- Horgoson az autóút nem összeköt, hanem elválaszt - Szalai Attila felvétele

Horgoson a szőlőtermesztés nagy hagyományokra tekint vissza. Valamikor régen a falu északi részét Kárász Benjamin és Zsilinszki Miklós vásárolták meg, a területet kiparcellázták. Ezzel megkezdődött a szőlőtelepítés, s létrejöttek az első szőlőhegyek. A hegy szó természetesen nem földrajzi meghatározásként értendő, hanem egy területnyi szőlőt jelent. A határ felé menet négy dűlő található, melyet első, második, harmadik és negyedik hegynek neveztek el. Ezeket az ún. hegyeket autóval vagy traktorral egészen az autóút megépítéséig könnyűszerrel meg lehetett közelíteni, azóta viszont nem, mert az autóút kettévágta őket.
Halálra vannak ítélve
- Ezek között volt két-három olyan dűlő, amely időközben urbanizálódott, utcajelleget kapott. Az autóút okozta károkról folytatott beszélgetésünk alkalmával kértük az illetékeseket, hassanak oda, hogy a Mórahalmi út kapjon betonburkolatot, mivel a meglevő három dűlőút erre az útra vezet, és a felüljárót is erre, a szinte járhatatlan útra építették. Felvetettük az Alkonyat és a Matija Gubec utcák problémáját is: azoknak néhány háza????? az autóúton kívül rekedt. Erre az illetékesek azt válaszolták, hogy az autóút túlsó felén levő házak halálra vannak ítélve, költözzön be a nép a faluba. Ez elég érdekesen hangzik, mivel mindehhez semmilyen anyagi támogatást nem adnak, sőt még a pusztulásra ítélt házakat sem vásárolják fel - tudtuk meg Szécsi Gusztávtól, a horgosi helyi közösség tanácsának elnökétől. - Szorgalmaztuk a tanyarészekhez vezető utak megjavítását, sikerrel is jártunk, de tartós állapotot nem teremthettünk. Tapasztalataink szerint a kint rekedt lakosok fokozatosan húzódnak be a faluba.
A másik égető fontosságú teendő a kint rekedt elöregedő háztartások megóvása. Ez a probléma hamarosan megoldódik: a Határon átívelő kapcsolatok ápolása néven Horgos testvértelepülése, a magyarországi Öttömös pályázatot nyert, melynek eszközeiből a főleg Csongrád megyében bevált tanyagondnoki rendszert működtetik. A projektumban Vajdaságból Horgoson kívül Kispiac is részt vesz, az első megbeszélésre pedig február 16-án a határ túloldalán, Kelebián került sor.
-A megbeszélésen többek között a tanyagondnoki rendszer alkalmazásának lehetőségét vázoltuk fel, s idővel majd meglátjuk azt is, hogy ez a rendszer beválik-e nálunk. Kétségtelen, hogy segíteni kell az idős embereken, akik a tanyákon élték le életüket, és nem szívesen válnak meg attól a környezettől. Én is szálláson születtem, ott nevelkedtem, és amikor édesanyám behozott a faluba, hogy óvodába járhassak, bizony egy hónapig veszekedtem vele, hogy vigyen vissza a tanyára, mert a faluban nem férek el, nekem ott szűk a hely. A tanyán született emberek ott érzik jól magukat, mert a tanyának különös varázsa van, de amekkora szabadságérzetet ad, legalább annyira meg is nehezíti az életüket. Ahhoz, hogy a mindennapi betevőhöz hozzájussanak, naponta hat-tíz kilométert kell megtenniük. Ilyen enyhe télben ez még elviselhető, de amikor az utak járhatatlanok, akkor bizony nagyon viszontagságos az életük - mondja Horgos első embere.
A vasfüggönyön túl
Autóba ültünk, hogy megnézzük, valójában milyen is az élet ott, a ,,vasfüggönyön túl', ahol jóformán még a madár sem jár. A felüljáróról legördülve egy régi, a belvíz következtében alaposan megrongálódott, omladozófélben lévő parasztház hívja fel magára a figyelmet. A Mórahalmi útról letérve a régmúltba képzelhettük magunkat, hiszen Német András és Hajnalka házáig az a mintegy 1,5 kilométernyi dűlőút vezet - a kedvező időjárásnak hála most zökkenőmentesen utazunk -, amelyen egykor a Brassó és Bécs között közlekedő fogatok is haladtak. A mostani időkben azonban kamionok jöttek-mentek ezen az úton, s e több tonnás szörnyetegek alatt úgy dübörgött a föld, hogy Németék házában is kárt okoztak.
- A munkálatokhoz a homokot hordó tehergépkocsik dübörgésétől a házunk falai megrepedeztek. Olyan súlyos járművek voltak ezek, hogy szinte láttuk, hogyan hajlik alattuk a föld. Amikor elvonultak a ház előtt, az éléskamrában a befőttesüvegek is táncoltak - mondja András.
Az utcában mindössze három házban laknak. Az egyikben a Német házaspár, fiukkal Tamással, a másikban Hajnalka édesanyja, a következőben pedig a 93 éves nagymama. A többi mind üresen áll, még a romák is elmenekültek erről a részről.
- Közvilágítással, gyalogjárdával ellátott utca helyett kaptunk egy nehezen járható dűlőutat, melyen télen lehetetlen a közlekedés. Néha-néha átmegyünk az autópályán, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan odatesznek egy korlátot vagy kerítést, és akkor aztán jó nagyot kell kerülnünk. Az utcában levő házakat eladni se lehet, ugyan ki venné meg őket? Még a romák sem bírták ki itt sokáig. Ha esetleg többen maradtunk volna ezen az oldalon, akkor most összefoghatnánk, és kitalálhatnánk valamit, de így teljesen magunkra vagyunk hagyatva. Itt maradtunk a semmi kellős közepén, a magyar határtól egy kilométernyire - panaszolja Hajnalka.
Németék nem szándékozzák az utca többi lakóját követni, hiszen, mint mondják, nem hagyhatják itt a gazdaságot.
- Maradnunk kell, ide vagyunk kötve, ha tetszik, ha nem. A gazdaságot nem vihetjük be a faluba, egy újabbat megteremteni pedig nem lehet. Az autóút még a jószomszédi kapcsolatokat is megszakította közöttünk, mivel mindenki az út másik felén lakik - mondják keserűen Németék.
Régebben jószágokat is tartottak, de nem volt kifizetődő kerülő úton hordani a tejet a felvásárlónak. Elképzeléseik szerint a fiuk vette volna át a gazdaságot, de aztán belegondoltak abba, hogy innen nem lehet mindennap bejárni a faluba, a gyerekeket iskolába vinni, ezért úgy döntöttek, hogy Tamás inkább elmegy dolgozni. Sajnálnak bármit is felújítani, mert az arra fordítandó összeget kidobott pénznek vélik.
- Nem tudom, mi lesz velünk, nyáron a homok, télen a hó, olvadáskor pedig a térdig érő víz keseríti meg az életünket. A havat sem nagyon tisztítják itt el, tavaly is anyukámnak kellett kiveszekednie, hogy forduljanak már el erre is azokkal a hókotrókkal. Horgoson, azt hiszem, tíz-tizenöt házat vágtak el a külvilágtól az autóúttal. Mi épp a két felüljáró közé kerültünk, mindkettő egyaránt messze van, és mindkettőhöz vezető út gyakran járhatatlan. Ha felkínáltak volna valamennyi pénzt, elköltöztünk volna innen, de ilyen ajánlatot senki sem kínált fel. Sőt még olyan is volt, aki azt mondta, hogy örüljünk neki, hogy el vagyunk vágva a falutól, legalább nyugodt helyen leszünk. Köszönöm én az ilyen nyugalmat - mondja Hajnalka.
A Német házaspár azóta már ügyvédhez fordult, hogy a segítségével találjanak megoldást ebben az ügyben, de már tíz éve húzódik a perük. Végső esetben az emberjogi bíróságig is elmennek, olyan tarthatatlannak érzik helyzetüket.
Hazafelé tartva azon gondolkodtunk: az autóút elvégre arra hivatott, hogy közelebb hozza-vigye Szerbiát Európához. Horgoson pedig ez az út nem összeköt, hanem elválaszt. Egy családot a falutól, a szomszédoktól, a barátoktól, a normális élethez való jogtól.