Az esemény vendége, ft. Pósa László plébános által a szép számban megjelent közönség együtt járhatta körül a szeretet, a barátság, az őszinteség, a csalódás, a türelem és még sok más érzés mibenlétét, tartalmának értékét, határait, kezdetét, esetleges befejezését.

Müller Péter szerint az ember sohasem azt hallja, amit mondanak neki, hanem amit a szívével lefordít magának. Ezt a gondolatot véve alapul az első kérdés az volt, hogyan halljuk meg a valódi szeretet hangját, a lényegét, az igazit.

A szeretet a nemleges választ is el tudja fogadni — mutatott rá Pósa atya. — A szeretet kockázat, bátorság kell hozzá, fennáll annak a veszélye, hogy csalódást okozunk, vagy mi magunk csalódunk.

„Akkor is, hogyha beleroppansz, szeresd az embert úgy, ahogy van” — mondja Füle Lajos. Felmerül a kérdés, ha vállaljuk a szeretetet, az azt jelenti, hogy szinte eggyé kell válnunk a szeretett személlyel, magunkhoz láncolva gyermekünket, barátunkat, párunkat, vagy azt, hogy elengedve hagyjuk szabadon repülni az általa előírt vagy megfogalmazott úton, abban a biztos reményben, hogy visszatalál hozzánk, mert elképzelhető, hogy csak levegőre volt szüksége. Nehéz a kérdés: hogyan szeressünk?

Ft. Pósa László

Az önző, kisajátító szeretet (mely ma talán leginkább a szülő-gyerek viszonyban mutatkozik meg) magához láncolja azt, akit szeret, a tiszta szeretet viszont szabadon elengedi a másikat. Néha nem is vagyunk tisztában a ténnyel, hogy ezzel a magunkhoz láncolt személy boldogtalanságát teremtjük meg. Megtörténik, hogy a szeretet címén szinte birtokolni próbáljuk a gyermeket. Az ember csak akkor boldog, ha odaajándékozhatja magát másoknak. Hiba, ha nem mélyedünk bele a szeretett személy lelkivilágába, ha nem ismerjük fel társunk szeretetnyelvét.

A helyes viszonyulás a szeretett személy javára válik. Az igazi szeretet találékony. Okos. Ha mások javát kívánjuk, felismerjük, ezt hogyan adjuk tudtára.

A szeretet nem érzés, hanem cselekvés és akarat, melyet a tudat mozgat, hangsúlyozta Pósa atya. Ha szeretek, akkor törődök a szeretett személlyel, akkor nem csak rajongok érte és gyönyörködök benne. A javát és boldogságát akarom, azt, hogy önálló legyen. A szeretetet tanulni kell. Nehéz, mert nem vagyunk egyformák, ezért kell sokrétűnek lennie a szeretetnek, és ezért mondjuk, hogy nemcsak tanítható, hanem tanítandó is.

A hívő ember ismeri az intelmet: szeresd felebarátodat, mint önmagadat, ne légy képmutató, ne színlelj, szívből szeress! Ha a negatív emlék tüskéje bennünk marad, sőt, gerjesztjük, fejlődik bennünk, vagy csak szunnyad, kérdés, hogy mondhatjuk-e, hogy valóban megbocsátottunk. A megbocsátás lényege, hogy nem foglalkozunk többé a fájdalommal, melyet a sértés okozott. Az emlék megmarad, de ha nincs bennünk a tüske, akkor békét tudunk teremteni a bennünket megsértő személlyel. A meg nem bocsátott események kínoznak bennünket, képtelenekké válunk szabadulni tőlük. A megbocsátás testi-lelki egészségünk javát szolgálja. 

Lehet, hogy éppen a megbántástól való félelmünkben a hozzánk közel álló személynek nem mondunk igazat. Talán így születik meg a kegyes hazugság is. Az atya példaként hozta fel, hogy megtörténik, hogy a gyermek a büntetéstől való félelmében hazudik. A Szentírás értelmében a hazugság az, ha mások kárára szándékosan állítunk valamit, elferdítjük a valóságot, vagy féligazságot mondunk. Néha önvédelemből hazudunk.

Az ember általában a fiatal éveiben szerez barátokat, de később is köttetnek nagy barátságok. A legértékesebbek a nagy változásokat is átvészelik. Az igazi barátság olyan lelki azonosulás, amely ritkán fordul elő ezen a világon — állítja Mahatma Gandhi, Ovidius pedig azt, hogy sorsod amíg kedvez, szám nélküli lesz a barátod, ámde magadra maradsz, hogyha eged beborul.

A barátság és a szeretet nem összemosható. A szeretetkapcsolatba be kell épülnie a barátságnak. A barátság kedvelés, szabad kapcsolat. A Szentírás szeretetet követel tőlünk, törvényszerűség, parancs. A barátság önkéntes, és az benne a szép, a jó, ha a baráti kapcsolat szeretetkapcsolattá is átalakul.

Egy görög filozófus szerint a barátaink közül gyakran azok mentenek meg a veszedelmekben, akikre gyanakodtunk, s azok árulnak el, akikben megbíztunk. Mai rohanó, sokszor ridegnek tűnő világunkban sok esetben az érdek minden értéket felülír. Van valódi barátság, érdekbarátság, hamis barátság. Amikor az érdekbarát eléri, amit szeretne, hátat fordít, a mi érdekünk már nem érdekli. Csalódás, ha csak valamilyen haszon reményében barátkozik velünk, míg az igazi barátot a bajban ismerjük meg.

Az előadás során szó esett a türelemről is. Meg kell tanulnunk a feladatot, hogy szert tegyünk a türelem gyakorlására. Fékezhető, gondolatainkból elterelhető, legyőzhető. A türelem erény. Gyakorlattal alakul ki — magyarázta az atya.

Sorjáztak a kérdések és velük a válaszok. Életigazságok, melyeket tovább lehet és kell gondolni.