A miénkben és a nyugati társadalmakban is gyakran furcsa jelenségekre bukkanhatunk. Korábban már szó esett a ghostingról, amikor is — főleg online ismerkedés közben — beszélgetőpartnerünk, akihez hosszabb-rövidebb ideje kötődünk, vagy akivel akár már találkozgatunk is, hirtelen eltűnik. Ezúttal egy ettől eltérő, de gyökerében talán hasonlatos, ám ezúttal a Távol-Keleten előforduló jelenségláncról szólnék.
A japánok híresek a munkamoráljukról, a végletekig tartó szorgalom egy olyan elvárás náluk, amely mélyen beleivódott a társadalmukba. A felmérések szerint például a dolgozók a fizetett szabadságuknak általában csupán a felét veszik ki, ezért a kormány kénytelen törvény által kötelezni a munkavállalókat az évi öt nap szabadságra. Ahogyan kisgyermekkorban szégyennek minősül rossz jegyet kapni, úgy felnőttkorban szégyen felmondást kapni. Ezekre született válaszként a karoshi (japán kifejezés, mely szó szerint azt jelenti: túlmunka okozta halál), vagyis az az állapot, amelyet hosszú munkaórák, magas stressz és kimerültség okozhatnak, és a munkavállaló halálához vezet. Már az 1970-es és ’80-as években ismertté vált ez a fogalom, amikor a gazdasági növekedés és az ipari termelés virágzása miatt sok munkavállaló nagyon hosszú órákat dolgozott, ennek pedig állandó stressz és alváshiány lett az eredménye, ami nemritkán az illető életébe került. A hivatalos adatok évi 200 (sokkal inkább 10 000) ilyen esetről számoltak be. Ez indította el világszerte a munkaórák szabályozásának és a munkavállalók egészségének érdekében folytatott kiemelt harcot.
Fotó forrása: Content.api.news
Az egyik megoldás a karoshi megelőzésére az, hogy a munkahelyeken bevezetik a megfelelő munkaidő-szabályozást, mely csökkenti a dolgozók túlórázását, valamint szavatolja, hogy a dolgozók elegendő pihenő- és szabadidőt kapjanak. Ezenkívül fontos a stressz és a kimerültség kezelése, melyhez segítséget nyújthatnak a stresszkezelő technikák, a testmozgás, az egészséges táplálkozás és a megfelelő alvás. Emellett a munkahelyi környezet javítása is fontos, ideértve a szellőztetést, a megfelelő megvilágítást és a szünetek tiszteletben tartását. A munkahelyi kommunikáció javítása és a munkatársak közötti támogatás elősegítheti a stressz és a kimerültség csökkentését.
A karoshi alternatív megoldásává vált az önkéntes eltűnés jelensége, azaz a johatsu (vagy jouhatsu, melynek jelentése: párolgás). Ezt csinálja évi 100 000 japán férfi és nő: nyom nélkül elpárolog az életéből, hogy aztán soha többé senki ne találja meg. A ’70-es évek elején a megrekedt házasságokat nem volt könnyű felbontani, a válás tehát a nehezebb kiút volt a boldogtalan kapcsolatokból, ezért a johatsut eleinte a szakítások egyetlen lehetséges megoldásaként értelmezték, valamint semmilyen törvény nem védte a családon belüli erőszak áldozatait, akik a johatsuban látták az egyetlen menekülési utat. Majd a japán gazdaság összeomlása után a kirúgás kudarca okozta szégyen elől menekültek el így az érintettek.
Fotó forrása: Hungary.postsen.com
A johatsu jelensége Japánban elég gyakori, és az ottani társadalom számára nagy gondot okoz. Az eltűnő emberek gyakran nehéz helyzetbe hozzák családjukat, barátaikat és munkáltatóikat, sokszor gondot okoz megtalálni őket, vagy kapcsolatba lépni velük. Ezért az illetékesek azon dolgoznak, hogy a mentális egészségügyi szolgáltatásokat és az érintettek támogatását javítsák, megelőzve az ilyen helyzeteket.
A johatsura egy teljes iparág épült fel. Egyes érintettek szerint az ilyen cégek — melyek az éj leple alatt tüntetnek el embereket — száma meghaladja a százezret, és manapság inkább az adósságban úszó, gyakran uzsorások elől bujkáló (leginkább) férfiak segítésére jöttek létre. Akinek nem telik egy ilyen cég felbérlésére, annak segítségére lehetnek az ebből a célból íródott kézikönyvek: A tökéletes elpárolgás — Kezdd újra az életed vagy Az eltűnés átfogó kézikönyve — Hagyd el a szomorú, szánalmas valóságod. A rendőrség nem keresi ezeket az embereket, kivéve, ha az illető gyilkosságot követett el vagy valamilyen balesetet okozott. A családok magánnyomozót fogadhatnak a rokon felkutatása érdekében, vagy csak várnak, hogy egyszer hátha újra előkerül, de sohasem lehetnek benne biztosak, hogy szerettük valóban életben van valahol. Egyesek csak a nyomornegyedig jutnak, s ott a „névtelenek” csoportjába kerülnek.
Fotó forrása: Hungary.postsen.com
A japán társadalmi nyomás elviselésének harmadik módja a rejtőzködés vagy társadalmi elszigetelődés, melyet inkább a tinédzserek és a fiatal felnőttek választanak — ez a jelenség a hikikomori. A hikikomori címkét fél év bezárva töltött időszak után kaphatja meg valaki Japánban, lényege pedig, hogy a rejtőzködő egyének hónapokig ki sem teszik a lábukat a szobájukból. Az okok között szerepelhet az iskolai vagy munkahelyi stressz, a szociális szorongás, az internetfüggőség vagy családi gondok. Az ilyen életmódot folytató emberek gyakran csak online kommunikálnak másokkal, és kizárólag az interneten tartják a kapcsolatot a külvilággal. A hikikomori jelenséggel kapcsolatban több kezdeményezés is indult a mentális egészségügyi szolgáltatások fejlesztése és az érintettek támogatása céljából. A megelőzés és a segítségnyújtás érdekében fontos az oktatás és a megfelelő szakemberek bevonása.
Hogy meddig mehetünk el e jelenségek mellett hűvösen? Hol a határ a valódi veszteség/halál és egy választott társadalmi kilépés között? Mi az, ami miatt erre nem a megfelelő társadalmi válaszok születnek? A kérdések sora még jó hosszú. Amikor először olvastam erről, talán jó lett volna, ha feltüntetik, hogy a tartalom a nyugalom megzavarására alkalmas — most, utólag címkézném én is a fenti sorokat.
