Irodalmunk egyik legnépszerűbb írója, a 48-ban Amerikába disszidált Zilahy Lajos (1891, Nagyszalonta - 1974, Újvidék), akinek történetei rendre szinte ,,magukba szippantják' az olvasót, életének utolsó néhány évét kisebb-nagyobb megszakításokkal Újvidéken töltötte, miután a Fórum 1965-ben elkezdte megjelentetni a világ számos nyelvére lefordított, Magyarországon viszont akkoriban mellőzött műveit. Hat bestsellere (Halálos tavasz, A lélek kialszik, Két fogoly, A Dukay család, Valamit visz a víz, Szépapám szerelme együtt (ismét) a Halálos tavasszal) óriási sikert aratott, s az anyaországi olvasók minden pénzt megadtak egy-egy a határon átcsempészett kötetért.
A szabadkai közönség hatvanhétben találkozott először az USA-ból idelátogató íróval a Népkörben megrendezett irodalmi délelőttön, akárcsak beszélgetőtársunk, özv. Almásiné Kiss Etelka is, akinek az édesapja rajongásig szerette Zilahyt, ő hívta fel gimnazista lányának figyelmét a műveire.
- Emlékszem, tömve volt a terem - mondja. - Az apró termetű, vézna emberke kiállt a nagy vörös függöny elé, szerényen pislogva sokdioptriás, kerek szemüvege alól, szinte elveszett a hatalmas színpadon, de olyasmiket mondott, ami útravalóul szolgált a későbbi életemben: onnan, Amerikából mindenki úgy látja, hogy itt minden fekete. Innen meg, hogy ott minden fekete. Pedig a világ nem ilyen egyszerű. Nemcsak fehér és fekete, hanem fehér-fekete, sőt színes.
A dedikáláskor mindenki mellékelte a műhöz a nevét, hatalmas könyvtornyok vártak arra, hogy a világhírű író kézjegyével illesse őket, amikor egyszer csak föltolva orráról a szemüveget, így szólt a vendég: ,,Ki az a Kiss Etuska? Az történt ugyanis, hogy a diáklány - mert sajnálta a szülőhelyétől távol élő embert - odaírta a neve mellé ezt is a papírra: ,,Please, give me your adress in New York! Félénken fölállt, és mondta, hogy ő az. Az író bólintott. Amikor elment, Etelka nagy örömmel látta, hogy A lélek kialszik c. kötetben ott áll a New York-i lakcíme. Azonnal írt neki, a családja nevében is kifejezve szeretetüket és őszinte nagyrabecsülésüket. A válasz nem váratott magára sokáig. Részlet a hű és gondos feleség, Bárczy Piroska 1968 szeptemberében kelt leveléből: ,,Minden írónak igen sokat jelent, ha érzi olvasóinak megbecsülését. Ennek a meleg kisugárzása szellemi energiaforrás, melyből további alkotókedvük táplálkozik. Ugyancsak a napokban egy francia olvasója egy kis verset küldött neki. A verssorok kezdőbetűi a férjem nevét képezik. Megható, amikor egy-egy olvasó nem sajnálja az időt és fáradságot, hogy megbecsülésének kifejezést adjon. A levél további részében a családról, annak tagjairól kérdez Piroska néni, és invitálja Etelkát New York-ba, de ebből - mivel nem volt pénzük az útiköltségre - nem lett semmi. A világhírű író arcképét és rövid, hízelgő néhány sorát is mellékelik: ,,Kedvenc olvasómnak, Kiss Etuskának nagy szeretettel és köszönettel szép leveléért, Zilahy Lajos. New York, 1968. szeptember.' Későbbi leveleiben Piroska néni arról tájékoztat, hogy jómaga az otthoni ügyes-bajos dolgokat intézi, amíg a férje ,,kóborol a világban, műveinek újrakiadása kapcsán. A kiadók azonban rendszerint lefölözik a hasznot, véli, ők maguk ,,igen szerényen élnek. Utazni viszont szeretnek, s hol a Bahama-szigetekről, hol Barcelonából, hol Svájcból érkeznek a Kiss családhoz az üdvözlőlapok, levelek. Mígnem 1969. július 11-i keltezéssel ezeket a sorokat olvassuk Piroska néni egy képeslapján: ,,Van egy fontos hírem: férjem jelenleg már országukban van. Néhány nap után, kb. ma Belgrádból NOVI SAD-ra készül, ahol a PARK HOTEL-ban tervezett megszállni. De legbiztosabb, ha a kiadójánál, a Fórumban érdeklődnek. Izdavaèki sektor pf. 200. Telefon: 57-044. Örülnék, ha találkozhatnának.
Így is történt. Zilahy haláláig, 1974. december 1-jéig kisebb-nagyobb megszakításokkal Újvidéken marad, rendszeresen jár be a Fórumba, naponta felhívja telefonon feleségét Amerikában, pontban este 6-kor, egy óra hosszat beszélgetnek, néha egy-két hétre maga is meglátogatja hol New Yorkban, hol Svájcban, és reménykedik, hogy egyszer majd áttelepülhet szülőhazájába. Haláláig mindhiába.
Kissék a levelezésük megkezdése után először Szabadkán, a Népszínházban, Az imbroszi boszorkányok bemutatója után találkoznak az íróval, utána pedig a kanizsai fürdőben és Újvidéken. Néha Piroska néni is vele van, s Etelka annyira megtetszik neki, hogy felajánlja: menjen ki hozzá társalkodónőnek, sofőrnek, vezethetné a Cadillacjukat. Megtudja tőlük, hogy volt egy egyetemista fiuk, Miklós, akit a katonaságnál éleslövészet alkalmával figyelmetlenségből lelőttek. Azóta magányosan élnek.
A mindvégig eleven mesélő kedvű, humánus érzelmű Zilahy Kanizsán, egy baráti beszélgetés alkalmával mondta ki a bölcsességet, ami szintén megragadt Etelkában: minél nagyobb egy ember, annál könnyebb szót érteni vele. Aztán a magyaroknak a világban való szétszórtságáról példálózott: az amerikai magyarság körében él egy sztori arról az Afrikából érkezett négerről, mondta, aki eltökélte: elmegy egy pennsylvaniai bányába, ahol a föld alatt dolgozva jól lehet a társai beszédére figyelni, s így gyorsan megtanul angolul. Két év után úgy gondolta, most már tudja a nyelvet, ideje hát új, könnyebb munka után nézni. Kikerülve szűkebb környezetéből kiderült: nem angolul, hanem színtiszta magyar, selmecbányai tájszólással beszél!
Mint sokak előtt ismeretes, Zilahy Lajos nagyon szerette Újvidéket, az ottani magyarok között jó barátokra talált, s közel érezte magát a hazájához, amelyet 48-ban az orosz-magyar baráti társaság elnökeként hagyott el (egy külföldi utazásáról ,,elfelejtett' hazamenni), mivel már átlátott a szitán, érzékelte a szocializmus minden buktatóját. Imádott beszélgetni, anekdotázni, de bármiről volt is szó, a végén mindig a csodálatos Karády Katalinnál, a regényeiből készült filmek (Halálos tavasz, Valamit visz a víz stb.) főszereplőjénél kötött ki. Sok pénzébe került ugyan, de régóta dédelgetett álmát megvalósította: az újvidéki Neoplanta és egy olasz vállalat koprodukciójában újra megfilmesíttette a Halálos tavaszt. Hamvait nagy íróink között, a Farkasréti temetőben helyezték el, 89-ben posztumusz visszakapta MTA-beli tagságát is.