home 2024. február 20., Aladár napja
Online előfizetés
A szülőfalu hazahív
Mihók Anikó
2013.04.17.
LXVIII. évf. 16. szám
A szülőfalu hazahív

Majdányiak találkozója a Vadvirágok Művelődési Egyesület szervezésében május 4-én a majdányi művelődési otthonban. A találkozóra szeretettel várják mindazokat, akik elhagyták szülőfalujukat, hogy felelevenítsék a régi, együtt töltött időket, emlékezzenek a múltra, és hogy jó hangulatban, zene mellett barátkozva töltsék el az időt.

Majdányiak találkozója a Vadvirágok Művelődési Egyesület szervezésében

A Törökkanizsa községbeli Magyarmajdány Bánát legészakibb csücskében, a magyar—szerb—román hármas határ mentén elhelyezkedő valamikori virágzó kicsiny falu mára már csupán mintegy 250 lelket számlál. A munkanélküliség és az egyre kedvezőtlenebb mezőgazdasági körülmények miatt a fiatalok létszáma évről évre csökken. Az ott maradtak főként mezőgazdaságból élnek. A valamikori falubelieknek és a még ott lakóknak nemigen nyílik lehetőségük találkozni egymással, ezért a helyi Vadvirágok Művelődési Egyesület falutalálkozót szervez május 4-én a majdányi művelődési otthonban. A találkozóra szeretettel várják mindazokat, akik elhagyták szülőfalujukat, hogy felelevenítsék a régi, együtt töltött időket, emlékezzenek a múltra, és hogy jó hangulatban, zene mellett barátkozva töltsék el az időt. A rendezvény kapcsán Likár József szervezővel beszélgettünk.
— Már évek óta gondolkodtunk azon, hogy meg kellene szervezni ezt a találkozót, aztán Knežević Etelka volt az, aki konkretizálta, és kezdeményezte, hogy az idei évben végre sor kerüljön rá. Ezután összeültünk, majd egyeztettünk a helyi közösség képviselőivel, és olyan személyekkel, akik ismerik a régen elköltözötteket. Külön hálával tartozunk Domonkos Máriának, aki segített összeállítani a listát, amelyen több mint 200 személy neve szerepel. Ezeknek az embereknek a 60-70%-át meg tudjuk találni, a többiekkel viszont van egy kis probléma, hiszen azoknak, akik időközben férjhez mentek, megváltozott a vezetéknevük. Azt hiszem, kedvező visszhangra találtunk. A helyi lakosoknak is tetszik az elgondolás, és az elvándoroltak közül is sokan jelentették már, hogy eljönnek.

• Mi a céljuk a rendezvénnyel?
— Szeretnénk az embereket visszahozni a szülőhelyükre, hiszen a mai rohanó világban nemigen adódik idő és anyagi lehetőség arra, hogy gyakrabban találkozzunk. Itt a lehetőség, hogy olyan emberek találkozzanak egymással, akik talán évtizedek óta nem beszéltek, nem látták egymást. A hazaérkezők egyúttal meglátogathatják rokonaikat, kimehetnek a temetőbe elhunyt szeretteik sírjához. Jó alkalom lesz ez arra, hogy együtt elevenítsük fel a múltat. A mostani fiatalok aligha ismerik az eltávozottakat.

• Hogyan alakul a falutalálkozó programja?
— Nem akartunk túlzsúfolt programot készíteni, itt főleg a találkozáson, beszélgetésen lesz a hangsúly. Tíz órára várjuk a vendégeket a helyi művelődési házban, 11 órakor lesz a szentmise, 13 óra körül ebéd, közben a felsőhegyi tamburazenekar muzsikál, lehet beszélgetni, mulatni. Ha lesz a népnek kedve, akkor lehet egy rövid focimeccset is rendezni, erre is készek vagyunk. Külön esti programot nem akartunk, mivel a vendégek nagy része valószínűleg már délután hazaindul. A találkozón való részvétel ingyenes, és ezúton is megkérném azokat, akik részt szeretnének venni rajta, hogy még a rendezvény előtt jelentsék szándékukat.

• Kik vesznek részt a szervezésben?
— A szervezést a majdányi—rábéi Vadvirágok civil szervezet vállalta magára, de akad sok más segítőnk is. A sós süteményeket például háznál sütik majd a helybeli asszonyok.
A rábéi Ágoston, született Zahány Rozália nagyon várja már a találkozót, hiszen ő is Majdányon nőtt fel. Bízik abban, hogy sok rég nem látott ismerőssel találkozhat majd.
— Nagyon fontosnak tartom a majdányiak találkozóját, hiszen mi, akik régen voltunk fiatalok, végre újra láthatjuk egymást. Szinte már csak a temetőben szoktunk találkozni, halottak napján, amikor az elvándoroltak hazajönnek hozzátartozóik sírjához. Jómagam tizenhat éves voltam, amikor elkerültem otthonról. A szomszédos faluba, Rábéra mentem férjhez. Sok olyan ismerősöm van Szabadkán, Magyarkanizsán és külföldön, akivel nagyon régen nem találkoztam. A rendezvényt nagyon várják a falu lakói, hiszen régen sokan voltunk itt Majdányon, egy osztályba vagy negyvenen jártunk, az első-másodikosok és a harmadik-negyedikesek voltak együtt. Abban az időben 12-13 évesen nem volt szégyen dolgozni járni. Hazaértem az iskolából, megebédeltem, s délután mentem a földre dolgozni. Ekéztem, vezettem a két lovat este kilenc óráig. Ha két délután elmentem, akkor kaptam napszámot, kétliteres köcsögben aludttejet, azt is lefölözték. A mai világban nem menne el egy gyerek annyiért.
Annak idején három kocsma volt Majdányon meg egy bolt, de ott mindent lehetett venni a szögtől kezdve a ruhaanyagig. Más világ volt az. Akkor a ház a házat, a gyerek a gyereket érte, mostanra viszont nagyon foghíjasak az utcák, nagyon sok ház tönkrement.
 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..