Könyvszéli jegyzet

A tudományos igénnyel megírt munkákról a közvélemény általában azt tartja, hogy azok a nagy többség körében nem számíthatnak számottevő érdeklődésre. Én viszont itt és most arról szeretnék szólni, hogy kivételek igenis vannak, és ezeknek a kivételeknek a kiderítése érdekében - ha még mindig az olvasás hívei vagyunk - igenis lapozzunk bele olyan kiadványokba is, amelyek látszólag nem tartoznak az érdeklődési körünkbe. Azt szoktam volt mondani, hogy a nyitottság lehetővé teszi az ember számára az időnkénti kellemes meglepetéseket. Az eleve elhatárolódás éppen a kisebb-nagyobb, illetve az aprócska örömök és csodák megélésétől fosztja meg az embert.
Most egy tudományos igénnyel megírt, roppant izgalmas könyvet szeretnék az olvasók figyelmébe ajánlani, amelynek kiadója az újvidéki Forum, a szerzője pedig Jung Károly, a Magyar Tanszék jeles professzora, a néprajzi kutatások kiváló művelője. Ikerkönyvek 2. címmel jelentek meg azok a tanulmányok, amelyek a Délszláv folklórtémák - magyar kitekintéssel alcímet viselik. Egyébként a Híd Könyvtár 2012. évi egyik kötetéről van szó, amely testvérkötete a 2011-ben napvilágot látott Ikerkönyvek 1. Magyar folklórtémák - délszláv kitekintéssel című kiadványnak.
Sok szempontból figyelemfelkeltő, lebilincselően olvasmányos és színes, stílusában választékosan egyedi, előadásmódjában sziporkázó tanulmányok sorjáznak a kötetben.
A feldolgozott témákkal kapcsolatban a sokféleséget meg az időszerűséget említeném első helyen, hiszen a kevésbé ismert Madách-fordító, Svetislav Stefanović éppúgy tárgya a kapcsolattörténeti feldolgozásoknak, mint a könnyező és verejtékező ikonok napjainkban vagy a nagyszentmiklósi kincs megtalálásának és egy szerb családi legendának a története, illetve a köznapi és a parlamenti átkok kérdéskörének a vizsgálata.
Amikor az aktualitásról tettem említést, és első helyen ,,a 20. század első fele szerb kultúrájának egyik csúcsértelmiségijé''-re utaltam, aki ,,népköltészet-kutató munkásságának utolsó szakaszában a magyar-szerb népköltészeti kontaktológia vizsgálója''-ként is ,,eredményekben gazdag életpályát futott be'', akkor egy intellektuel tragikusan végződött, mára vonatkozóan is tanulságos életútjának, ha úgy tetszik, az értelmiségi sorsnak a lényeget érintő tettenérésére tettem célzást. Nevezetesen az ő példája is bizonyítja, hogy a krízises időkben a legtöbb támadás pont azokat éri, akik a valóság igazságának keresésében nem állnak be, önös érdekből, a kívánt menetbe - lásd pl. Desanka Maksimović költő esetét - , hanem önnön törvényeiknek engedelmeskedve és immár védtelenül járva a tisztesség útját, teszik a dolgukat.
Jung Károly könyve példaadó a legújabb kutatási módszerek alkalmazása szempontjából is, amelyek a komplexitás jegyeit viselik magukon, és így mindenkor, még a leglokálisabbnak tűnő folklórjelenségek esetében is megtalálható a párhuzamok és analógiák felé való tájékozódás, az egyetemes felé való kitekintés, illetve a történelmi és művelődéstörténeti aspektusok számba vétele, felsorakoztatása.
Az elmondottak szintén ékes bizonyítékai annak, hogy a szakszerű tudományos munka olyan felkészültséget igényel, amelyre csak tudományos intézetekben tevékenykedve lehet szert tenni. Az Ikerkönyvek 2. is ezt igazolja, hiszen Jung Károly az egykori Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete folklór projektumának szakavatott tudományos tanácsosa volt, s ennek alapján nevezték ki 1991-ben egyetemi tanárnak. Sikeres, az összefüggések felismerésére alkalmas tudományos kutatókat és jól képzett egyetemi tanárokat a tudományos intézetek biztosíthatnak.
Hogy a jelen kötetbe gyűjtött szakmunkák igen olvasmányosak, megkapóak, sőt érdekfeszítőek is, az Jung Károly disztingvált stílus- de humorérzékét is dicséri. Olvassanak bele, s meglátják, miért ajánlottam a figyelmükbe a könyvet!