A világhírű zongoraművész és zeneszerző nagyapja, Bartók János a régi Torontál megye egyik legműveltebb, legnevesebb mezőgazdásza volt - Nagykikindán született, tanulmányait azonban távol a hazájától, Hohenheimben, Németország legrégibb gazdasági tanintézetében végezte - Berlinben is megfordult, erről az a bejegyzés tanúskodik, melyre a Magyar Intézet vendégkönyvében bukkant rá unokája a húszas években - Zeneszerzőnk annak a Bartók Jánosnak az unokájaként nevezte meg magát, aki mintegy 80 évvel ezelőtt megfordult Európa eme szép, a kulturális életéről neves városában - A zeneszerző dédapja, idősb Bartók János a korabeli bejegyzések szerint Magyarcsernyének, egy bánsági falunak a jegyzője - Évekig Szabadkán és Nagykikindán élt, a neje, Bozsovics Katalin szabadkai születésű bunyevác leány volt - Gyermekük, ifjabb Bartók János Nagykikindán látta meg a napvilágot 1816. november 24-én - A csernyei nótárius elsőszülött fiának első évtizedéről keveset tudni, de arról már maradtak fenn feljegyzések, hogy a gazdatiszti képzettséget az ország másik részén, Magyaróvárott szerezte - Nagykomlóson, Nákó grófnál dolgozott sokáig, és megfordult a Nagybecskerek és Temesvár között elterülő kincstári birtokon is - 1863-ban eleget tett Nákó gróf meghívásának, és Nagyszentmiklósra költözött, majd az ottani gazdasági iskola élére állt...
Bartók János a Magyar Gazdában több cikket közölt, helyzetképet adva az égtáj embereiről, a mostoha életkörülményekről, Fehértemplom és Versec környékéről. ,,A jobbágyföldek is sűrű szederfákkal vannak beszegve” - írja egy helyütt, és csaknem ugyanezek a sorok szerepelnek egy másik munkájában is: ,,Az utcák mindkét oldalán is szép szederfákkal vannak beszegve'. A megyei románság élete is foglalkoztatja: ,,E nép igazán szegény, szükségei vajmi kevesek, az élet kényelmei ismeretlenek előtte. Nyomor és ínség játéka ez a nép, mert a termés sokaságát nem a szorgalom, hanem a természet szeszélyes folyása határozza meg...' A vízszabályozásról az alábbiak olvashatók a tollából: ,,Hogy a földbirtokosoknak mily kiszámíthatatlan jövedelemforrás nyílt, a szegény jobbágyok annyi éves kényszerített kárpótlástalan véres verítéke után, egy jószágot említek meg, közel 7000 holdból állót, melynek hajdani birtokosai 6 krajcárral jutottak holdjához: most pedig holdjáról 8 pengő forintot kapnak évenkénti haszonbér fejében'. Bartók János tisztában volt azzal, hogy a mocsarak kiszárításával, a vízszabályozással több száz ezer holddal növelhető a megművelhető földterület.
A szabadságharc Újpécsen érte. A család - nem véletlenül - a sírkövére rávésette: feddhetetlen hazafi. Egy Bartók-könyvben (Kriterion, 1971) az olvasható, hogy Bem tábornok bánsági hadjárata után az újjáalakult Torontál megye közgyűlése megyei esküdtté választotta az újpécsi Bartók Jánost. Több jel azonban arra utal, hogy a mezőgazdász a forradalom leverése után az üldöztetés elől külföldre menekült. Ezt a tényt Székely Júlia is megerősíti az Elindultam szép hazámból című Bartók-életrajzban.
Huszonnyolc éves korában vette el a tizenkilenc éves nagykomlósi Ronkovics Matildot. Ő hozta a házba azt a zongorát, amelyen Bartók Béla maga is gyakorolt, és amelyet később Belgrádba hurcoltak, majd egyszerűen nyoma veszett. Közlések szerint a fiatal pár 1844-ben Nagykomlóson együtt lépett fel egy műkedvelő társulat rendezvényén. Ronkovics Matild tizenegy gyermeket szült, a zeneszerző apja, id. Bartók Béla hetedikként jött világra. A család a feljegyzések szerint megfordult Nagykomlóson, továbbá Dávidházán, Újpécsett, Ördögfalun, Újváron, Gottlobon, Nákófalván (Nakovo) és Párdányban (Međa) is. Id. Bartók Béla Dávidházán született.
1863-ban döntően megváltozott Bartók János életsora. Gróf Nákó Kálmán meg akarta reformálni az önmaga elsorvasztotta nagyszentmiklósi földművesiskolát. A pályázatra a kincstári intéző is jelentkezett, részt vett a versenyvizsgán, minek eredményeként az iskola tanítójaként az intézmény élére állhatott. A ,,dirigens docens' vezetésével a következő évben, október első napján megkezdődött az oktatás. Nákó gróf korának első és egyetlen jobbágy szakiskoláját hozta létre 1799-ben. Bartók János tanári pályafutása tele volt buktatókkal, akadályokkal, de hiába mesterkedtek ellene, nem adta fel. Szép elképzeléseiből azonban vajmi kevés valósulhatott meg. Előadásait unalmasnak, gyötrelmesnek tartották az ellenlábasai. Két ügyvéd levélben azt tanácsolta neki, hogy ,,ne kínozza a tollát, mert nem kezébe való, jobban illik abba a kréta, de még jobban az eke szarva'. Bartók János higgadtan reagált az őt ért támadásokra. Sajtóvita sajtóvitát követett, és a Torontál szemmel láthatóan az ő oldalán állt... Mindössze 61 évesen hunyt el 1877. január 21-én.