home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Andruskó Károly
B. Z.
2005.05.25.
LX. évf. 21. szám

Mindenki tud róla, mindenki tiszteli a Pro Urbe-díjas zentai festőművészt - Megpróbáljuk ,,leltárba venni' munkáit: több mint ezerszáz önálló és kollektív tárlatra kapott eddig meghívást, csaknem négyezer festményt alkotott, kilencezernél is több eredeti grafikai nyomat, majdnem négyezer ex libris,...

Mindenki tud róla, mindenki tiszteli a Pro Urbe-díjas zentai festőművészt - Megpróbáljuk ,,leltárba venni' munkáit: több mint ezerszáz önálló és kollektív tárlatra kapott eddig meghívást, csaknem négyezer festményt alkotott, kilencezernél is több eredeti grafikai nyomat, majdnem négyezer ex libris, majdnem kétszázötven miniatűr könyv s csaknem harminc egyéb kiadvány a ,,vagyona' - Sok helyütt megfordult, de mindig visszatalált, vissza akart menni a Tisza-parti városba - A mester életének a munka ad értelmet
Azt mondják, minden bőkezű ember valahol fukar és minden fukar ember valahol bőkezű, ami könnyűszerrel átfordítható a művészeti színtér működési mechanizmusára is. De a zentai festőművész, aki tudtommal ebben az évben tölti be kilencvenedik életévét, csak bőkezű s bőkezűen szórja széjjel csodálóinak és tisztelőinek a kincseit nemcsak itt Vajdaságban, hanem a nagyvilágban is, mint az a művészember, aki mindig a dolgok, a munka közepén volt/van. Igen, a közepén volt/van, de onnan látta/látja mindig a széleket. Mindezért cserébe békés önelégültséget adott neki a sors, intellektuális készenléti állapotot, hogy mindig többet és többet alkosson. Andruskó Károly a műveivel - művészi, örökös emberi dilemmáját megfogalmazva - alighanem egy egész generáció helyzetéről beszél, egy világról, amellyel nyílt tekintettel nézett szembe, és valamennyi munkáját nekünk címezte. Eddig több mint ezerszáz önálló és kollektív tárlata volt, csaknem négyezer festményt alkotott, kilencezernél is több grafikai nyomatot, majdnem négyezer ex librist, majd kétszázötven miniatűr könyvet s csaknem harminc egyéb kiadványt ,,díszített'. Mindig érzékenyen közelítette meg a ,,témát', nagy szívvel és életigenléssel, magával ragadva a nézőt az idő mélyébe, újrafogalmazva a kérdést, hogy a hagyományos értelemben vett kép, festmény világképet hordozó kompozícióvá válhat-e. Neki sikerült saját képvilágába emelni a Jót...
Nevezik grafikusnak, festőművésznek, linómetsző művésznek. Alkot rajzokat, akvarelleket, olajképeket, metszeteket, monotípiát, mini könyveket illusztrál. Több ezer alkotás, több ezer barát, tisztelő, megrendelő. Egy vastag füzet az asztalán: benne nevek és címek - egyre szaporodó keresztekkel, mert sokan elhagyták már ezt az árnyékvilágot. Nekik (is) dolgozott, nekik küldte el az újévi üdvözleteket december végén. Szép szót ajándékozott másoknak meg művészi alkotást is. Jelen van mindenütt, a nagyvilágban is tudnak róla: az amerikai Magyar Folklórmúzeumban szintén meglelhetjük az alkotásait, akárcsak a zentai Városházán, az Andruskó teremben. A budapesti Országos Széchenyi Könyvtárban is őrzik könyvét, a Kapát, amelyet Zentán adtak ki 6x7 milliméteres formátumban (fametszeteket tartalmaz). Híre az ázsiai országokba is eljutott, északon és délen, nyugaton és keleten egyaránt becsben tartják munkáit, fegyelmezett stílusát. Ez a nyílt út elvezette Andruskó Károlyt oda, ahova el akart jutni. Egy nyilatkozatában elmondta, hogy a munka, az állandó, folyamatos munka harmóniájának köszönheti mindezt.
Andruskó Károly ezelőtt kilencven esztendővel született (június 27-én). Azt sohasem mondta, senkinek sem említette, milyen sorscsapások közepette is viharzott át kilenc évtizeden. Háborúk, éhezés, rongyos télikabát, üres tányér, meg-megújuló remények és meg-megújuló csalódások. Vagyont nem örökölt, milliomos nagybácsi sehol, s hiába mutatta meg a környezetének a rajzait, hiába mondogatták, hogy nagyon jól rajzol, tanulni nem tanulhatott. Nyomdász lett, s a nyakába vette az országot. Megfordult Belgrádban, Szabadkán, Újvidéken, Eszéken, de leginkább Zentán dolgozott. Az életnek nekirugaszkodó fiatalember egyre gyűjtögette a tapasztalatokat, megismerve a világ igazát és igazságtalanságát. Autodidakta, öntörvényű alkotóként kezdetben nem vihette sokra. Ő maga készítette a szerszámokat ahhoz, hogy megalkossa első linó- és fametszeteit. De nem csüggedett, habár a nyomdákban nem volt könnyű a munka, szervezetébe az ólompor is beszivárgott. Vérből és verejtékből állott az élete. Egy vérrel festett sorozata megdöbbentő. A mester vérző kezével rajzolt alakokat, azoknak mozdulatait fehér papírra rögzítve. Sokáig a ,,szenvedő ember' művészetét képviselte.
1946-ban Zentán, egy kollektív tárlaton jelent meg először. Igen, Zentán, ahova mindig visszatalált, vonzotta a Tisza partja, a városka csöndje. Festményeinek jó része Zenta látképe, de a Tisza bánsági partjáról nézve. Zenta utcáit, fáit, partjait, a mindig zavaros Tiszát bevitte az otthonukba, őrzik azt az ausztrálok, az új-zélandiak, az osztrákok, a németek, a svédek, a magyarországiak. Több munkáját Temerinnek és Doroszlónak ajándékozta. A zentai csata emlékezete címmel állandó tárlata nyílt a zentai Városháza első emeletén. Ma is rendületlenül dolgozik, tervezget, megrendeléseknek akar eleget tenni. Benne volt mindig az életben gyöngyöző homlokkal és tiszta, nyílt tekintettel, mint az az ember, aki tudja: nemeset alkot mindenki örömére. Azt mondta egy alkalommal: ,,Ha fenn jóváhagyják, én százig kitartok'. Ehhez tartsa magát, mester. Michelangelo is megtalálta az időálló anyagot...
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..