Lapunk olvasói bizonyára emlékeznek Tóth Demek Melindára, aki amellett, hogy a Szabadkai Egészségház főnővére, egy igazi túlélő, mert őssejtátültetés útján legyőzte a leukémiát. Melinda a gyógyulása ellenére nem feledkezett meg azokról, akik leukémiával küzdenek, ezért a belgrádi Leuka szervezet szabadkai képviselőjeként mindent megtesz annak érdekében, hogy az emberek tudomást szerezzenek arról, hogyan lehet donorként életet menteni.
* Milyen tevékenységet végez a Leuka szervezet?
— A leukémiás betegek számára igyekszik segítséget nyújtani. Alapítója Predrag Slijepčević, akinek eddig négyszer volt leukémiája. Mindig azt mondja magáról, hogy ő egy csoda, és valóban így van, csodának számít négyszer leküzdeni a leukémiát. Predrag ennek a szervezetnek szentelte az életét, egy hatalmas trombocitadonor-bázisa van Belgrádban, úgyhogy a kórházak gyakran kérik az ő segítségét, amikor a betegeknek trombocitára van szükségük. A Leuka szabadkai részlegét én vezetem, és tervben van, hogy a jövőben nyissunk egy kisebb irodát, ahol a betegeknek és a hozzátartozóiknak segíthetünk, tanácsot adhatunk. Nemrégiben a Leuka, a szabadkai Rotary és a Rotaract Club közös szervezésében tartottunk egy őssejtdonor-regisztrációt Szabadka központjában. Az eseményen 31 személy jelentkezett, mely szám hatalmasnak tekinthető.
* Mit mutatnak a számok, mennyire nagy az érdeklődés az átültetés iránt?
— 2017-ben volt a transzplantációm, és miután erőt gyűjtöttem, 2018-ban kezdtem el önállóan foglalkozni azzal, hogy ráirányítsam a figyelmet az őssejt-transzplantáció fontosságára. Ekkoriban 40 regisztrált donor volt Szabadkán, ez a szám a nemrégiben megtartott akciókor 161 volt, ott 31 donor jelentkezett, viszont egy nyári maraton keretében megtartott akción 63 donorral lettünk gazdababbak, de ezt nem a szabadkai transzfúzióhoz sorolják, mivel Belgrádból érkeztek, de én azt is ideszámolom. Lassan, de biztosan növekszik ez a szám. Sokat dolgozunk azon, hogy minél többen tudjanak arról, hogy az őssejtátültetéssel életeket menthetünk.
Tóth Demek Melinda
* Kik jelentkezhetnek donornak?
— Tizennyolc és negyvenöt éves kor közötti egészséges személyek. Ötvenéves korig van tolerancia, tehát ha egészséges az illető, és nagyon szeretne donor lenni, akkor őt még beregisztrálják a rendszerbe, mivel hatvanéves korig szerepelhet az egyén a nyilvántartásban. Számunkra azért fontos, hogy meggyőzzük a fiatalabbakat, mert ők hosszabb ideig vannak a nyilvántartásban, és értelemszerűen több esélyük van donorként segíteni. Kizáró ok, ha például valakinek rosszindulatú vagy autoimmun betegsége, epilepsziája van. A regisztráció abból áll, hogy egy akció keretében jelentkezik az illető, de bármelyik nap elmehet a transzfúzióra, és elmondja, hogy donornak szeretne jelentkezni. A szabadkai transzfúzióról csak pozitívumokat tudok mondani, az ott dolgozó emberek nagyon lelkiismeretesek, és szeretik a munkájukat. Minden betegük számára szereznek vért, egy nagyon szervezett osztályról van szó. A jelentkezőnek ki kell töltenie egy nyilatkozatot, állapotfelmérést végeznek rajta, valamint vesznek tőle 2 milliliter vért, melyet elküldenek Belgrádba, ahol megtörténik a HLA-tipizáció, melynek alapján a jövendőbeli donor bekerül a rendszerbe. Innentől indul a várakozás. Kicsi az esély arra, hogy hívni fogják, viszont éppen ezért kell nekünk arra törekedni, hogy minél többen legyenek ebben a bázisban, mert akkor a betegnek is több az esélye a gyógyulásra. Azt tudni kell, hogy édestestvérek között is csak 25 százalék az esély, hogy megfelel a donor, a nem rokon donor meglehetősen kevés, de több kutatás megállapította már, hogy a közeli földrajzi fekvésben nagyobb valószínűséggel lehet donort találni. Szerbiában jelenleg 13 500 regisztrált donor van, mely nem nagy szám, viszont hatalmas előrelépés, ha megnézzük, hogy 2018-ban mindössze 7000 volt. Ez a szám fokozatosan emelkedik, mivel országos szinten dolgozunk rajta.
* Mi történik, ha felhívják az embert, hogy megfelelő donor egy beteg számára?
— Miután megállapították, hogy a donor makkegészséges, onnantól számítva öt napon át injekciót kap, melyet saját magának is beadhat. Ezzel az injekcióval az őssejteket kivezetik a csontvelőből a perifériás vérkeringésbe. Miután ez megtörtént, az illetőt néhány óra hosszára rákapcsolják egy szeparátor nevű gépre, beépítenek a nyakába egy centrális vénás katétert, melyen átszűrik a vért, és csak az őssejteket vonják ki belőle, a vért visszaadják. Ez körülbelül 4-5 óra hosszát vesz igénybe. Ezután kiveszik a centrális vénás katétert, és a donor hazamehet. Két-három héten belül az őssejtek újratermelődnek a donor vérében. A beteg vár, hogy az őssejtek megtelepedjenek a csontvelőjében, és elkezdjék végezni a vérképzést. Hozzá kell tennem, hogy az átültetés előtt a beteg steril blokkban van, nagyon erős kemoterápiát kap, melynek az a lényege, hogy a csontvelőt maximálisan lenullázzák, hogy helye legyen a donor által bejuttatott őssejteknek. A beteg számára a transzplantáció egy nagyon veszélyes beavatkozás, de van, hogy ez az egyetlen lehetőség arra, hogy életben maradjon. A leukémiának sok fajtája létezik, és szerencsére nem minden esetben szükséges a transzplantáció. Nagyon aggasztó, hogy egyre több fiatalnak kell szembenéznie ezzel az alattomos betegséggel. Nem tudjuk ennek az okát, a legtöbb, amit tehetünk, hogy együtt küzdünk a gyógyulásukért. Képzeljük csak el, hogy milyen jó érzés lehet a donornak, amikor felhívják, hogy van valaki, akinek megmentheti az életét! Csodálatos lehet azzal a tudattal ébredni és feküdni, hogy valaki nekünk köszönhetően élhet tovább.
* Hol és mikor lesz a legközelebbi akciótok?
— Június 10-én délelőtt a palicsi Vigadó teraszán lehet donornak jelentkezni. Mindenkit nagy szeretettel várunk!
A szabadkaiak közös akciója
