Zenta Község Önkormányzatának szervezésében november 1-jén, mindenszentek ünnepe és halottak napja alkalmából, kegyeletadó rendezvényt tartottak, melyen mindazokra az elhunytakra, hősökre és mártírokra emlékeztek, akik életüket áldozták a városért és a népéért.
A Felsővárosi köztemető kálváriadombján az ünnepi szentmisét ft. Pásztor Árpád plébános mutatta be.
Az esemény alkalmi műsorral és koszorúzással folytatódott az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc, valamint az 1944-es ártatlan áldozatok emléksírhelyénél. A megemlékezés szónoka Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke volt, közreműködött Homolya Mészáros Zsuzsanna gordonkaművész.
Hugyik Richárd beszédében hangsúlyozta, mindenszentek és halottak napja a legcsendesebb, de talán a legemberibb ünnepünk. Felidézte, hogy ez a föld kétszer is vérbe borult. 1849. február 1-jén, a véres gyertyaszentelő napján a szabadságért és hazáért küzdő zentai polgárok hullottak el. 1944. november 9-én pedig ártatlan emberek vére áztatta a földet, azoké, akiket bűn nélkül ítélt el a bosszú és a megtorlás.
— Zenta népe a századok viharaiban is megőrizte emberségét, hitét és méltóságát, az 1849-es hősök bátorsága, az 1944-es áldozatok tisztasága közös erkölcsi örökségünk. Mindannyian egyetlen nagy tanulságtétel részesei vagyunk, hogy a szeretet, a hit és a hűség még a halálon is felülkerekedhet. Ezek az emberek, katonák, polgárok, apák, anyák, fiatalok nem idegenek számunkra. Ők a mi múltunk, a mi testvéreink, a mi városunk lelke. Minden kő, minden fa, minden harangszó őrzi a nevüket. A közösség addig él, amíg emlékezni tud. Aki elfelejti halottait, önmagát felejti el. Ezért nem csupán gyertyát gyújtunk, hanem fogadalmat is teszünk, hogy emlékezetünk nem halványul el, hogy történetüket továbbadjuk gyermekeinknek, hogy soha többé ne térhessen vissza az, ami egyszer már elpusztította a békét.
A Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke Arany János verssorait is idézte: „Nem hal meg az, ki milliókra költi / Dús élte kincsét…”
— Ezek a milliók mi vagyunk, az ő kincsük a mi életünk. Ők adták nekünk a szülőföldet, a nyelvet, a templomainkat, az utcákat, a nevet, amelyet viselünk. És mi csak akkor vagyunk méltók hozzájuk, ha életünkkel is tanúsítjuk, a hit, a szeretet és a közösség erősebb, mint a pusztulás.
Az emlékhelyeknél Burány Hajnalka, Zenta község polgármestere, dr. Ónody Rita Éva, Magyarország szabadkai főkonzulátusának konzulja és Hugyik Richárd koszorúzott, valamint a Vajdasági Magyar Szövetség Zenta Községi Szervezetének és a VMSZ női, nyugdíjas- és ifjúsági fórumainak képviselői is lerótták kegyeletüket.
A szerző felvételei
