Megújult az Egység Művelődési Egyesület épülete Szabó Attila fotója

Fennállásának hatvanadik évfordulóját ünnepli a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület. Mivel az évad szeptembertől júliusig tart, a tagság már az ősszel a jubileum jegyében kezdett el dolgozni. A jeles dátumokról való megemlékezések sorában készült el a Magyar Kultúra Napjára Arany János Ágnes asszony című népballadája táncjáték formájában. Színpadra alkalmazta Kátai Tibor néptáncoktató. A produkció, amelyben a néptáncegyüttesek szerepelnek, szép sikert ért a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjén is. Április elején a művelődési egyesület volt a házigazdája a Vajdasági Magyar Amatőr Színházak X. Találkozójának, amelyen a vendéglátó színjátszó csoport mutatta be a legjobb előadást, de közülük került ki, Tóth János személyében, a legjobb férfi főszereplő is, Kanalas Ilonát viszont azért díjazták, mert hosszú évek óta jelen van az amatőrök mozgalmában. Az ünnep fényét emeli még a helybeli Horváth Dániel középiskolás tanuló első helye a kiskunfélegyházi nemzetközi szavalóversenyen.
A vendégek fogadására megszépült az Egység Művelődési Egyesület épülete is, a Magyar Otthon, ahogyan a helybeliek nevezik. Frissen meszelt falakkal várta a látogatókat, de a belső térben is látható a változás. Az új objektum alsó részét szinte teljes egészében sikerült befejezni, ottjártunkkor csupán két-három ajtó hiányzott. Van női és férfiöltöző, melyet a színészek és a táncosok egyaránt jól kihasználhatnak. A konyha is viszonylag új, mára teljesen felszerelték a legmodernebb eszközökkel. Kiss László elnöktől, akit szintén ebben az évadban választottak meg ismét erre a tisztségre, megtudtuk, hogy egyelőre csak az önkormányzat támogatását élvezik, de máshonnan is vannak ígéretek, melyek remélhetőleg teljesülnek.
- Hat évtizeden át folyamatosan működni nem kis dolog - mondja az elnök. - Mi mindennap tevékenykedünk, ez a kötelességünk. Nem verjük nagydobra, egyszerűen tesszük a dolgunkat. A központi ünnepséget májusban szeretnénk megtartani, itt lesznek a barátaink Galgahévízről és Hódmezővásárhelyről is. Természetesen részt veszünk a Durindón és a Gyöngyösbokrétán, a nyárra viszont tábort tervezünk, olyat, amely erre a városra jellemző, és a későbbiekben hagyományossá válhatna. Az ünnepi év augusztus 20-án zárulna egy rangosabb megmozdulással. Örülünk neki, hogy nálunk találkoztak az amatőr színjátszók, de nem hagyhatom ki a 60 éve a magyar művelődés szolgálatában című kiadványunkat sem, mely pár héttel ezelőtt jelent meg.
* Jelenleg milyen csoportok működnek?
- Ugyanazok, amelyek korábban is: az Egyedem-begyedem gyermektánccsoport, a Róna és a Sirülő népi táncegyüttes. Saját zenekarunk van, a Barlangó együttes, ezzel sem dicsekedhet minden művelődési egyesület. A színészek és az asszonykórus továbbra is kitartóan tevékenykedik, de itt vannak a citerások is. Az asszonyok kézimunkacsoport létrehozását tervezik. Mi adunk otthont a diáksegélyezőnek, de az óvodák és az iskolák is általában nálunk rendezik meg a műsoraikat. Nagyon fontosnak tartjuk idetoborozni a gyerekeket, mert minden magyarnak itt a helye már óvodáskorától. A középiskolásoknál van kihagyás, mert csak más városokban tanulhatnak tovább az anyanyelvükön, de észrevettük, hogy akik nyolc évig itt táncoltak, és most már házasok, azoknak a gyermekei is lassan bejárnak egy-egy rendezvényre. Nálunk a szervezőtitkár, a takarító, a műszaki személy és Kátai Tibor koreográfus állandó munkaviszonyban van, és ez szintén a minőség javulását hozza. Barácius Zoltán évek óta itt rendez, vagyis hozzáértő szakemberek foglalkoznak a műkedvelőkkel. Mindennap kilenckor kezdődik a munka, és az emberek gyakran éjfél után mennek haza. Kiskunfélegyházával közösen egy európai uniós pályázaton vettünk részt a programok pénzeléséért, és megnyertük.
* Az új épületnek egyelőre csak az alsó része készült el.
- Igen, az emeleten lesz a könyvtár és az olvasóterem. Szeretnénk mindazokat a könyveket visszahozni a városi könyvtárból, amelyekben az Egység pecsétje található, de ehhez megfelelő hely kell. Már kaphattunk volna könyveket, de egyelőre nincs hova tenni. Reméljük, azt a részt is sikerül hamarosan befejezni. Előfordult már, hogy a pénzt még szeptemberben átutalták, de csak januárban tudtunk hozzájutni. Végül csak azt szeretném elmondani, hogy mindenkit szívesen látunk, a bírálóinkat is, de azokat is, akik új ötletekkel érkeznek.
* Mit jelent a nagykikindai magyarságnak az Egység hatvan éve?
- Sajnos, azt kell megállapítanom, hogy a nagykikindai magyarok egy kicsit alábbhagytak ezen a téren. Vagyunk még a városban ötezren, de ebből csak egy maroknyi az, aki minden alkalomra megjelenik. Meg kellene velük értetni, hogy ez a miénk, nekünk kell éltetni, továbbvinni, mert más nem teszi meg helyettünk. Trianonnak már több mint nyolcvan éve, de úgy érzem, hogy a nemzetünk még nem igazán tudott felállni, egységessé válni. A saját ,,nemakaromságunk” vagy kudarcunk miatt nem szabad másokat okolnunk. Mindig meg lehet magyarázni, ezer okot felhozni arra, hogy miért nem jönnek el egy-egy előadásra, rendezvényre, de ha a sajátunkat nem becsüljük, nem találjuk érdemesnek, akkor mit tartunk annak? Bírálni könnyű, nehezebb tenni azért, hogy valami jobb legyen. Ennek ellenére én bízom a nagykikindai magyarságban, hiszen 100-150 nézőnk mindig van. Bizonyára a nincstelenségnek is nagy a hatása, az emberek túl sokat dolgoznak, kedvetlenek, nem találnak szabad időt a kikapcsolódásra, szórakozásra.