,,Brajjer Lajos hasznos munkát végzett' - olvastuk Lőrinc Péter A Pleitz-ház tudományos kiadói tevékenysége a bánáti rónán című könyvében - a Budapesten, 1936-ban kiadott Ungarische Lyrik című kötetében a szerkesztő helyet szorított több jugoszláviai magyar költőnek is: Csuka Zoltánnak, Debreczeni Józsefnek, Fekete Lajosnak, Laták Istvánnak, Szenteleky Kornélnak, Dudás Kálmánnak és másoknak - Tagja volt a szegedi Dugonics Társaságnak és a temesvári Arany János Társaságnak, Fiuméban útjára indította a Fiumei Estilapot
Sok-sok évvel ezelőtt, amikor még az értékeknek nagyobb volt a becsületük, a nagybecskereki Madách Színház - a tagság akkor hivatásos státusba lépett, ,,loboghattunk' is két sovány évad erejéig - rendezője és művészeti vezetője, az egykori nagyváradi hírlapíró az anyaországtól elszakított városban sokat agitált annak érdekében, hogy 1921-ben megalakuljon az Ady Társaság, majd a fiatalok Renaissance-köre. A fárasztó próbák után a gazdag múlt iránt érdeklődőknek - leginkább nekem és leányának, Juhász Dürrigl Zsuzsának - a vidékünk első magyar nyelvű napilapjáról mesélt, be is mutatott néhány megőrzött példányt, amolyan ,,sajtótörténeti" órát tartott a színház első emeleti nagytermében. Beszélt azokról, akik a lapot szerkesztették, illetve akik a főszerkesztői voltak. Szólt a rendező, Juhász Ferenc dr. (Mayer) Mara Jenőről, aki 1917-től 1932-ig végezte a munkáját, önmagáról is sokat beszélt természetesen, megemlítvén, hogy 1932-től 1934-ig viselte gondját a napilapnak, majd Kelemen János érdemeit is hangoztatta (1934-1939), és végül dr. Mara Jenőné (1941-1944) munkásságát méltatta. A Torontál utolsó száma 1944. október hónap első napján jelent meg, néhány nappal az orosz hordák bevonulása előtt. Kevesebb szó esett a napilap tulajdonképpeni első főszerkesztőjéről, Brajjer Lajosról, aki vidékünk első magyar nyelvű napilapjának hosszú ideig első embere volt. A szerkesztő, műfordító, tanulmányíró Nagybecskereken született (hogy pontosan hol, melyik utca hányas számú házában, azt nem tudom) 1865. március 23-án. A kevésbé ismert és népszerű laptulajdonos középiskolai tanulmányait szülővárosában végzi, jogot a budapesti tudományegyetemen tanul, diplomát is a magyar metropolisban szerez. 1888-ban bölcsészdoktori oklevelet nyer a kolozsvári egyetemen. Munkája Lessingről, illetve a német polgári dráma megszületéséről és felemelkedéséről nagy feltűnést keltett, s ezt az értékezését olyan nagyra becsülték, hogy még ugyanabban az esztendőben kötetben is megjelentették.
Németh Ferenc A nagybecskereki sajtó története c. kiváló könyvében (Fórum Könyvkiadó, 2004) elöljáróban arról ír, hogy a mai Bánát területén 1918-ig a legjelentősebb szellemi központ Nagybecskerek (Torontál vármegye egykori székhelye) volt. Idézünk: ,,Ezt nem csupán földrajzi fekvése biztosította, hanem gazdag és sokrétű művelődési élete. Nagybecskerek szellemi örökségének egy jelentős részét gazdag lapkiadás alkotja, amely - mint látni fogjuk - csak az 1918 előtti időszakban több mint ötven címszót számlált. Ezek között voltak egyszerű szakközlönyök, de vajdasági viszonylatban is jelentős lapkiadási vállalkozások. Említsük csak például a Torontált, a közelmúltig leghosszabb életű vajdasági napilapot.'
Visszaértünk tehát a Torontálhoz.
A múltban is viharvert Bánát területén csak az 1848-as szabadságharc után, pontosabban: az előestéjén teremtődtek meg a feltételek lapok nyomtatására. Az első nyomdász ebben a térségben a regensburgi születésű Pleitz Ferenc Pál (Franz Paul Pleitz) volt. Neve mindenképen említést érdemel. Az első nyomatatott újságot Pancsován állították elő (Südungarische Grenzbote), de Pleitz egy becskereki lap kiadását is tervbe vette. Ebben a takaros városban minden feltétel, az anyagiakat is beleértve, adva volt. 1872-ben aztán - habár a város első újságja a Gross-Becskereken Wochenblatt volt -, április 4-én megjelent a Torontál című ,,vegyestartalmú hetilap' első száma. Az újságot Balás Frigyes alapította, szigorúan szem előtt tartva a megyei urak, elöljárók politikai érdekeit, tehát nem az olvasói igényeket. Balás mellett szorgoskodott Vuchetich Endre, de a munkába Kiss Károly, a gimnázium tanára is bekapcsolódott. Egy ideig Szentkláray Jenőre bízták a lapot, őt Létmányi Nándor tanár váltotta fel ebben a tisztségben; megfordult a szerkesztőségben Rónay Jenő, Hegedűs Miklós, majd Lauka Gusztáv (aki megújította a lapot), 1892-ben (január 30-án jelent meg először napilapként a Torontál) pedig az akkor mindössze 27 éves Brajjer Lajos is. Lauka Gusztáv bohém életmódját nem nézte mindenki jó szemmel. Ezért Brajjer Lajost ültették be a főszerkesztői székbe, aki számára a körülmények mindig kedvezően alakultak, mindig ,,mázlija' volt, mondták. Először is azért, mert rögtön a diploma megszerzése után az oltárhoz vezethette Pleitz úr unokáját, s így az irodalomban jártas fiatalember tulajdonképpen nemcsak a pályáját, hanem a jövőjét is megalapozta. Brajjer Lajos kétségtelenül hasznos munkát végzett több területen, síkraszállt például az általános választójogért. Tagja volt a szegedi Dugonics Társaságnak és a temesvári Arany János Társaságnak, továbbá egyik vezetője volt a Torontál megyei Magyar Közművelődési Egyesületnek, a lapot is gyorsan felfejlesztette. Sokan segédkeztek neki ebben (Sz. Szigethy Vilmos, Somfai János, Scossa Dezső). Brajjer Lajos egy időben Fiuméban dolgozott, ahol útjára indította a Fiumei Estilapot. Sokat fordított: magyar költők verseit ültette át német nyelvre. Lőrinc Péter azt írja A Pleitz-ház tudományos kiadói tevékenysége a bánáti rónán című könyvében, hogy Brajjer Lajos hasznos munkát végzett, megemlítvén azt is, hogy a szerkesztő Goethe hangulatainál, hangvételénél rekedt meg. Az Ungarische Lyrik című fordításkötetében Brajjer Lajos helyet szorított több jugoszláviai magyar költőnek, Csuka Zoltánnak, Debreczeni Józsefnek, Fekete Lajosnak, Laták Istvánnak, Szenteleky Kornélnak, Dudás Kálmánnak és másoknak.
1943-ban hunyt el.