A Magyar Film Délvidéki Hete rendezvénysorozat keretében Szabadkán és Zentán mutatták be Szabó István Az ajtó című filmjét, amely Szabó Magda nagy sikerű könyve alapján készült. A regényt az 1987-es megjelenését követően 36 nyelvre fordították le, és többek között elnyerte a rangos francia Femina irodalmi díjat is 2003-ban. Az alkotás két, szigorú elvek szerint élő asszony portréja, a házvezetőnő és a ház asszonyának apránként kibontakozó, sokszor viharos kapcsolatának megrendítően szép rajzolata.
A vajdasági vetítés vendége volt Hábermann Jenő producer és Ragályi Elemér operatőr, akik elmondták: a könyv egésze fogta meg őket, hiszen már az olvasásakor a történet bűvkörébe kerültek.
Szeredás Emerenc alakját Helen Mirren Oscar-díjas színésznő formálja meg, Magdát pedig Martina Gedeck német színésznő alakítja. Arra a kérdésre, hogyan került a híres sztár egy magyar moziba, Ragályi Elemér a következőket válaszolta:
- Mintegy 15 évvel ezelőtt már forgattam Helen Mirrennel egy amerikai filmet a HBO számára. Abban az időben még nem volt annyira híres, és az Oscar-díjat sem mondhatta magáénak. Nem ő volt a női főszereplő, mégis megjegyezte a nevemet, mert nagy gonddal ügyködtem azon, hogy a kinézete olyan legyen, amilyent a karaktere megkívánt. Tíz-egynéhány évvel később Magyarországon dolgozott, és megkérte az asszisztensét, keressen meg engem. Nekem ez kapóra jött, mert Az ajtó produkciója már kiválasztotta Helent Emerenc szerepére, de az ügynöke azt mondta, évekig nem ér rá, reménytelen, hogy ezt a filmet el tudja vállalni. Gondoltam, ha már találkozom vele, elviszem neki a forgatókönyvet. Hamarosan kiderült, van ugyan munkája, de ez még belefér az idejébe.
Maga Emerenc alakja tetszett meg neki, de úgy nyilatkozott, ez volt élete egyik legnehezebb feladata, mert ő annyira más kultúrában nőtt fel. A történet az emlékképek során egy nagy és bonyolult korszakot ölel át, amivel meg kellett ismerkednie, hogy igaz módon jeleníthesse meg az idős asszony alakját. Ebben valószínűleg segített az, hogy szláv vér is csörgedezik az ereiben, az édesapja ugyanis orosz volt.
Egyébként nem sznobizmusból kért fel a rendező egy külföldi színésznőt a főszerepre. A filmet ugyanis csak német-magyar koprodukcióban készíthettük el. Mivel a lényegesen több pénzt a németek adták, azt a feltételt szabták, hogy az alkotásnak legyen egy Oscar-díjas szereplője.
Borzasztóan kockázatos egy sokak által ismert és remekműnek tartott irodalmi alkotást megfilmesíteni, mert bizonyára mindenkiben élénken kirajzolódtak a figurák, a helyszínek, az egész ábrázolt világ - magyarázta Ragály Elemér. - Amikor a néző a regény után találkozik a filmmel, nyilván hosszú-hosszú percekig tart, amíg a film valósága lerombolja azt az előképét, amivel beült a moziba. De az is előfordulhat, hogy egyszerűen nem képes lerombolni. Szabó István rendezővel arra jutottunk, hogy a film képi világának rendkívül egyszerűnek kell lennie, ügyelni kell arra, hogy ne rakódjon rá semmiféle úgynevezett stílus. A történet egyébként is az arcokon játszódik le. Ezeknek az arcoknak a pontos, egyszerű, emberi megközelítése volt a fő szempontunk.
A beszélgetés során néhány kulisszatitokra is fény derült. Mivel a lakásbelsőt díszletben Kölnben, Németországban is felépítették, az a furcsa helyzet állt elő, hogy a szereplők Budapesten, a Pasaréten, a Lotz Károly utcában léptek be a kapun, majd az útjukat a kölni stúdióban folytatták tovább. Vagy a kutyus Budapesten szaladt ki és Németországban szaladt be a képbe. Violát összesen négy kutya ''játszotta”, a kölyök- és a fiatal állat mellett két felnőtt eb is. Az utóbbira azért volt szükség, mert míg a színészek napi munkaideje gyakran tizenkét óra, egy állatot nem lehet ennyi ideig dolgoztatni, mert elfárad, és nem teljesíti az instrukciókat.
- Életem során sokszor dolgoztam kutyás filmben, a macskától viszont féltem, mert az én tudomásom szerint nagyon öntörvényű és szinte idomíthatatlan állat. Végül nem volt semmi probléma, sőt még a hírhedt kutya-macska barátság is megvalósult a filmben - mesélte Ragályi Elemér, aki azt is hozzátette, Helen az egyik emlékezetes jelenetben természetesen nem igaziból verte a kutyát, vagyis az állatvédők megnyugodhatnak, a jószág ''jogai” nem sérültek.