Január 28-án folytatódik az Átalvető – Táncházról és társművészetekről online-programsorozata. Ezúttal a női testkép, a koronként és társadalmi rétegenként eltérő női szépségideál kerül a fókuszba. A beszélgető műsorhoz Sándor Ildikótól, az Intézmény Népművészeti Módszertani Műhelyének tárvezetőjétől kapunk kedvcsinálót.

„2020. októberének végén tartottuk az Átalvető első programját. Az akkor még közönség előtt rendezett műsorban Tompa Andrea írónővel az Omerta című regényéről beszélgettünk. A következő alkalommal már csak online formában tudtunk jelentkezni: december 3-án Szlama László népzenészt láttuk vendégül.

Az Átalvető kezdeményezői egy olyan minőségi, újszerű programformákban, tartalmakban gondolkoztak, amelyek a népművészet és a társművészetek, illetve a népművészet és a közélet kapcsolódási pontjait tárják a közönség elé. A rendezvénysorozat középpontjában integráló-kitekintő szándékú beszélgetések állnak, amiket – legyen az népzene, néptánc, vagy mesemondás – művészeti tartalmakkal is szeretnénk illusztrálni. Ezzel az a célunk, hogy a hallgatóság ne csak gondolatokkal, hanem művészeti élménnyel is gazdagodjon.

A harmadik közvetítést január 28-án rendezzük, s a találkozó fókuszában Czingler Szilvia, A női test alakváltozatai című könyve áll. A kulturális antropológust még az egyetemen ismertem meg, s azóta követem nyomon kutatásait. Ezek eredményei nagyon izgalmasak, mivel az író nem a megszokott néprajzi kérdésfeltevésekkel operál.

A téma is – a néprajz és az antropológia határmezsgyéjén – érdekfeszítő: a XIX. század vége és a II. világháború befejezése közötti időszak női szépségideálját, öltözködését, higiénéjét, testkultúráját vizsgálja meg. Elsősorban a városi polgárságra és az elit társadalmi rétegekre koncentrál, de emellett kitér a hagyományos paraszti kultúra területére, s megvizsgálja, hogy a két társadalmi réteg között – e kérdésben – vannak-e kapcsolódási pontok. A szerző azokra a társadalmi változásokra is kitér, amik a női sportok elterjedésére, a fürdési kultúrára is hatással voltak.

Hozzáteszem, hogy napjainkban ismét egy markáns változás idejét éljük: a manökeneket jellemző karcsú, sőt túlzottan vékony nő lehet-e a példamutató, vagy a napjainkban – az alakjuk miatt – a ’plus size’ öltözködést választók is ideálokká válhatnak?

Az Átalvető filozófiájának megfelelően hatásosan kívánjuk bemutatni a néphagyomány kapcsolódását a könyv gondolataihoz, ehhez a Magyar Állami Népi Együttes táncosainak segítségét kértem. A művészek különböző vidékek tánchagyományait mutatják be: a viselet és a táncos mozgás milyen kapcsolatban áll egymással. Az illusztrációban szerepet kap a gyimesi szűk szoknya, a rimóci kikeményített tizenöt-alsószoknyás viselet, a kalocsai, szintén sok alsószoknyás, farpárnával kiegészülő ruha, közös bennük, hogy ezek az öltözékek a táncok formáját és a mozgást is meghatározzák.”

A program a Hagyományok Háza Facebook-oldalán és YouTube csatornáján tekinthető meg.