Bárdos Lajos, a magyar kórusművészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége Budapesten született 1899-ben. A Zeneakadémiára 1920-ban vették fel Siklós Albert zeneszerzésosztályába, majd 1921-ben Kodály Zoltánnál folytatta tanulmányait. 1928-tól mintegy negyven évig tanított a Zeneakadémia különféle tanszakain. Ő az első, aki újszerű, történeti szemléletű zeneelméletet oktatott, híresek dallamtani, stilisztikai elemzései.

Karnagyi pályafutásának első jelentős feladata a budapesti, városmajori Cecília kórus volt, valamint a Palestrinát is vezette, mely az ország első oratóriumkórusa. 1941-ben a két énekkar egyesüléséből létrejött a Budapesti Kórus, melynek Bárdos Lajos volt az alapító karnagya és vezetője 1947-ig. Egyházkarnagyi életútjának fontos állomása 1942 és 1946 között a Mátyás-templom karnagyi tisztsége is.

A Magyar Kórus Kiadóvállalat egyik alapítója volt, mely kiadványok sorát adta közre a gyermekkaroktól a felnőttkórusok számára összeállított kötetekig. Ez a vállalkozás állt az 1934-ben induló, majd országosan kiszélesedő Éneklő Ifjúság mozgalom mögött is. Bárdos Lajos lankadatlan szorgalommal és lelkesedéssel vett részt az ország kóruskultúrájának fellendítésében, élete végéig tartó rendszeres utazásai során látta el jótanácsaival a legeldugottabb települések karnagyait.

Zeneakadémiai tanulmányai kezdetén karmesternek készült, de Kodály zeneszerzésosztályába kerülve megérlelődött benne a gondolat, hogy zeneszerző lesz. Első karnagyi állásában, a Cecília kórus vezetőjeként kezdett el kórusműveket komponálni. Gazdag zeneszerzői munkásságát (mintegy 600 mű) népdalfeldolgozások, misék, motetták, költők verseire írt kórusművek, színpadi és drámai kísérőzenék, dalok, hangszeres művek alkották.

Zenetudósként tankönyveket, tanulmányokat, könyveket írt, tudományos munkájában nagy jelentőségűek Bartók-, Kodály- és Liszt-kutatásai.

1918-tól az Országos Magyar Cecília Egyesület elnöke volt, 1939-től pedig a Magyar Dalosszövetség és a Bartók Szövetség vezetésében is részt vett. Hosszú és tartalmas életét feleségével és tizenegy gyermekével osztotta meg. 1986. november 18-án tért örök nyugalomra.

Az est egyik fellépője, a nagybecskereki Emmanuel Kamarakórus 1997-ben alakult meg. Magját a nagybecskereki székesegyház kórusa alkotta, melyhez olyan egyének csatlakoztak, akik kedvelik a kórusmuzsikát, és készek voltak annak terjesztésére és széles körű megismertetésére. Azóta több száz fellépés van mögöttük, rendszeresen részt vesznek a Bárdos Lajos Zenei Hetek nemzetközi kórustalálkozón és a Vajdasági Magyar Kórusok Találkozóján. Az énekkart húsz éven át Konrád Emma vezette, a jelenlegi karnagya Dutina Vilma. 

Emmanuel Kamarakórus

A Musica Sacra vegyes kar, a zentai Jézus Szentséges Szíve-templom énekkara a 2000-es években jött létre pedagógusok, zenészek, zenetanárok közreműködésével. Egy későbbi hullámvölgy után átalakult, majd meg is szűnt, de 2019 nagyböjtjében újraszerveződött a kórus. A vezetője Edelényi Magdolna, majd Jenován Flórián karnagy volt, nemrégiben pedig Kovács Évi opera-énekesnő vette át ezt a tisztséget.

Musica Sacra

A két kórus 2024-ben énekelt először együtt, amikor Bárdos Lajos születésének 125. évfordulójára elkészült az Életet az énekbe című műsor. A csókai templomban előadott összeállítás az énekkarok egyéni fellépése után közös énekléssel zárult, amikor is a jelenlévők meghallgathatták Bárdos Lajos legkedvesebb népdalát, A csitári hegyek alatt kezdetűt, melyet Jenován Flórián dolgozott fel.  

Az emlékkoncertet a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság támogatta, Koncz Tibor atya pedig lehetővé tette, hogy a szívmelengető hangversenynek a Szentháromság-templom adjon otthont.