home 2024. október 11., Brigitta napja
Online előfizetés
A térképen ide-oda hányódva
Szakáll Laura
2013.02.06.
LXVIII. évf. 6. szám
A térképen ide-oda hányódva

Berecz András budapesti népmesemondó, népdalénekes, néprajzkutató már szinte az anyatejjel szívta magába a folklór iránti szeretetet. Már kisgyermekkorában is énekelt, mesélt. Később zenekarával népszerűsítette a népi melódiákat a Kárpát-medence minden pontján, sőt az Amerikai Egyesült Államokban is. A népmesék is előtérbe kerültek az életében.

Néprajzosként a tájegységeket kutatva számtalan kincsre bukkant. Az ízes nyelven mesélő idős embereket gyakran meglátogatja, történeteiket hallgatva elles tőlük ezt-azt. Mesés-dalos estjei mindenhol sikert aratnak. Berecz András azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a szórakoztatáson, nevettetésen felül az emberekkel megértesse a mese minden ízét. Azt mondja: a külhoni magyarok a legfogékonyabbak ez iránt. A népszerű nótafa most Szabadkán lépett fel a Népkör Magyar Művelődési Központnak a magyar kultúra napja alkalmából szervezett ünnepségén.    

* Milyen dalokat tanult gyermekkorában az édesanyjától?
— Sokféle csárdást tanultam tőle. Érdekes módon általában lavóron kipergette, az ölébe vette, és az szokatlan, sajátságos hangot adott ki. Később is fontos szerepet töltött be az életemben a zene. Zenekarral jártam az országot, külföldre is eljutottam, az Amerikai Egyesült Államokba is például. Olyan sok szép helyen jártam, hogy már magam sem tudom, hányfelé. A nyolcvanas évek elején volt sok fellépésünk, a média azonban nem támogatott bennünket, a rádió nem játszotta a dalainkat, melyek közül sokat nemcsak itt a Délvidéken ismertek, dúdoltak, hanem még a messzi Ausztráliában is. Később már csak mesemondó lettem, sokan el sem hiszik rólam, hogy énekeltem. Most két táborra oszlik a közönségem: az egyik azt kérdi, hogy miért mesélek annyit, és a régi dalaim felől érdeklődnek. A másik, mely a médiából ismer mesemondóként, azt mondja, hogy ne énekeljek, csak meséljek. Én azonban mindkettőt egyformán szeretem. Sajnálom, hogy már elmúlt a zenekaros időszak.

* Milyen tapasztalatokkal gazdagodott a külföldi, például az amerikai egyesült államokbeli, kanadai vagy ausztráliai fellépései során?
— Meggyőződtem arról, hogy a magyar népzene ragyogó, csodálatos, minden lelket megérint. Míg itthon hunyorogva kételkednek ebben, addig a széles nagyvilág megerősíti. Hatalmas nagy erő lakik a régi dalkincseinkben, a táncmuzsikánkban. Ez természetesen minden embert megérint bárhol a világon.

* Sok meghívást kap a határon túlról. Mindegyiknek szeretettel eleget is tesz. Szabadkán is láthattuk, hallhattuk önt nemegyszer, például az Interetno Fesztiválon is. Hogyan éli meg ezeket a fellépéseket?
— Más a történelem, más a lélek. Itt fél szóból is értenek. Magyarországon többszörösen el kell, hogy mondja az ember, hogy megértsék, amit mondani szeretne. A nyelvhez, kultúrához való ragaszkodás ott egy kicsit más, ahol ez meg volt engedve, és más ott, ahol tiltották. Ez a színpadról is érezhető. A mesékben a finom biztatások termőtalajra találnak a Délvidéken, Erdélyben és a Felvidéken. Otthon már kevésbé.

* A magyar népmese milyen szerepet kap a családok életében Magyarországon? Mesélnek a szülők népmeséket a gyerekeiknek?
— Van egy réteg, melyben ez természetes, ugyanakkor tömegek maradnak ki a népmesék csodálatos világából. Úgy érzem, hogy mindkét grafikon növekszik, mintha egyre többen lennének azok, akik műveltség nélkül nőnek fel, akik el vannak ettől zárva, ugyanakkor úgy vélem, egyre többen vannak azok is, akik nem tudják elképzelni az életüket a népmesék, a népi értékek nélkül. Egyébként magam sem tudom, mi az igazság, mert én egy torz képet látok, mert a térképen ide-oda hányódva azokkal találkozom, akiket ez érdekel.

* A szabadkai közönség szemmel láthatólag nagyon élvezte az előadását, jót derült, nevetgélt, önnel tartott az est folyamán. Mi az, amit szem előtt tart, amikor színpadra lép? Mit szeretne megvalósítani a mesés, dalos estek alkalmával?
— Elsősorban azt szeretném elérni, hogy az emberek megértsék a mese minden ízét. Azt, hogy ne csak sejtsék, hanem értsék is. Ezek nehéz szövegek, ezért megfelelő helyeken kell szünetet tartani, egyébként elmosódnának bennük a szavak. Én mégis az ilyen mesékhez vonzódom. Noha nem egyértelműek és egymásra rétegződnek bennük az érzések, a gondolatok, közben jóízűt kacagunk vagy éppen sírunk, ám mielőtt még végleg elkeserednénk, már ismét nevetünk. Az a célom, hogy a mese közös örömforrás legyen a hallgatónak és nekem is.

* A néprajzkutatás is foglalkoztatja önt. Mely tájegységeket részesíti előnyben?
— Mindenhol gyűjtök. Itt a Délvidéken is gyűjtöttem, amikor nagyotmondó mesélőkről készítettünk filmet. Óriási öröm volt a számomra például Temerin. Fantasztikus mesélőkkel és mesékkel találkoztam ebben a faluban. Amint meghallom, hogy valahol egy jól beszélő bácsika van, máris utazom hozzá, még akkor is, ha nem tud mesét. Csak hogy meghallgathassam, hogyan beszél. Érdekel, hogyan látja a világot, milyen szórendet használ. Számomra ez mind érték. Egyik-másik mesémbe aztán beillesztem őket.

* Ön büszke családapa. Négy gyermeke van. Az idősebb fia a Fölszállott a páva című tehetségkutató verseny szólótánc kategóriájában első helyezést ért el. A család többi tagja mennyire érdeklődő a népi értékek iránt?
— Első gyermekem, István nemcsak táncol, hanem szépen furulyázik is. Szabadkára is gyakran jár, sok barátja van ott. A lányom népdalokat énekel, szépen, csak halkan. A másik fiam zongorista, több verseny díjnyertese Magyarországon és más országokban is. Hamarosan a Művészetek Palotájában lép fel, zenét szerez, pedig még csak 14 éves. Különösen jó zenész válik majd belőle. A hegedűtől a zongoráig jutott. A legkisebb gyermekem pedig trombitán játszik, nagyon jó táncos is. Ő egy zsivány.

* Hogyan fest önéknél egy vasárnap délután, amikor együtt a család?
— Amikor mind együtt vagyunk, akkor zenélünk, történeteket mesélünk. Van egy lépcsőnk, azon felsorakozunk, mint a verebek, vagy az asztal körül mesélünk, nevetünk.

* Milyen terveket dédelget?
— Már rengeteg mesét rögzíthettem volna CD-lemezre, de nincs megfelelően hangszigetelt szobám. Ezekkel sajnos adós vagyok. Most akár öt lemezt is elkészíthetnék. Sok tervem van, csak pillanatnyilag a megfelelő körülmények hiányoznak.    

Szabó Attila felvételei 

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..