A történelmi regény respektusa
KÁICS Katalin
2012.04.18.
LXVII. évf. 16. szám

Sokszor említettem már, hogy a történelem kedvenc tantárgyaim közé tartozott mind az általános, mind a középiskolában. Legkorábbi olvasmányaim között nemcsak mesekönyvek voltak, hanem olyan magyar történelemre vonatkozó kiadványok is, amelyek a második világháború idején Édesanyámmal érkeztek otthon...

Sokszor említettem már, hogy a történelem kedvenc tantárgyaim közé tartozott mind az általános, mind a középiskolában. Legkorábbi olvasmányaim között nemcsak mesekönyvek voltak, hanem olyan magyar történelemre vonatkozó kiadványok is, amelyek a második világháború idején Édesanyámmal érkeztek otthonunkba. Közöttük volt többek között egy olyan történelmi atlasz, amely összefüggésbe volt hozható mindenekelőtt az egykori Ázsia és Európa meghatározó eseményeivel. Ugyanakkor a magyarság ókori vándorlásainak, valamint a honfoglalásnak az útvonalait éppúgy bemutatta, mint a középkori határváltozatokat. Regisztrálta a török hódoltság idején kialakult és állandóan változó helyzeteket, majd pedig az Osztrák Birodalom kötelékébe tartozó történelmi Magyarország topográfiáját stb.
A történelem iránti szeretetemet tovább mélyítette az általános iskolában boldog emlékezetű Schreck Mária tanárnőm, a gimnáziumban pedig Sirkó Ilona. Azokban az években még nem tudhattam, hogy a kettőjük által elvetett mag miképpen fogja befolyásolni életpályám alakulását. Ők ketten is bizonyítékai annak a meggyőződésemnek, hogy az ember életútja során mindent megkap, amire majd szüksége lesz, hogy teljesíthesse a születése okán kijelölt élethivatását. Hogy éppen ők ketten voltak a történelemtanáraim, azt most megköszönöm.
Különösen a nyári szünidők alatt töltötte ki a rendelkezésemre álló szabadidőt a történelmi regények olvasása, hiszen évközben a magyar, a szerb és a világirodalom jeles alkotásaival kellett megismerkednem. Angol nyelvtudásom előrehaladásával a későbbiekben a nyelv tökéletesítése végett a szigetország történelmére vonatkozó angol könyveket igen megszerettem. Elmondhatom, hogy mind a mai napig nyári angol nyelvű olvasmányaim többsége a történelmi regények, természetesen a klasszikusnak számító angol krimi regények mellett.
Kissé csalódottan tapasztaltam meg, hogy az egyetemi évek idején irodalmi tanulmányaim során az általam olyan nagyon kedvelt történelmi regények műfajáról alig lehetett megtudni valamit. Főleg a 19. századi magyar irodalom óráin esett szó erről a zsánerről Dugonics András, Kemény Zsigmond, Jósika Miklós, Eötvös József, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán vagy Móricz Zsigmond életművének számbevételekor és megvitatásakor, de csak amolyan utalás formájában, anélkül, hogy tüzetesebb elemzés tárgya lett volna maga a műfaj. E körülmények folytán a történelmi regény műfaja és minősítése tekintetében amolyan másodrendűséget sugallt a besorolás.
Mindezeket azért mondtam el, mert nagy megelégedést váltott ki belőlem Bence Erikának A múlt horizontja című könyve, melyet a Forum Könyvkiadó jelentett meg 2011-ben, s melynek témája a 19. századi magyar irodalom történelmi regényei műfaji változatainak a bemutatása, taglalása és tanulmányozása. Ennek a nálunk úttörő jellegűnek is mondható szakmunkának köszönhetően végre elméletileg is rendet teremthettem azoknak a több évtizede felgyülemlett olvasmányoknak a viszonylatában, melyekből rengeteget tanultam, s melyekről immár bizonyossá vált, hogy irodalmi érték tekintetében semmivel sem érnek kevesebbet, mint a többi, eleddig ''bevett” irodalmi műfaj. Különösen vonatkozik ez a 20. századi kiváló alkotásokra, melyek, mint kitetszik, releváns hagyományok nélkül nem születhettek volna meg.
Bence Erika munkája a 19. századi magyar történelmi regény alakulástörténetét a téma legújabb kutatási eredményeire alapozva mutatja be, sok esetben tovább gondolva azokat a lényeges következtetéseket és megállapításokat, melyeket Szegedy-Maszák Mihály, Szirák Péter, Kulcsár Szabó Ernő vagy Szajbély Mihály, illetve Frye Northrop, Viktor Žmegač, White Hayden stb. nevéhez köthetünk. Miközben ''a XIX. századi magyar történelmi regény hat műfaji változatát” írja le, azt is elmondja: ''kutatásaink során arra az eredményre jutottunk, hogy nem létezik egy pontos koordináták közé állítható, egynemű irodalmi műforma, amelyet történelmi regénynek nevezhetnénk”.
Kulcsfontosságúnak tartom ezt a megállapítást, mert az olvasható ki belőle, hogy a szerzőtől távol áll a ''leegyszerűsítés szándéka”. Egyértelművé válik az az igyekezete, hogy - mint ahogyan Hózsa Éva is kimondja -: ''kortárs pozícióból vizsgálja a tudományos dilemmákat, az intermediális és interdiszciplináris kérdéseket”.
A 21. században a tudományos kutatások egyik fő jellegzetessége, s egyben követelménye is, az interdiszciplináris nézőpontból történő megközelítés, valamint a komplex kutatási módszerek alkalmazása. Bence Erika könyve ilyen értelemben is példaértékű.
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Művelődési Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..