home 2024. július 14., Örs napja
Online előfizetés
Az iskolakezdés gyötrelmei (?)
Pap Ágota pszichológus
2016.09.12.
LXXI. évf. 36. szám
Az iskolakezdés gyötrelmei (?)

Gyermeknek, szülőnek, pedagógusnak egyaránt okoz némi szorongást az iskolakezdés, de sok örömöt is szerez, ha megfelelő időben került sor a gyermek beiskolázására. Az elsősök esetében nagyon fontos a gyermek szociális érettsége.

Mennyire képes egy közösségbe beilleszkedni, a közösség szabályaihoz igazodni, társaival való viszonyában milyen stratégiákat és taktikákat alkalmaz, megtanult-e már bizonyos mértékig kompromisszumot kötni? Aki nincs hozzászokva a közösséghez való igazodáshoz, az esetleges konfliktus megfelelő kezeléséhez (mert például nem járt óvodába, vagy csak rendszertelenül), annak gondjai adódhatnak. A nehezen alkalmazkodó gyermeknek pedig mindig több problémája van az iskolában is. Ha ezt nem tudják megfelelően kezelni, nehézségei lesznek a tananyag elsajátításában, az iskolai előmenetelben, és a tanuló sikertelenné válhat.

Nagyon fontos, hogy a szülők fokozott figyelemmel kísérjék a gyermek teljesítményét, és idejében észleljék a viselkedésében, magatartásában megmutatkozó legkisebb változásokat is. Beszélgessenek rendszeresen a gyermekkel, hogy elmondhassa, kibeszélhesse gondjait, sikereit, új baráti kapcsolataiban adódó konfliktusait, örömeit.

Az iskolakezdés a szülőkre is hat. Rájuk elsősorban a nehézségek kezelése, a kötelességtudat kialakítása vár, arról nem is beszélve, hogy lassan meg kell tanulni elengedni a gyermeket — gondoljunk csak az első osztálykirándulásra. A váltás azonban nem biztos, hogy könnyű folyamat lesz, a teljes hozzá- és beleszokás állapotáig ugyanis néhány kulcsfontosságú, megoldásra váró gonddal találhatjuk szembe magunkat.

Ha a gyereknél az iskolakezdés után agresszivitás lép fel, érdemes arra gondolnunk, hogy a háttérben régóta felgyülemlett problémák állhatnak, noha az is előfordulhat, hogy csak a környezetváltással járó izgalmat és feszültséget vezeti le ilyen módon. A legtöbbször azonban sajnos a családban keresendő a bajok forrása. Extrém esetekben lehet szó bántalmazásról, de akár az elnyomás is vezethet ilyen reakciókhoz. Lehet, hogy mi magunk vártunk el túl sokat a gyermektől, esetleg túl nagy nyomás alá helyeztük, amire az agresszív viselkedés lett a válasz.

Az iskolában a diák lényegesen kevesebb figyelemben részesül, mint az óvodában, így az első hetekben még teljesen természetes, ha nem találja a helyét. Viszont ha ez hónapokkal később is fennáll — és szinte iskolaundorrá alakul —, be kell avatkoznunk.  

Az első hetekben a gyermek gyakran ér majd haza az iskolából fáradtan, kimerülten — ez teljesen természetes, hiszen sok az új inger, az iskola alkalmazkodást vár el tőle. Ilyenkor segíthet egy rövid délutáni alvás, vagy ha a gyermek nem akar aludni, akkor is ajánlott egy 30–45 perces csendes pihenőt beiktatni a napba, amikor nem szól a tévé, nincs bekapcsolva a számítógép, nincs hangzavar, hogy a kicsi csendben játszva rendezhesse a gondolatait.

Érdemes arra is felkészíteni, hogy az iskolában majd csak a szünetekben lehet kimenni a vécére, vagy ha nem bírja ki addig, akkor jelentkezzen, és kéredzkedjen ki a tanító nénitől.

De akármennyi időt tölt is a gyerek az iskolában, az érzelmi biztonságot nyújtó családi otthon az, amely döntő hatással van a későbbi életére, fejlődésére. Az érzelmi biztonság megadásának egyik feltétele pedig, hogy továbbra is higgyünk a gyerekünkben úgy, ahogyan eddig.

Nekünk, szülőknek is van tehát teendőnk. Természetesen megteremtjük a tárgyi feltételeket: nemcsak az iskolatáskát, taneszközöket, füzetet, tankönyvet, hanem a viszonylag nyugodt tanulósarkot, a saját kis asztalt, ahol nyugodtan leülhet, ahol a holmiját tarthatja, ahol jobbkezesnek bal felől jön a fény, balkezesnek pedig jobb felől (vagy ha ez nem megvalósítható, esetleg szemből).

A mindennapi rutinon is érdemes egy kicsit változtatni. A kisiskolásnak különösen fontos az megfelelő mennyiségű alvás: este nyolc körül illene ágyba kerülnie. És ne feledkezzünk meg az esti meséről sem. Ez még akkor is kulcsfontosságú, amikor a gyerek már maga is tud olvasni. A mese ugyanis fontos része lehet annak az esti rituálénak, amely lezárja a napot, amely megnyugtat, amikor ki lehet beszélni a feszültséget okozó történéseket is.

A beilleszkedési zavaroknak számos oka lehet még: másokat terrorizáló osztálytárs éppúgy, mint az, ha a gyerekünk keveredik túl sok konfliktusba. A kicsinek nincs kedve iskolába menni, szorong, és akár szomatikus tünetek — fejfájás, gyomorpanaszok — is kialakulhatnak. Fontos tisztázni, van-e valamilyen szervi oka ezeknek a panaszoknak. Ha nincs, bizonyára valamilyen rossz élmény az ok. Ezért is lehet fontos az esti szertartás, beszélgetés: kiderülhet, van-e reális alapja a gyerek félelmeinek.

Máskor szeparációs szorongással találkozunk, azaz a kicsinek nem könnyű elszakadnia a biztonságot nyújtó személytől, hisztizik a búcsúzáskor. Jó, ha a váltás nem hirtelen történik. Az első napokban bekísérhetjük a gyereket az osztályteremig, később már az iskolakapuban is elválhatunk tőle. A búcsúzás ne legyen elnyújtott és érzelgős! Legyen elég egy gyors puszi, néhány biztató szó és még valami: mindig mondjuk meg a gyereknek, hogy mikor jövünk érte!

Előfordulhat az is, hogy a kicsi nem tud beilleszkedni, mert nem képes a szabályokat követni, egy feladathelyzettel megbirkózni. Erre is megoldás lehet a mozgásos fejlesztés, melyben megtanulja, van egy rendszeresség, egy szabály, melyet el kell fogadnia.

Szélsőséges helyzetekben az iskolafóbia esete áll fenn, vagyis például a korábban szobatiszta gyerek újra bepisil, szorongóvá válik, erősen rágja a körmét, tikkel. A felkelés egyre nehézkesebb, gyakoriak a reggeli rosszullétek, rendszeresen előfordulhat hasmenés, hányás vagy éjszakai nyugtalan alvás, akár rémálmok kíséretében is.

A gyerek szorongása mögött gyakran a szülő saját, korábbi, a teljesítménnyel, beilleszkedéssel kapcsolatos negatív élményei rejlenek. A szülő régebben átélt sikerei, kudarcai ugyanis befolyásolják őt a gyerek iskolai problémáihoz való viszonyulásában is. Azokban a helyzetekben tudja jól támogatni gyermekét, amelyeket korábban ő maga is sikeresen oldott meg. Ellenkező esetben a szorongás és a félelmek újraélednek, és megakadályozzák a szülőt abban, hogy átsegítse gyerekét a hasonló nehézségeken. Sőt, a gyerek akár át is veheti ezeket az érzéseket.

Az iskola és a szülői ház eltérő elvárásai is zavart kelthetnek a beilleszkedésben. Előfordulhat, hogy amiért eddig otthon dicséretet, elismerést kapott a gyerek, azokért a tulajdonságokért, megnyilvánulásokért osztálytársai kicsúfolják, kinevetik. Nehezen tudnak beilleszkedni azok a nebulók is, akik megszokták, hogy körülöttük forog az egész világ, és emiatt nem volt módjuk megtanulni az alkalmazkodás legalapvetőbb elemeit: mások igényeinek, érzéseinek, szempontjainak figyelembevételét, illetve saját vágyaik beteljesülésének késleltetését.

A gondos iskola- és pedagógusválasztás, a kellő motiváció, a mintaadás a kitartáshoz és a teljesítményhez való viszonyuláshoz, a kapcsolatok kiépítéséhez szükséges készségek fejlesztése mind esélyt ad a gyereknek a boldoguláshoz. Fontos erőforrás a biztonságos családi háttér, melyben mindenki elmondhatja örömét-bánatát, és mindenkit meg is hallgatnak. Így lehetőség van rá, hogy idejében fény derüljön az iskolai konfliktusokra. Olyan képességek kialakítását fejlesszük tehát gyermekünkben, amelyek segítik őt a beilleszkedésben, a kapcsolatteremtésben és a tanulásban.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..