• A Tompa Mihály-verseny csak egyike azoknak a nagyszabású és hagyományteremtő felvidéki magyar rendezvényeknek, amelyeknek megalapításában — vagy fenntartásában — a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet mindenképp nagy szerepet vállal(t). Elmondaná dióhéjban az intézet történetét?

— A mečiari korszakban (1994—1996) a Csemadok nem jutott állami támogatáshoz, és az országos titkárság kénytelen volt elbocsátani az alkalmazottait. (A Csemadok a felvidéki magyarság legnagyobb taglétszámú kulturális szervezete, amelyet Pozsonyban alapítottak 1949. március 5-én. A mozaikszó a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete elnevezésből ered. 1968-ban Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége névre módosították. Csehszlovákia szétesése után, 1993-ban vette fel a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség nevet — a szerző megjegyzése). Hogy mégse szakadjon meg a kulturális hagyomány, a népzenetudós Ág Tibornak köszönhetően 1993-ban megalakult a Népzenei Munkaközösség, amely a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának szervezeti egységeként kezdett el működni, a népzenei mozgalom módszertani megsegítése céljából. Akkor került Dunaszerdahelyre az Ág Tibor által összeállított népzenei gyűjtések törzsanyaga is, és akkor mondott le a Tavaszi szél vizet áraszt... népzenei verseny szervezéséről a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség. Ez egy nagyon lényeges momentum a történetünkben, hiszen az egyik legrégebbi fesztiválról van szó — 1947-ben született meg —, jelenleg Bíborpiros szép rózsa népzenei vetélkedő néven fut. Nem sokkal később Dusza István közreműködésével, 1999-ben útnak indítottuk a Duna menti tavasz elnevezésű bábkészítő tanfolyamot, majd bábos találkozót is.

• Mennyi időbe telt, míg hivatalosan is elismerték az Intézetet?

— Öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 2003-ban a Csemadok Országos Közgyűlésén az alapszabály-módosításba bekerüljön a művelődési intézet létrehozása. 2004. május 16-án a Csemadok Országos Tanácsa belső szervezeti egységként hozta létre a Csemadok Művelődési Intézetet. Időközben Dunaszerdahely önkormányzata kedvezően bírálta el a területi választmány kérelmét, és a bizottságot székhelyhez juttatta. A kettős irányítás (területi titkárság/intézet) 2007. július 1-jével ért véget, amikor a két intézmény különvált. 2012-ben a Csemadok Országos Elnöksége mint alapító a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézetet a Csemadok Művelődési Intézetének jogutódjaként jegyeztette be.

• Ha ezeket a hivatalos adatokat vesszük figyelembe, akkor valójában egy nagyon fiatal intézetről van szó...

— Amint megalakult 1998-ban az új szlovák kormány, mi is lendületbe jöttünk. Kapcsolatba léptünk az időközben megalakult zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézettel, valamint a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézettel, és átjártunk tapasztalatot szerezni, hiszen nem szégyen a legkisebb testvértől tanulni... Kálóczy Katalin közművelődési referens (Emberi Erőforrások Minisztériuma) segítségével beindult az intézetek vezetőinek, munkatársainak posztgraduális képzése is az ELTE-n. Egy közösségfejlesztő programba és műhelymunkába „csöppentünk” bele, ami, mi tagadás, nagy hasznunkra vált a későbbiek folyamán.

• Milyen célokat, feladatokat tűztek ki maguk elé, miután hivatalosan is bejegyezték az intézetet?

— Egy szóval is válaszolhatnék: hagyományőrzés. De ennél mi sokkal többre akartuk, akarjuk vinni. Felkaroljuk, közvetítjük a szlovákiai magyarság kultúráját. A mozgalomként induló közösségteremtő erőt a szlovákiai magyar amatőrök szakmai-módszertani tevékenységének fejlesztésére, a magyar identitástudat ösztönzésére, védelmére fordítjuk. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy az egyén megduplázódik a közösségben. Ezért szakmai és módszertani segítséget nyújtunk, szakmai képzéseket szervezünk az amatőr művészeti együtteseknek. Közkinccsé szeretnénk tenni mindazt, amit az őseink ránk hagytak, legyen az egy kotta vagy éppen egy helytörténeti emlék. Kutatjuk, dokumentáljuk és archiváljuk a szlovákiai magyarság kulturális, néprajzi értékeit és szellemi kulturális örökségét. Közművelődési-módszertani kiadványokat jelentetünk meg. Szakmai képzési programokat szervezünk, együttműködve a Csemadok területi választmányaival, valamint a civil szféra közművelődési szervezeteivel. Egyúttal kulturális turizmussal is foglalkozunk. Közvetlen kapcsolatot ápolunk a hazai és a Kárpát-medencei hivatásos, valamint amatőr közművelődési intézményekkel, szervezetekkel, tudományos műhelyekkel, valamint azokkal az állami, regionális és önkormányzati intézményekkel, amelyeknek feladatköre kiterjed a nemzetiségi (kisebbségi) jellegű tevékenységekre.

• Ennek céljából alakult meg a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal?

— A határon túli magyar közösségek közművelődési tevékenységének immár kialakult az intézményes háttere. A Kárpát-medencei régiókban létrejöttek a kisebbségi magyar művelődési intézetek, együttműködésükből előbb egy intézeti hálózat, majd 2008 őszén a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal. Úgy gondoljuk, hogy az intézetek és az együttműködést formalizáló kerekasztal hosszú távon képes megjeleníteni és szakmailag támogatni az egy-egy régióban folyó közművelődési munkát, illetve képviselni a magyar közművelődés egyetemes szempontjait módszertani, kulturális szolgáltató központokként, képzőhelyekként, továbbá információfogadó és -terjesztő bázisokként, hiszen azonos szemléletű és indíttatású szereplői vagyunk a nemzeti kultúrát közvetítő intézményrendszernek.