Nem is olyan régen esett meg Nišben, hogy egy koldus, egy hadirokkant talált egy táskát. Nem nézte meg annak tartalmát, rögtön hívta a rendőrséget. Mint utólag kiderült, a bőröndben 3500 euró volt, meg egy hitelkártya. A megtalált tárgy jogos tulajdonosa hálájának jeléül tíz euróval jutalmazta meg a (tolószékes) becsületes megtalálót.
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak” (Mt 6,19).
Nem is olyan régen esett meg Nišben, hogy egy koldus, egy hadirokkant talált egy táskát. Nem nézte meg annak tartalmát, rögtön hívta a rendőrséget. Mint utólag kiderült, a bőröndben 3500 euró volt, meg egy hitelkártya. A megtalált tárgy jogos tulajdonosa hálájának jeléül tíz euróval jutalmazta meg a (tolószékes) becsületes megtalálót. Suliman Šakirovskinak mindkét lábát amputálták, tízezer dináros nyugdíjából él, és ebből próbálja eltartani családját. Mint mondja, a másét még soha nem tulajdonította el. Jó ilyenekről olvasni, jó érzés tudni, hogy vannak még becsületes emberek, még akadnak néhányan, akik adni, visszaadni is szoktak, nem csak elvenni.
Szerbiában az általános nyomor és a gazdasági kilátástalanság miatt ugyanis egyre többen elvesznek. Elveszik mások javait. Meggyőződésem például, hogy Szabadkán sokkal olcsóbb autóval közlekedni, mint kerékpárral. Szinte nincs olyan polgára a városnak, akinek legalább egyszer ne lopták volna el biciklijét. Annak, aki mindennap kénytelen használni ezt a közlekedési eszközt, rémálom valahol ott hagyni a kerékpárját. Az egyik pedagógus ismerősöm — amikor eltulajdonították a csaknem fél évszázados, már-már muzeális értékű bringáját — feladta: fogta magát, és ezer dinárért vásárolt egy biciklit. Csak a legnagyobb jóindulattal lehet biciklinek nevezni ezt a járművet. A pedáljai hiányoznak, helyüket két fityegő fémrúd foglalja el, világítás nincs rajta, az ülés borítása pedig egy közönséges nájlonzacsi. Hát eléggé mulatságos látványt nyújt az egész szerkezet. Tulajdonosa abban bízik, hogy ezt a kerékpárnak látszó valamit nem lopják majd el. Persze a rendőrök — akik minden szabálytalankodót egyrészt közveszélyes bűnözőnek tartanak, másrészt pedig potenciális pluszjövedelem-forrásnak — biztosan nem néznek majd jó szemmel erre a közlekedési eszközre. A kedves olvasó egyébként megfigyelte, hogy az utóbbi időben egyre több forgalmi rendőr van az utakon? Gyorshajtás, fényszóróhasználat nappal, biztonsági öv — a leggyakrabban ezek miatt büntetnek.
A biciklilopás sajnos nem az egyetlen dolog Szerbiában, mely miatt az embereknek aggódniuk kellene. Azt szokták mondani, hogy a tolvaj az tolvaj, akár keveset lop, akár sokat. És biztosan ismerik a mondást: ne lopj, az állam nem szereti a konkurenciát!
