A tornyosi Bicskei Rita kilencedik éve foglalkozik klasszikus tánc oktatásával. Serdülőkorában ragadta magával a tánciskola hangulata. A korábbi évek rendszere, a megvásárolt helyezések igazságtalansága miatt döntött úgy, hogy önerőből megreformálja ezt a régi hagyományt. Az első tánciskoláját megnyerte, de érezte, hogy nem igazi a győzelem, ha a pénztől függ. Tanulmányai mellett az általános iskola óta tanult táncot, inasként kezdett besegíteni az oktatóinak, később pedig maga is tanárrá vált.
* Miben más a te tánciskolád?
— A kisdiákokkal nálam az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályának a befejezése után, júniusban szokott indulni a klasszikustánc-iskola. Mindig is az életem része volt a tánc, több stílusban kipróbáltam már magam. A klasszikus tánc megpecsételte az életem, talán éppen egy sérelem miatt. Korábban a tánciskolákban nem a tehetségen múlt a győzelem, ezzel sokak álmát törték össze. Ez volt az az ok, amely miatt harcolni kezdtem, ha már minden más az anyagiakról szól, legalább a tánc legyen kivétel. Így nálam nem vásárolhatóak meg a táncban elért helyezések.
Bicskei Rita (fotó: Hodolik Boglárka)
* Hogyan lettél tánctanár?
— Már tizenkét évesen a bátyám mellett ellátogattam a vizsgabálra készülőkhöz, és próbálgattam a lépéseket. Mire a saját generációm tanult, az oktatóm már külön táncokat is rám bízott, és mellette még három faluba küldött el kisegítőnek. A középiskolában Szabadkán klasszikus táncot, majd Újvidéken, az egyetem mellett latin táncokat tanultam. Az Európa Kollégiumban különféle szakkörökön klasszikus táncot tanítottam. Közben a saját tánciskolámat is elkezdtem szervezni gyerekeknek. Az első tánciskolám szervezésekor még csak tizenhét éves voltam. Az évek alatt igény mutatkozott arra, hogy az esküvő előtt álló pároknak tanítsam meg az alaplépéseket, vagy koreográfiákat dolgozzunk ki. Sokan felnőttkorukban jönnek rá, mennyivel könnyebb lett volna, ha fiatalon elsajátítják az alapokat, és nem okozna gondot egy keringő vagy körtánc. A tapasztalataim azt mutatják, egy ilyen felkészülés akár párterápia is lehet.
Fotók Bicskei Rita gyűjteményéből
* Milyen hatásai vannak a klasszikus tánc elsajátításának?
— A mai kamaszoknak nincs tartásuk, és nem is tudják, hogy mi az, de később, a tánciskola után, ha valahova belépnek, lesz egy megjelenésük, kihúzzák magukat, mosolyognak, pozitív benyomást tesznek környezetükre. A mozdulatsorokban benne van, hogy mindenki látja, hogy amit csinálok, az különleges, és erre büszke lehetek. A kamaszok jelleme fejlődik a tánc által, és a három hónapos képzés után másként lépnek ki a nagyvilágba. Később pedig emlékezni fognak az illemszabályokra.
* Milyen egy tánciskolát megszervezni?
— Magam szervezem, meghirdetem a környező falvakban és városokban. Kétévente látogatok el egy-egy helyre, ha van elég jelentkező, akkor termet foglalok, heti beosztást készítek, ha a fiúk és a lányok aránya nem egyezik, akkor más településről viszek kisegítőket. Ezenfelül a barátaim is szoktak segíteni az órák alatt és a vizsgabálok folyamán. Csoportot akkor indítok, ha legalább öt pár összejön. Ez nem mindig kifizetődő, de sosem bántam meg, ez a hivatásom. A próbák júniusban kezdődnek, heti kétszer, három hónapon át. Egy alkalommal két órán át gyakorolunk, mindig új táncot adva hozzá a korábban tanultakhoz, közben szüneteket tartunk. Összesen 18 táncot sajátítanak el a fiatalok, így az oktatás vége felé hosszabbak lesznek a próbák. A jelentkezők kör-, standard és latin táncokkal ismerkednek. A felkészítés folyamán a csárdást, bécsi keringőt, szteppet, argentin tangót, rumbát, polkát stb. gyakorolhatják. Emellett aki szeretne, és van hozzá érzéke, más műfajokat is kipróbálhat. A nyári táncórák során baráti a hangulat, ez egy közösségi program, ahol a tanulás mellett a gyerekek megoszthatják egymással és velem az élményeiket, tapasztalataikat. A nyár végén a képzést vizsgabállal zárjuk le, melytől sokszor félnek, szégyenlősek, de megtanulják ezt kezelni, és várják, hogy megmutathassák tudásukat a szakmai zsűrinek. A végén fellobban bennük a versenyszellem, jobban odafigyelnek a tartásukra, valamint arra is, hogy mosolyogjanak, ritmusra tegyék meg a lépéseket és a fordulásokat, a megjelenésük kifogástalan legyen, és látszódjon, hogy ezt szívből csinálják. Az értékelést a zsűrire hagyom, mivel nem tudnék nem elfogult lenni, hiszen végigkövettem a fejlődésüket. Erre a feladatra táncoktatókat és profi táncosokat kérek fel.
* Nehéz a kamaszokat rávenni a tánctanulásra?
— Többször is felkerestek szülők azzal, hogy a gyerekek szégyenlősek, félénkek, nem akarnak táncolni, ilyenkor arra biztatom őket, nézzenek el egy vagy két órára hozzám a tánciskolába, és ha megtetszik nekik, még akkor sem késő csatlakozni. Ezért nem kell fizetni, és a kamaszoknak is megmarad a döntési lehetőségük, hogy tetszik-e nekik ez a közeg. A gyerekeknek szimpatikus, ha korban közelebb álló személy tanítja őket.
* Hogyan jut el a gyerekekhez a tánciskola híre?
— A legtöbb esetben a plakátokról értesülnek, és előfordul, hogy valaki lemarad az első órákról, mert későn tudta meg, viszont egyre több településen megengedték, hogy az iskolákban is reklámozhassunk. A szülők nem sajnálják az időt és az energiát, hogy a gyerekek részt vehessenek a tánciskolában. Szerencsére sok pozitív példával találkoztam az évek alatt.
