A Magyar Nemzeti Tanács a dátumot a vajdasági magyarság ünnepnapjainak és jeles napjainak sorába helyezte, és ennek köszönhetően immár hetedik alkalommal rendezték meg Vajdaságban a Magyar Szórvány Napjának központi ünnepségét. A hétvégi esemény házigazdája Torda volt, illetve a helyi Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület, mely az idén ünnepli fennállásának 75. évfordulóját. Ezzel az összejövetellel indították útjára a jubileumi rendezvénysorozatukat.

Dobai János, Sutus Áron és Lőcsei Vilmos (A Petőfi MME felvételei)

A művelődési otthon előcsarnokában tárlat várta a vendégeket. A húszéves Tordai Művelődési Napok eseményeiből válogatott fényképek köszöntek vissza a pannókról, és a Tordai Újságok számait is közszemlére bocsátották.

A Magyar Szórvány Napjának kezdetén az egybegyűltek a Himnuszt énekelték el közösen — a színpadon a tordai fiatalok álltak, szemben velük a sok helyről érkezett vendégek, illetve a helyi műkedvelők, valamint a vajdasági tisztségviselők, a közösségi élet képviselői, mozgatói, segítői. Ft. Masa Tamás helybeli plébános adta áldását a rendezvényre, majd egy videó következett, a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasainak ajándéka, mely a szülőföld- és a nemzetszeretetről szólt. Az üzenetet Kárpát-medencei szórványmagyarok továbbították Kányádi Sándor Vannak vidékek című verse által.

A tordai táncosok 

A jelenlévőket Dobai János polgármester köszöntötte, nem leplezve büszkeségét, hogy Torda, ez a kis falu ismét egy nagyon szép rendezvénynek ad otthont. Felszólalását — mivel Petőfi-évet ünneplünk — a nagy költőnk versének soraival kezdte.

— „Lenn az alföld tengersík vidékin / Ott vagyok honn, ott az én világom; / Börtönéből szabadúlt sas lelkem, / Ha a rónák végtelenjét látom.” Azt gondolom, ez a néhány sor mindent elmond arról, hogy mi itt, a szórványban, szülőföldünkön szeretnénk megmaradni, magyarnak maradni, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez valóban így is legyen. Hiszen Torda, de a többi település is, akik ma este fellépnek, valóban mindennap olyan küzdelmet folytatnak, amely nagyon fontos, hogy itt maradjunk, megküzdjünk azért, hogy anyanyelvünkön tudjunk megszólalni, hogy a kultúránkat, hagyományainkat, szokásainkat meg tudjuk őrizni.

A Kincsünk leánykar

A rendezvényen Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke mondott ünnepi beszédet.

— A védelmező lobogó alatt gyűlhettünk ma is itt össze: kimondani, hogy a nap, a mi magyar szórványnapunk a Nyugat- s Dél-Bácska, a Szerémség, a Dél-, a Közép- és Észak-Bánság magyar életét nap napra rá teremtő és építő közösségeink ünnepe! Művelődési egyesületeink, oktató-nevelő intézményeink, ifjúsági szervezeteink, önkéntes tűzoltó testületeink, nagycsaládos intézményeink, vallási közösségeink, énekkaraink, táncegyütteseink, vadász- és horgásztársaságaink, tekézőink és íjászaink, tanítók és mesterek, lelkészek és vezetők, falugazdászok, közösségfejlesztők, pályázatírók, önkéntesek, de a szórványközpontjainknak és a tájunk magyar közösségeinek a képviseletét önkormányzati, tartományi és köztársasági szinten vállaló személyek méltó megbecsülése és ünnepe! Novemberi összesereglésünk ennek az értékteremtő erőnek a napja! A mai ünnep nem létszámról szól tehát, nem valami kisebbségi létben való kevesebbségről, nem hátrányról, nem esélyhátrányról, hanem az önök általi, pontosabban a csakis önök általi összefogást, tűpontos szervezettséget, tántoríthatatlanságot, egymásba kapaszkodást, az odaszentelődést mutatja fel. Azt emeli a magasba, azt emeljük a magasba, hogy ez az egyedüli, ahogy lehet! Nem lehet másként: sem a mindennapok, sem a kimenetel, hogy márpedig megmaradunk! Nem gyermeki csökönyösség és dacosság mindez, nem valamiféle szélmalomharc, nem telhetetlenség és nem önbecsapás.

A pancsovai Csörömpölő zenekar

A vajdasági sziget- és szórványmagyar közösségek nevében Lőcsei Vilmos, a hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület elnöke szólt.

— Egy olyan szórványközösségben, ahol nemcsak az anyaországtól vagyunk távol mi, bukovinai székelyek, akik ott élünk, hanem a vajdasági tömbmagyarságtól is, a helyzetünk sok hátránnyal járt éveken, évtizedeken át, de elődeink példáját követve mi sajátos módon azt próbáltuk előbbre helyezni, ami a javunkat szolgálta. Megőriztük nyelvjárásunkat, szokásainkat és hagyományainkat. A család, az iskola, az egyház és a művelődési egyesület voltak azok a helyek, ahol megélhettük, megélhetjük magyarságunkat — emelte ki Lőcsei Vilmos, majd a támogatásról is beszélt. — Jólesik a törődés annak ellenére is, hogy ezzel a mi sorsunk nem lett könnyebb. Továbbra is küzdeni kell nap mint nap a megmaradásért, de elviselhetőbbé vált a helyzetünk, mert jobb körülményeket tudtunk teremteni azoknak, akik utánunk jönnek. Ennek köszönhetően él még a bukovinai székely közösség Hertelendyfalván, az Al-Duna mentén, és ennek köszönhetően virágoznak körülöttünk mind-mind a szórvány- és a szigetmagyar közösségek közös reményei, hogy még sokáig megmaradnak.

A Magyar Szórvány Napja keretében fellépett a maradéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület nevében Csepregi Attila, a maradéki Branko Radičević Általános Iskola 2. osztályos tanulója, aki Petőfi Sándor Szülőföldemen című versét adta elő. Ugyancsak szavalattal állt a közönség elé Király Annamária, a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület amatőr szavalója, aki Pósa Lajos A haza című versét mondta el. Bemutatkozott a törökkanizsai Tiszagyöngye Művelődési Egyesület Tiszafa néptánccsoportja, a hertelendyfalvi Kovács Tímea székely mesét hozott, a kúlai Népkör Ibolya csoportja népdalokkal szerepelt. Jó hangulatot teremtett a pancsovai Csörömpölő zenekar, a helybeliek közül színre lépett a Kincsünk leánykar, a citerazenekar és a néptánccsoportok tagjai.