Budapesten és Szegeden is ugyanakkor, vagyis június 12-e és 15-e között tartották meg a könyvhetet. Szegeden a Dugonics tér volt a rendezvény fő helyszíne, az ott felállított színpadon folytak a beszélgetések, valamint a könyvkiadói sátrak is ott várták az érdeklődőket, de több eseménynek adott otthont például a Somogyi-könyvtár is, mely a város megbízásából a szegedi könyvhét fő szervezője.

A felnőtt- és a gyerekkönyvek iránt is nagy volt az érdeklődés

Az Ünnepi Könyvhét Szegedet Varró Dániel költő, műfordító nyitotta meg, aki dedikált, és természetesen egy beszélgetés erejéig is találkozhattak vele az olvasók.

Szutorisz Szabolcs szervező lapunknak elmondta, sikerült Szegeden hagyományt teremteni a könyvhéttel.

— Az mindig fontos szempont számunkra, hogy megmutassuk a város lakosai számára a helyi kiadókat és szerzőket. Az idei évben különleges összecsengések gazdagították a rendezvényt, egyebek között az, hogy Vajdaságból átjött egy napra a Forum Könyvkiadó Intézet, illetve itt volt velünk André Ferenc és Fancsali Kinga, akik a Fiatal Írók Szövetsége által léptek fel, de erdélyi származású szerzők, akikkel a szintén erdélyi Molnár H. Magor beszélgetett. Törekszünk is arra, hogy minél több helyről érkezzenek Szegedre a szerzők. Eltökélt szándékunk, hogy minden könyvhéten valamelyik, Szegeden élő kisebbség is be legyen mutatva. Az idén a lengyel nemzetiség került a figyelem középpontjába. A Lengyel—Magyar Kulturális Egyesülettel működtünk együtt, mely ebben a hónapban lengyel nemzetiségi hónapot tartott, a Somogyi-könyvtárral együttesen olyan programokat kínált, amelyek közelebb hozzák a lengyel kultúrát. A koncertek tekintetében is odafigyelünk arra, hogy elsősorban a helyi zenekarok lépjenek színpadra. Az elmúlt években főként big bandek mutatkoztak be, az idei évtől én arra is próbáltam koncentrálni, hogy a feltörekvő szegedi zenekaroknak is adjunk fellépési lehetőséget. A térre több gyerekprogramot szerveztünk, mely nem egy frontális, könyvolvasós jelenség, hanem játékosabb formát követel. Nagyon örülünk, hogy kitelepült a könyvhét idejére a Csimota Könyvkiadó, és papírszínházat is hozott magával. Ehhez kapcsolódóan Kollár Árpád papírszínházas esti mesét is mondott a gyerekeknek. Jazzköltészeti performance-szal is előálltunk, ami Gyukics Gábornak, Grencsó Istvánnak és Mezei Szilárdnak köszönhető, ez pedig nemcsak a műfajában tekinthető fúziósnak, hanem olyan értelemben is, ahogyan az emberek találkoznak, összeérnek egymással. Balett-táncosok is színpadra léptek, de a funky és a rock stílus is képviseltette magát a négy nap alatt. Az idei könyvhéten 15 kiadó volt kint állandó jelleggel, és akadtak olyan kiadók, amelyek csak egy-egy nap jelentek meg az újdonságaikkal. Ha a színpadi szereplést nézzük, ott 16 kiadó képviselte magát valamilyen könyvvel. Amivel különösen elégedettek vagyunk az idei rendezvényt illetően, az a gasztró rész. Kovács Annabella, egy önkéntes szervezőtárs munkájának köszönhetően két gasztroeseményünk is volt. Az egyik egy recepteskönyv bemutatója volt, méghozzá a török konyhát ismerhettük meg közelebbről, a másik pedig Bauer Barbara négyfogásos vacsoraestje volt, melyet az életműve alapján állított össze, és itt az irodalom a kulináris élménnyel találkozott. Az egyik nagy támogatónk, Emmarozs a most megjelent Filmet főzünk című könyvből válogatott ki recepteket, ezekből állított össze egy ebédmenüt, és ezt a könyvhét alatt el lehetett fogyasztani. Nem tudom, hogy volt-e már erre példa, de elkészült az Ünnepi Könyvhét Szeged hivatalos sütije, mely Varró Dániel kapcsán a Szívdesszert nevet kapta — nyilatkozta Szutorisz Szabolcs.

A szervezőtől azt is megtudtuk, hogy amíg a budapesti könyvhét esetében a dedikáláson van a hangsúly, addig a szegedin a szerzők bemutatásán, hiszen a velük való beszélgetésből az olvasók el tudják dönteni, hogy érdekli-e őket a szerző világa, vagy sem, és ha igen, akkor a könyvbemutató után van lehetőség a könyvek megvásárlására és dedikálására.

A program összeállításakor az összművészeti jellegre törekednek, ezért az irodalom mellett fontos szerepük van a gyermekprogramoknak, a zenei programoknak és a képzőművészetnek is, melyeknek a Somogyi-könyvtár adott otthont. Így szervezték meg például a Tricikli Fesztivál első öt évéről szóló képkiállítást, valamint Ryszard Sąsiadek természetfotóit is bemutatták Pillanatok címmel.

A vajdasági irodalom is megmutatkozott a Dugonics téren. Szombat délután a Híd folyóirat vendégszerkesztői és szerzői beszélgettek az immár 90 éves folyóiratról. Sági Varga Kinga, Berényi Emőke, Orovec Krisztina, Oláh K. Tamás és Bicskei Gabriella a lap történetéről, helyzetéről, sokszínűségéről, tematikáiról mesélt, és a legutóbb megjelent, Domonkos István emlékének állított lapszámot is érintette.

A Híd folyóiratra sokan voltak kíváncsiak

A Híd Kör Egyesület szervezésében Bíró Tímea Moldva című kisregényét mutatták be, a szerzőt Orovec Krisztina újságíró, műfordító kérdezte, majd a Forum Könyvkiadó Intézet sátrában dedikáltatni is lehetett.

Olyan szerzők is színpadra léptek, akik vajdasági származásúak, de már Magyarországon élnek. Kollár Árpáddal és Orcsik Rolanddal is találkozhatott, aki kilátogatott a Dugonics térre.

Berényi Emőke irodalomterapeuta, mentálhigiénés szakember június 14-én tartott irodalomterápiás foglalkozást a Somogyi-könyvtár Zeneszobájában, ahol tizennégy résztvevővel dolgozott.

— Az irodalomterápiás foglalkozás címe Szóra bírt családfák volt, és arra kértem a résztvevőket, készítsék el a saját családfájukat, melyen kivételesen nem a nevek és a születési évszámok a legfontosabbak, hanem inkább az, hogy ők milyennek élik meg ezt a fát. Satnyának, vastag törzsűnek, szerteágazó lombozatúnak, esetleg virágzónak vagy valamilyen gyümölcsfának, mely éppen terem, mennyire erős gyökerekkel kapaszkodik a földbe. Ilyen kérdéseket tettem fel nekik, azután pedig Márai Sándor Egy polgár vallomásai című szövegének egy részletével dolgoztunk, és annak mentén próbáltuk meg fölfejteni, hogy hogyan élnek bennünk tovább az őseink, mit tudunk róluk, milyen történetek élnek róluk a családi legendáriumban, vagy titkok, hiátusok, tabuk övezik azt, ahogyan a családunkról gondolkodunk és beszélünk. Ezekben is nagyon különbözőek voltak a résztvevők. Nagyon divatos téma most az örökölt sorsé, a transzgenerációs traumaátadásé, de ezenfelül szerintem nemcsak a traumákról érdemes beszélni, hanem arról is, hogy azok, akiktől az életet kaptuk, hogyan élnek tovább a mozdulatainkban, bizonyos tulajdonságainkban és azokban a gesztusainkban, amelyekkel reagálunk a velünk történő dolgokra — mondta el Berényi Emőke, akinek a foglalkozásán húsz és hatvan év közöttiek vettek részt, tehát több korosztály érdeklődött az irodalomterápia iránt.

A négynapos irodalmi kavalkádon olyan népszerű emberek jártak a napfény városában, mint Dolák-Saly Róbert, Tóth Krisztina, Vaskor Gréta, Mesterházy Balázs, Bánki Éva vagy Gerlóczy Márton.

A szerző felvételei