Vörös Róbert, a Mendicus Művészeti Központ elnöke és a tamburazenekarok vezetője negyvenegy évvel ezelőtt kezdett tamburázni. 1998-ban alapította meg az első nagyzenekart, mely az évek során egy kicsit megfogyatkozott, majd 2014-ben fellendülés mutatkozott a zenekar életében, új tagokkal bővült ugyanis a csapat.

— 2011-ben megismerkedtünk egy csonoplyai néptánccsoporttal, mellyel elmentünk Horvátországba, majd a mohácsi busójárásra, ezután pedig a Külhoni Magyarok Ifjúsági Találkozójára Budapestre és Gödöllőre, ahol rengeteg határon túli egyesülettel, szervezettel ismerkedtünk meg. Itt találkoztunk a horvátországi Talicska Néptáncegyüttessel is, melyet később, 2015-től 2019-ig kísértünk a tamburazenével. Nekik és a velük való utaknak köszönhetően rengeteg helyen jártunk, sikerült kiépítenünk egy jelentős kapcsolati hálót, közben a zenekar is fejlődött, egyre jobb lett. 2018-ban indítottam el egy nagycsoportot a faluban, és akik megmaradtak, akik nem hagyták abba a tamburázást, ők alkotják a Mendicus mai nagyzenekarát. Felkértem egy neves, bajai zeneoktatót és prímást, Csurai Attilát, hogy tanítson nekünk zenei technikát. Én is igyekeztem mindig nyitott szemmel járni, kutatni, hogy mégis a hatalmas népzenegyűjteményünkből mit illik és mit nem illik tamburával játszani. Elkezdtünk díjakat nyerni és szebbnél szebb eredményeket elérni. Úgy láttam, hogy szükség van arra, hogy több figyelmet fordítsunk az utánpótlás kinevelésére. Így alakult meg a Mendicus ifjú tamburazenekarunk, mely szinte mindenhonnan arany vagy kiemelt arany minősítéssel tér haza. Ebben az évben a Mendicus Junior Tamburazenekar elhozta a Szólj, síp, szólj!-ról a kiemelt aranyat, erre pedig korábban nem volt példa az egyesület életében. A Mendicus Tamburazenekar is kiválóan szerepel a versenyeken. Tavaly és az idén elnyerte a KÓTA Minősítőn az Aranypáva nagydíjat, és azt mondta a zsűri, hogy ennél feljebb nincs, ez a legmagasabb minősítés, melyet elérhetünk. Erre azért vagyok különösen büszke, mert nincs zeneiskolai végzettségünk, mindannyian autodidakta módon tanultunk meg muzsikálni. Rendkívül fontos a gyakorlás, és nálunk télen-nyáron heti két alkalommal vannak próbák mindegyik zenekar számára — hallottuk a tamburaoktatótól, aki szerint az is nagyon fontos, hogy hogyan adjuk át a megszerzett tudást.

Amikor a zenekarok megtanulják a dalokat, Róbert szabad kezet ad nekik, közösen állítják össze a fellépésre vitt programot. A Mendicus tamburazenekarai a dél-alföldi, szlavóniai és dunántúli tájegységek népdalait játsszák, valamint muzsikájukkal a művészeti központ táncegyütteseit is kísérik.

— A koronavírus-járvány előtt, 2019-ben hatvan fellépésünk volt, és aztán a visszatéréskor sem volt sokkal kevesebb, évente átlagban ötven fellépés van. Az idei nyáron szeptemberig mindössze három szabad hétvégénk lesz. Mivel a nagyzenekar tagjai munkaviszonyban vannak, figyelnünk kell arra, hogy a fellépéseink hétvégéken legyenek. Kivétel a kolozsvári Szent István-napi Nemzetközi Néptáncfesztivál, oda több napra megyünk. Azt látom, hogy sok fiatal zenészembernek minimális összetűzései vannak otthon abból, hogy sokat utazunk, mert így kevesebbet vannak otthon a párjukkal. Valahol azt kellene megérteni, hogy a népzenét csak így lehet űzni, szolgálni, ha elvisszük más tájakra is, kapcsolatokat építünk, ápolunk és találkozunk — vallja Vörös Róbert.