home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
A nyári búza aranyló illata
Hodolik Boglárka
2020.07.08.
LXXV. évf. 28. szám
A nyári búza aranyló illata

Egészen kicsi korom óta az iskolai pihenést a nyár dolgos napjai váltották fel, számtalan emlékezetes pillanatot adva. Szeretek visszagondolni azokra a napokra, amikor a hangosan zuhogó kombájnok munkára hívják a falu apraját-nagyját. Végtelen rónák ringó, arany folyama. A modern technikai megoldások ellenére megmaradt az ősi misztikuma a kenyérgabona betakarításának. Még vannak a világnak olyan elrejtett pontjai kicsi közösségünkben, ahol esténként a fűben mezítláb szaladva meg tudjuk mondani, esik-e holnap. S ha az égiek is úgy akarják, szép napsütésben, a búzatengerekben hatalmas monstrumok robognak porfelhőbe burkolva.

Sokszor ültem az arató-cséplő gép lépcsőjén, és figyeltem a tájat. A kakas alakú bokrot a távolban, az elhagyott tanyák fákkal körülölelt oázisait. A forró szellőt érezve a bőrömön a délibábot kémleltem és esőfelhőket vadásztam. A nyári futó záporokban bőrig ázva a learatott gabonát ponyvával takartam. A sáros úton hazafelé a traktor felzúgó motorja mellett imádkoztam minden dombon felfelé. Mégis megvan a varázsa a porzó szalmának és a pergő búzának.

Május és június is viharos, zivatarok és esőfelhők takarják el a napot. Itt, a város betonrengetegében az embereknek csak egy kis kellemetlenség a lezúduló víztömeg. Ők még nem élték át azt a feszültséget, amelyet akkor érezni, ha a pusztában vagyunk. Amikor a felhők széle habos süteményre emlékeztet, a sötét szürkéskék tömegek felbukkannak a látóhatáron. Valahogy a természet is más színt kap, és érezni lehet a vibrálást. Olyankor tenni kell, kapkodni, rohanni lélekszakadva. Mélyen magunkba szívni az arcunkba csapódó szelet, és felkészülni a természet lecsapó erejére. Ha nem vesz körbe a város nyüzsgése, nem látni mást, csak hatalmas villámokat és falként tornyosuló esőzuhatagot. Szembenézni vele, majd elveszni benne. Küzdeni kell minden lépésért, amikor hatalmas cseppek csapódnak az arcunkba, a ruha hidegen a bőrünkre tapad, és a széltől levegőt sem kapni; amikor az égi robajt és a traktor zúgását túlkiabálva a ragadós sárba süppedve mentjük a termést.

Most is vihar van körülöttem, az ablakomon esőcseppek futnak végig, a távolban villámlik, csak a gondolataim cikáznak, pezseg a vérem, tenni kellene… Mégis, az elmúlt időszak zűrzavara után már hiányzik a nyári futó zápor gondtalansága.



Fotó: Nagy Róbert

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..