Boglárka mindig is szeretett kézműveskedni, az utóbbi időben pedig elkezdett érdeklődni az olyan természetes anyagok iránt, mint például a fa, a vessző és a gyékény. Látva a nagyapa szorgos kezeit a fiatal lány úgy döntött, hogy ő is kipróbálja magát a vesszőfonásban.

Csörgő babáknak

— A munkafolyamat a vessző kivágásával kezdődik, melyre az ősz a legideálisabb évszak, amikor már lehullottak a levelek. Ekkorra érik meg a vessző, ami azért fontos, mert így munka közben nem fog elpattanni, és tudom hajlítani fonás közben. Tavaszig, a rügyfakadásig lehet vágni a vesszőt, ezért a régi időkben ez téli munkának számított. A földet nem tápszerezzük, viszont bizonyos időközönként új ültetvényt kell telepíteni. A vesszőt minden évben ki kell vágni, hogy vékony és egyenes legyen — avat be az alaptudnivalókba Boglárka, akinek a nagytatája volt a mestere, ő tanította meg az unokáját az alapokra.

Az éjjeli lámpák a legkeresettebbek

Az alapanyagot a nagyszülők gyümölcsösében található amerikai fűzből nyerik, de a jövendőbeli otthonukban tervben van egy saját ültetvény kialakítása is. A vesszőfonás egy meglehetősen hosszadalmas munkafolyamat. Boglárka főzött vesszővel dolgozik, vagyis a kivágás után egy öntöttvas kádban több órán át főzi a vesszőszálakat. A főzés időtartama attól függ, hogy mennyire frissen vágott a vessző. Miután megfőtt, még a meleg vesszőről le kell húzni a héjat, majd ezután a napon szárad néhány napig. A következő lépés a hosszúság és a vastagság szerinti osztályozás, illetve a kévébe kötés, a tárolás pedig száraz helyen történik. Fonás előtt le kell áztatni a vesszőt, hogy megpuhuljon, mert ezáltal könnyebb dolgozni vele. Ez az eljárás a kerek vesszőre vonatkozik. A lámpák és a demizsonok készítéséhez Boglárka a hasított és a gyalult vesszőt használja fel, melyet egy szerszámmal hasít szét, majd a kézi gyalulógéppel megmunkálja a vesszőt.

Már karácsonyfa is készült vesszőből

— Nagyon fontos odafigyelni a részletekre, az időtartamokra, hogy meddig ázik a vessző, hiszen a vízzel sem a túl kevés, sem a túl sok érintkezés nem teszi lehetővé az alkotást. Rengeteg idő és tapasztalat szükséges ahhoz, hogy az ember rájöjjön a titkára. Személy szerint a fonás részét szeretem a legjobban, hiszen akkor már a képzeletem is dolgozik. Erős kezek és ujjak kellenek a munkához. Miután elkészült a tárgy, lakkal vagy Sadolin lazúrral zárom a folyamatot — hallottam beszélgetőtársamtól, aki hozzátette még, hogy a vessző annál barnább, minél tovább szárad a napon.

Boglárka műhelyében leginkább kisebb méretű tárgyak születnek. Üvegeket von be vesszővel, csörgőt készít a legkisebbeknek, de szappantartó vagy olyan lakberendezési tárgyak is szerepelnek a kínálatban, mint a lámpa vagy a csillár.

A végéhez közeledve…

— Itthoni használatra készítettem kenyér- és késtartót, kosárkát, valamint tálcát is, ami arra volt jó, hogy gyakoroljam a fonást, de nem ebbe az irányba szeretnék haladni. Sokat nézelődöm az interneten, a terveimet pedig egy füzetben vezetem, és remélem, előbb-utóbb megvalósítom őket. Más tárgyakat készítek, mint a nagyapám, például a csillár is újdonságnak számít, melyet egyébként nem amerikai fűzből, hanem szomorúfűzből állítok elő. A legnagyobb érdeklődés az éjjeli lámpák iránt mutatkozik meg, sok rendelést kapok. Egy zentai keramikussal időnként összedolgozunk, az ő alkotásait díszítem vesszővel. Úgy látom, hogy ismét felkapottá vált a kézművesség, az emberek újból elkezdték értékelni, megbecsülni a mesterségeket. Számomra ez egy hobbi, egy olyan elfoglaltság, amelyet nagyon szeretek. Kitűzött célom, hogy fejlődjek benne, és egyszer majd táborokban kézműves-foglalkozások során adhassam át a tudásomat a fiatalabbaknak. Szeretném népszerűsíteni a vesszőfonást, mert egy gyönyörű munka — meséli csillogó szemekkel Boglárka, akiről azt mondják, hogy szemtelenül fiatalon szeretne egy régi mesterséget újra felvirágoztatni. S milyen jól teszi.

Szappantartók