A gyermekek motivációja sokszor nem belülről fakad, hanem külső forrásból. Elsősorban a szüleiknek akarnak megfelelni, nem pedig önmaguknak. Ez a motiváció gyakran nem látszik, mert az óvodás dacos, a serdülő pedig lázad, de a háttérben mélyen ott van a tudattalan szorongás: Elég jó vagyok? Akkor is szeretnek, ha hibázom? Ezek a kérdések gyakran formálják a gyermeki viselkedést és teljesítményt.

Véssük a fejünkbe: a teljesítményszorongás természetes jelenség. Izgulunk, ha például felelünk, dolgozatot írunk, számot adunk valamiről, vagy többek előtt beszélünk, vizsgázunk. Ez az izgalom segíthet a felkészülésben, a megfelelő hozzáállás kialakításában és a figyelem összpontosításában. Gyakran rituálék, például kabalaállat vagy szerencsét hozó tárgyak is kapcsolódnak hozzá. Ezek segítenek kezelni a szorongást és növelni a magabiztosságot. A stressznek azonban olyan mértéke is kialakulhat, hogy hullámként elsodor bennünket, és ilyenkor debilizáló, bénító szorongásról beszélünk. Ez az érzés akadályozza a teljesítményt, és gyakran vezet menekülési vagy elkerülési stratégiákhoz. Az állandósult stressz és szorongás sajnos jelentősen csökkenti az önértékelést és az önbizalmat, ami hosszú távon negatív hatással van az egyén életére.

Az elvárások nehéz súlya alatt roskadozva nem is igazán tudjuk, mitől félünk jobban: az esetleges kudarctól vagy azok csalódottságától, akik hittek bennünk? Az elvárások hatása mindenkinél más és más.

A teljesítményszorongás jelei közé soroljuk az alulteljesítést a képességekhez mérten, a kétségbeesést számonkérés esetén, a pszichés és vegetatív tüneteket (nyugtalanság, izzadás, szédülés, heves szívverés), a pszichoszomatikus panaszokat (gyomorfájás, hasi görcsök, fejfájás), a kudarckerülést, bizonytalanságot, aggodalmaskodást, zavarodottságot, csökkent önértékelést és rossz hangulatot.

A teljesítményszorongás erős kapcsolatban áll a szociális fóbiával. A szociális fóbiánál az egyén elkerülő magatartást tanúsít, hogy ne jusson olyan helyzetbe, amely szorongást okoz. Ez akár pánikrohamokkal is társulhat. A pánikroham során számos fizikai tünet jelentkezhet, mint például heves szívdobogás, remegés, izzadás és halálfélelem.

Hogy ki mennyire szorong egyes szituációkban, az természetesen egyénfüggő, az érintett személyiségjegyeitől függ. A hajlamosító tényezők közé tartozik a túlzott perfekcionizmus, az önbizalomhiány, a helyzetek kontroll alatt tartásának igénye, valamint a külső környezetnek való megfelelés túlzott vágya. Az úgynevezett maximalista vagy perfekcionista emberek az irreális elvárások és a túlzott önkritika hatására gyakran nagy nyomás alá helyezik magukat. Számukra a legkisebb hibázás is elfogadhatatlan, és folyamatosan azon aggódnak, hogy nem fognak megfelelni a saját, illetve mások elvárásainak. Az önbizalomhiány szintén nagy szerepet tölthet be a szorongás mértékében. Hiszen ha valaki eleve negatívan áll a dolgokhoz, nem bízik magában, és nem gondolja, hogy képes rá, akkor a félelme tovább erősödik. A szélsőséges személyes kontroll iránti igény is összefüggésbe hozható a teljesítményszorongással. Az ilyen emberek ugyanis gyakran nehezen tudnak sikeresen teljesíteni, mert rosszul érzik magukat olyan helyzetekben, ahol nem tudnak irányítani.

A megküzdési stratégiák meglehetősen széles körűek. Például alapos felkészüléssel növelhetjük a magabiztosságunkat, ami csökkenti a szorongást. Minél jobban felkészülünk, annál kevésbé fog kizökkenteni bennünket az izgalom. Használhatunk pozitív belső beszédet, vagyis mondhatjuk magunknak bátran: Képes vagyok rá! Sikerülni fog! Segít, ha a lehető legrészletesebben elképzeljük, vizualizáljuk a helyzetet, mely miatt szorongunk. Ez ismerősebbé teszi a szituációt és csökkenti a szorongást. Végezhetünk rövid relaxációs gyakorlatokat a fizikai feszültség csökkentése és a megnyugvás érdekében. Koncentráljunk az erősségeinkre, és használjuk őket a feladataink során.

Tegyünk különbséget a vágyak és a szükségletek között, azaz ismerjük fel, mi az, ami valóban szükséges, és mi az, ami vágy. Ne hasonlítsuk magunkat másokhoz. Koncentráljunk a saját fejlődésünkre, és próbáljunk meg önmagunkhoz képest jobban teljesíteni. A légzéstechnikák segítségével optimalizálhatjuk a légzés ritmusát és stimulálhatjuk a bolygóideget, mely közvetve hatással van a paraszimpatikus idegrendszerünkre. Néhány alkalom után észlelhetjük nyugtató és koncentrációserkentő hatásukat. A mindfulness technikák, mint például a progresszív relaxáció, a mindfulness meditáció és az autogén tréning szintén hasznosak lehetnek a stressz és a szorongás kezelésében. Ezek a technikák abban segítenek, hogy jelen legyünk a pillanatban, és ne a jövőbeli kudarctól féljünk.

A teljesítményszorongás elérheti azt a fokot, hogy olyan erős blokkot okoz, amely miatt az alapos felkészülés ellenére is elbukunk. Ez még jobban fokozza a következő megmérettetéstől való félelmet, és az egész egy ördögi körré válik. Ha egy kicsit jobban megértjük, mi is történik velünk, amikor elkap bennünket a szorongás a megfelelni vágyás miatt, és alkalmazzuk az említett technikákat a szorongás csökkentésére, akkor eljuthatunk oda, hogy kezelni tudjuk ezt az állapotot.

Fontos, hogy felismerjük és kezeljük a szorongás jeleit, és ne habozzunk segítséget kérni, ha szükséges.