Invokáció: „Bármerre visz a sorsod útja, haza vágyol a csendes kis faludba…”

2025. október 25-e nemcsak az elismerésről szólt a dél-bánsági szórványmagyarság egyik legdélebbi településén, Székelykevén, de az összefogásról is.

Sorrendben 35. alkalommal tartották meg a régióban a Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek Szemléjét, mely eseményt — a Magyar Nemzeti Tanács immáron kiemelt jelentőségű rendezvényét — a helyi Szalmaszál Művelődési Egyesület, a Falufejlesztési Társaság, a Varrócska Nőegylet, a Žarko Zrenjanin Általános Iskola, a római katolikus egyházközség, a Tinet Ifjúsági Klub, valamint a Székelykevei Művelődési Egyesületek és Civil Szerezetek Szövetsége valósította meg. Közös akaraton és erővel!

A szemle vándorjelvényeinek átadása

A szemle nemcsak sikeres, de egyúttal élettel teli is volt. A házigazdák statisztikai összegzésére hagyatkozva az előkészületekből összesen 18 egyesület vette ki derekasan részét, 14 pedig színpadi produkciót is készített. Mindez további számadatokra „lebontva” 241 előadót tett ki, illetve 22 kézműves alkotását, rendkívül gazdag kínálattal. A távolabbról érkező kézimunkázók közül a sándoregyházi Bonnáz Sándor MME, a torontálvásárhelyi MMMK és a Pipacs Nőegylet, valamint a hertelendyfalvi Tamási Áron SZMME küldöttsége tette közszemlére féltve őrzött kincseit. Szőttest önmagu(n)król, mely minden ízében szervesen illeszkedett bele a szakmai tanácskozással kezdődő (ünnep)napba.

Összhangban a kemény évtizedek során állandósult munkakoncepcióval, ezúttal sem maradt el a nagy fajsúlyú vitaindító. Elsősorban a létszámbeli megfogyatkozásra vonatkozóan. Lényegre törő, egzakt számokkal és tényekkel hitelesen alátámasztott — a keserédes siránkozások közhelyi pátoszaitól biztatóan mentes — tanulmányok és beszámolók fül- és szemtanúi lehettünk. Salamon Géza pedagógus, nyugalmazott, székelykevei iskolaigazgató a 4254 km² összterületű dél-bánsági régió községeinek (Antalfalva, Kevevára és Zichyfalva) iskoláiban még tetten érhető magyar tannyelvű oktatás ún. humán erőforrását (magyarán: a tanulók létszámát) elemezte a 2011 és 2025 közötti idősíkban. Ft. Szemerédi Pál székelykevei esperesplébános, a szórványvidék katolikus, nt. Halász Béla hertelendyfalvi református lelkipásztor pedig a kálvinista egyházközségeinek/gyülekezeteinek jelen- és jövőképét vázolta fel. A dél-bánsági magyarság különböző életjeladásairól több-kevesebb rendszerességgel hírt vivő írott és elektronikus médiumok témakörét Szatmári Mihály tanár úr, a 2017 januárjában végérvényesen megszűnő Székelykevei Igaz Szó székeli havilap utolsó főszerkesztője járta körül.

Életkép

A tanácskozás során sajnos búvópatakként bukkant elő újra több, a korábbi időszakban ki nem beszélt sérelem is. És bár tény és való, hogy ki-ki továbbra és változatlanul a maga gondjait fogja érezni a legsúlyosabbnak, az elhangzottakra érkező reflektálásokból ítélve, a jövőbeli még hatékonyabb és szorosabb közösségi együttműködéshez mind az alapok, mind pediglen a hordozófalak megvannak. Sőt mi több: jól vannak, és a helyükön! A tető nemkülönben. Bírják a terhelést, viszont időről időre azért kisebb javításokat, újratervezéseket sem árt elvégezni állagukon. A lehető legjobb tudásunk és az Úrtól kapott talentumaink szerént. Ebben maradtunk. Plusz abban, hogy a jövőben is kisegítjük egymást. Legyen szó akár kapcsolatrendszerek kiépítéséről, pályázatírásról, különböző korosztályokat megszólító, közösségen belüli és közösségek közötti programok megvalósításáról vagy „csak” a pusztába kiáltott szavak hírlapírói meghallásáról, a segélykérések adekvát célba juttatásáról… Megerősíttetett az is, hogy mindenképp folytatni kell a dél-bánsági hagyományőrző, anyanyelvápoló, közösségépítő néptánc- és népzenei nyári tábort is.

Felüttetett továbbá a korábbi esztendőkben elhangzott ötleteket, ajánlatokat, kéréseket, intelmeket és fogadalmakat híven őriző jegyzőkönyv is. Emlékeztetőül, de motiváló szándékkal is. Az alkalomra egyébként nemcsak a szemle veteránja, Balassa Julianna nyugalmazott pedagógus érkezett bátorító, személyes élettapasztalatokkal fűszerezett gondolatokkal, de az új nemzedék képviselői is. Soraikban a Petőfi Sándor Program anyaországi ösztöndíjasaival: Kürtössy Péterrel és Soós Bálinttal.

Jó látni, amikor ilyen sokan vannak a színpadon

Időgép. Az első szemlét 1969. november 29—30-án tartották meg Hertelendyfalván, majd 1976 és 1997 között — „felsőbb utasításra” — felfüggesztették! Vándorjelvényein az itáliai reneszánsz nagymester, Botticelli Vénuszának stilizált formája van. Véletlen lenne csupán? Aligha! Hiszen e mozgalom is habokból kelt ki anno. A déli végek magyar szórványvidékének kulturális és szellemi megújhodása(i) idején.

Az ebéd és az azt követő kézimunka-kiállítás megnyitója, illetve az utcai felvonulás, végül a helyi Szent István király plébániatemplomban megtartott ökumenikus istentisztelet után a seregszemle résztvevői az iskola sportcsarnokát népesítették be. Ki nézőként, ki fellépőként. Bensőséges hangulatú néhány órácskára, melynek zárópillanataiban előbb a vándorjelvények ünnepélyes továbbadását jegyezhettük, majd pedig a Székely himnusz verssorait énekelhettük.

A jövő évi dél-bánáti szemle házigazdája a hertelendyfalvi Tamási Áron Székely Magyar Művelődési Egyesület lesz, akárcsak a Dél-bánáti Betlehemes és Karácsonyi Népszokások XXIX. Találkozójának. Ez utóbbi esemény idei „kiadását” is Székelykeve rendezi, 2025. december 6-án.

Művészet, együttlét, beszélgetés, közös öröm. Dél-bánáti szemle. A különleges alkalmak egyike, midőn a hivatásbeliek sem csupán — Istennek hála — protokollból vannak jelen, bárhonnan is érkezzenek, hanem meggyőződésből. S ezért köszönet jár. Nekik. Megkülönböztetett. Őszinte.

Az utánpótlás

A székelykevei találkozó reprezentatív jellegű délutáni műsorrészének ünnepi nyitányában elhangzó gondolatsorokat, melyeket a teljesség igénye nélkül helyszíni beszámolómba is beemeltem, Hugyik Richárd úr, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke fogalmazta meg.

— Egy-egy ilyen találkozó mindig több, mint programok sora: ez az együttlétünk ünnepe, az összetartozás szertartása, amelyben újra és újra megerősítjük: magyar közösségként itt vagyunk, élünk és dolgozunk. Amikor ma körülnézünk, nem csupán arcokat látunk, hanem életeket, történeteket, szolgálatokat — minden mosoly, minden dal, minden kézfogás egy-egy tanúság arról, hogy a dél-bánáti magyarság nem hagyja el önmagát. Aki ismeri e vidéket, tudja, hogy Dél-Bánát földje a hűség földje. Hűség a szülőföldhöz, hűség a hagyományhoz, hűség egymáshoz. Ahol a templomtornyok árnyéka és a citeraszó egyszerre idézi a múltat, ott érzi meg az ember, mit jelent az, hogy megmaradni. Ezek a művelődési egyesületek nem egyszerű szervezetek. Ők a magyar lélek otthonai. A jövő nem valahol messze van — a jövő most kezdődik, itt, közöttünk. A dél-bánáti magyar közösségek jövője nem a véletlenen múlik, hanem azon, hogy mi hiszünk-e még egymásban. Képesek vagyunk-e továbbadni a lelkesedést, a szorgalmat, a hitet, amit elődeink példaként hagytak ránk. Amikor az ember visszatekint a múltra és előretekint a jövőbe, akkor megérti: a legnagyobb érték maga az ember, aki szolgál. Az, aki önként, csendben, szívből teszi a dolgát — mert hisz abban, hogy amit tesz, az jó, igaz és maradandó. A dél-bánáti magyarság története tele van ilyen emberekkel. Névtelen hősökkel. Ők a mi példaképeink. Ahogy Kodály Zoltán írta: „A kultúra nem öröklődik, minden nemzedéknek újra meg kell szereznie.” Szerezzük hát meg újra — nap mint nap, közösen, hittel és szeretettel. Őrizzük a fényt, amelyet elődeink gyújtottak, hogy világítson gyermekeinknek is. Mert ahol fény van, ott élet van. És ahol közösség van, ott jövő is van.

A Székelykevéről, Pancsováról, Hertelendyfalváról, Keveváráról, Torontálvásárhelyről, Versecről, Sándoregyházáról, Ürményházáról, illetve Újvidékről, a Vajdasági Magyar Népművészeti és Közművelődési Központból érkező felkészítői/fellépői igyekezetet az alkalmi műsorfüzeteken kívül fotók, írott és mozgóképes beszámolók őrzik. A szemle élménye és üzenete ennél sokkal mélyebb rétegekbe ágyazódott be. Ismét. 

A rendezvény fővédnökei a Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárság közvetítésével a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., illetve a Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság voltak.