* Mikortól tud segíteni a beszéd fejlődésében a logopédus?

– Gyógypedagógus-logopédusként a beszéd és a nyelvi fejlődés nehézségeivel foglalkozom egy óvodában. Nagyjából már hároméves korban észrevesszük, ha a gyereknek a szókincse nem úgy alakul, ahogy kellene. Hároméves korban hanghibákról még nem beszélünk, ötéves korban kell, hogy letisztuljon a gyermek beszéde. Az lenne a fontos, hogy a megelőzést hangsúlyozzuk, hogy a szülőket tájékoztassuk azokról a lehetőségekről, amelyekre odafigyelve nem kellene logopédushoz fordulni, mert sok mindent tehetünk azért, hogy ez ne így történjen.

* Melyek azok a pozitív és negatív tényezők, amelyek hatással vannak a beszédfejlődésre?

– A pozitív hatásokkal kezdeném. A beszéd az élő és valódi kommunikációs helyzetben tud alakulni, amikor a szülő mesél a gyereknek, együtt énekelnek, kérdezi, válaszol neki, együtt játszanak, tehát van egy közös figyelmi helyzet, melyben a gyerek és a szülő jelen van. Nagyon fontos az is, hogy a gyereket aktívan bekapcsoljuk a család életébe, a mindennapokba, egy vásárlásba, egy főzésbe. Ezek nemcsak arra adnak lehetőséget, hogy a szókincsük bővüljön, hanem arra is, hogy a gyerek gondolkodása és önállósága tudjon fejlődni. Kiemelt szerepe van a nyelvi fejlődésben a mozgásban gazdag életmódnak, mert a mozgás hat az idegrendszer érésére, és valójában a beszéd is egy mozgás. Ha nincsenek meg a nagy mozgásos alapok, akkor egy finomabb mozgás sem tud arra tisztán ráépülni, tehát nagyon fontos, hogy mozogjunk a gyerekekkel. Az is lényeges, hogy szociálisan ingergazdag környezetben éljen a gyermek, legyenek társas kapcsolatai a családdal és más gyerekekkel. Jó lenne már pici korban elkezdeni az olvasást, még akkor is, hogyha a gyerek nem beszél. Érdemes képeskönyveket lapozgatni, figyelni a gyerek érdeklődését, és lényeges, hogy mi meséljük el a könyvben látottakat. Sokan elkezdik olvasni a meséket, és azt látják, hogy a gyereket még nem érdekli a mesekönyv, ez pedig azért van, mert nem a megfelelő módon kínáljuk. Inkább a képekről kell mesélni, és figyelni a gyereket, hogy mi érdekli. A negatív tényezők közé soroljuk a túlzott képernyőhasználatot, már kimutatták, hogy konkrétan agyi anatómiai változásokat okoz, ezért hároméves korig egyáltalán nem javallott. Ha pedig bekapcsoljuk, akkor ne hagyjuk magára a gyereket, hanem üljünk mellette, és narráljuk a látott eseményeket. Hároméves kor felett is napi 20 perc képernyőidő lenne a megengedett, az is két részre, vagyis 10-10 percre bontva. A mozgásszegény életmódnak is negatív következményei vannak, a nagy rohanásban gyakran nem várjuk ki, hogy a gyerek végigvigye a mozdulatsort, hanem felkapjuk, és visszük. Fontos lenne minél többet játszóterezni, hagyni, hogy a gyerek essen, keljen, tapasztalatokat szerezzen. Mindig azt mondom, hogy az a jó gyerekkor, ha a gyerek piszkos, mert az arra utal, hogy elég tapasztalatot szerez a külvilágból.

* A fogaknak milyen szerepük van a beszédfejlődésben?

– A fogazat, az állkapocs, a nyelv és a száj körüli izmok részt vesznek abban, hogy tisztán tudjunk beszélni. Ötéves korban kezdjük el javítani a hangokat, és nagyon szép eredményeket tudunk elérni a logopédiai foglalkozásokkal. Itt is nagyon fontos lenne a megelőzés, hogy a gyermek fogazata ne kerüljön olyan állapotba, hogy gátolja a hangképzést. Az elhúzódó cumihasználatnak negatív következményei vannak: amikor megjelennek az első fogak, akkor kellene elvenni a gyerektől a cumit. A szilárd ételeket idejében kellene elkezdeni adni, nem pedig hosszú időn át a pépesített változatot kínálni, hogy az izmok a rágással megfelelően fejlődjenek. Érdemes nem cumisüvegből itatni a gyereket. Ez a tápszeres babáknál nehezebb menet, de érdemes mielőbb pohárból kínálni. Gyakran látom azt is, hogy etetés közben törölgetik a szülők a gyerek arcát, hogy ne legyen maszatos, viszont a gyerekeknek szükségük van arra, hogy valamit érezzenek az ajkuk körül, és hogy ingereljük az ajak körüli izmokat. –

* A szocializációt illetően mekkora hatással vannak egymásra a gyerekek?

– Nagyjából két és fél, hároméves korig a szülő a minden, utána pedig már a kortárscsoport is fontos. Jellemző, hogy a kis testvér átveszi a nagyobb testvér vagy a szülők beszédhibáját, és a fordítottja is megtörténhet figyelemfelkeltés céljából. Jó, ha a szülők példát mutatnak a beszéddel, és nem szabad rászólni a gyerekre, hogy úgy mondjon egy szót, ahogy kellene, mert elvehetjük a beszédkedvét. Helyette mindig ismételjük meg helyesen a szót. A gyerekeknél a hangutánzó szavakkal indítjuk be a beszédet, ezekből áll össze később a szó, de fontos lenne például a vaú-vaú után hozzátenni a helyes formát, vagyis ebben az esetben a kutya szót. A gügyögés viszont teljesen értelmetlen, hibás hangtartománnyal nem bombázzuk a gyereket.

* Februárban nyitottátok meg a Play Nest játszóházat. Mennyire kapcsolódik ez a hivatásodhoz?

– Szorosan kapcsolódik a munkámhoz és az anyai nézeteimhez is. Logopédusként én már a kialakult problémát látom, de fontosnak tartom a megelőzést, és a játszóház éppen ilyen szemléletű, minden tudatosan lett megtervezve. Azokat a fejlődési alappilléreket próbáltuk megcélozni, amelyek természetes módon szükségesek a gyerek fejlődéséhez – ilyen a mozgás, az érzékszervi tapasztalás, a fantázia, a közös játék, a kapcsolódás. Ez egy képernyőmentes tér, ahol nincs zavaró ingeráradat, villogás, túlterhelés, hanem a kreatív játékra van lehetőség. Az volt a cél, hogy a szülő lelassuljon egy picit a gyerekével, és együtt játsszanak. Nálunk is van csúszda, mászóka, de egy egész világ része, és az emeletes faházat a gyerek a saját fantáziája szerint alakítja kalózhajóvá, várrá vagy bármivé. A faanyag dominál nálunk, ami szintén tudatos döntés. A fa esztétikus, meleg hatású anyag, és a tervezés során pedagógiai szempontokat is figyelembe vettünk. A fa természetes textúrája és illata gazdag érzékszervi ingereket ad a gyermek számára, szemben a hideg, egysíkú műanyag felületekkel. A fajátékok kevésbé készek, a gyerek tölti meg őket tartalommal, és nem a játék irányítja a gyereket. Szüksége van arra, hogy működjön a fantáziája, és az a baj, hogy a legtöbb esetben ezt nem kínáljuk fel neki. Ha felkínálom, akkor fog élni az ösztöneivel. Az a tapasztalatom, hogy a gyerekek az első fél órában csúszdáznak, mászókáznak a játszóházban, majd utána kezdenek el elmélyülten játszani.

* Milyen programok valósulnak meg nálatok?

– Szerdánként 16 és 18 óra között szabad játékra várjuk a szülőket és a gyerekeket. Kéthetente foglalkozást tartunk, melynek mozgásos és kreatív része is van, illetve lezárása, hogy egy közös élményt hozzunk létre, és a végén félórás szabad játék áll a résztvevők rendelkezésére. A születésnapok is különlegesek nálunk, hiszen igyekszünk az ünnepeltet a középpontba emelni, megkoronázzuk, a vendég gyerekek körbeülik, és jókívánságokat mondanak neki. Azt szeretnénk, hogy egy születésnap egy együtt átélt élmény legyen, és a kapcsolódásról szóljon. Hiszem, hogy a szociális intelligencia alapjai a korai években formálódnak: az egymásra figyelés, az együttműködés és a kapcsolódás képessége ekkor kapja meg a legerősebb alapokat. Minden más tanulható és továbbépíthető. Ezért gondolom azt, hogy a gyerekek fejlődéséhez valójában nem több játékra és ajándékra van szükség, hanem több együtt töltött időre, szabad játékra és valódi kapcsolódásra. A Play Nestben a mi célunk, hogy ehhez egy inspiráló közeget teremtsünk, melyet a gyerekek és a családok töltenek meg tartalommal, élettel és közös élményekkel.