A póni körülbelül 2010-es évjáratú. Az Indian 1916-os, a szakajtón ülő tyúk 1910-es. A sarlós nő és a kalapácsos férfi 1930-as. A férfi 50-es talpa már-már agyontapossa az 1912-es Hangyát. Ők hárman Farkasszemmel figyelnek. A negyedik, az 1946-os 7 Nap: logója legfelül ágaskodik. Valamikor beragyogta a teret. Mint névadója egy sokkal nagyobbat. Milyen szép lehet a fűszerillatú bérpalota tetejéről a kilátás! A Szép Városra. Az 1717-es királynő egyszer megkérdezte: valóban olyan szép? Elébe szórtak egy maréknyi babot. Nem azért, mert a fuszulykától szuszog hátul szólás igazát szerették volna felmérni. Minden babszem egy épületet jelképezett. A szétszórt babok kuszasága a várostervezők szétszórtságára utalt. A találomra odadobott épületekre. Lehet a rendezetlenség szép? És akadtak olyanok is, akik városnak sem nevezték. Például az 1886-os orvos és író. „Poros szülővárosom, [...] a világ legnagyobb faluja. Kegyetlen szél söpri az utcák porát egyik kerületből a másikba, teleszórja szemünket, szánkat, tüdőnket finom, üvegszerű porral, aztán — mint aki jól végezte dolgát — megpihen, hogy másnap mindent elölről kezdjen.”

Porváros tehát? Vagy... borváros? Esetleg mindkettő? Ahogyan az 1885-ös Desiré írta: „Gyerekkorom, mindig téged kereslek, / ha járom a poros-boros [...]. / Mióta labdám elgurult itt, / nem ér az élet egy fabatkát.”

Egy 1851-es alapítású Napilap 52 helyet javasolt meglátogatásra 2014-ben. 42.-ként ezt a várost! Az indok: a bor. Az 1930-as bérpalota tetejéről az 1946-os évjáratú 7 Nap logója sóvárgó tekintetét ezekben a napokban az alkalmi borutcára veti. És környékére. Szeme megakad a sokat szapult Hét Nap pultján. A bűbájos bábokon. A játszóházon. A nyüzsgésen. Az 1502-ben felfedezett „gazdag parton”. A Nőn. A zenén. A színes forgatagon. A táncon. A pónin... Talán eszébe jut a Pony Express is, amely az 1888-as FBP-ből került ki. A FBP mára már kimúlt, akárcsak legtöbb társa... Azok közül az emberek közül, akik akkor az utcára kerültek, vajon hányan vannak most itt a csodás csődületben? Hisznek-e még csodákban? Öt napig biztosan: világpolgárnak érezhetik magukat. Évjárattól, táncnemtől és borfajtától stb. függetlenül. Jó volna megőrizni a varázslat törékeny szárát. Nem eltörni. Nem eltörni tőben. Pony Express. A logó még látta. Az 1916-os Indianra is emlékszik. Jó vicc! Júniusban az Indian itt járt. A veterán járgányok között ő volt a legvagányabb. Eredeti fényében csillogott. Egy kissé elvakított, ahogyan elnéztem a mellette álló 1972-es évjáratú motorkerékpár visszapillantó tükre fölött. A tükörben pedig láthattam azt, amit a logó mindennap megcsodál, amire Desiré unokaöccse azt találta mondani, hogy olyan, mint a szakajtón ülő tyúk. És aki oda befészkeli magát...

Szeptember 1-je Szabadka város napja.

11-én jön a Kicsi. A Nagy, az Artúr és az Indián nélkül.