home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
A könnyebb út vagy egy más nézőpont
Markovics Annamária
2022.11.22.
LXXVII. évf. 46. szám
A könnyebb út vagy egy más nézőpont

Nők gyermek nélkül

Helen Mirren, Oprah Winfrey, Renée Zellweger, Csákányi Eszter, Kőbán Rita — csak néhány ismert nő, aki tudatosan választotta a gyermektelenséget. De amíg az ő indokaikat látszólag elfogadják, a környezetünkben élő, hasonlóan gondolkodó nőket a legtöbben megszólják, kritizálják és önzőnek nevezik.

A tudatosan a gyermektelenséget választó nők gyakran hallják, hogy kibújnak a társadalmi felelősségvállalás alól, maguknak valók, a könnyebb utat választják, gyermek nélkül nem is számítanak nőnek. Pedig ítélkezés helyett jobb lenne elgondolkodni azon, miért is nem akar valaki gyereket, és egyáltalán biztosan szükség van-e arra, hogy minden nő gyereket szüljön erre a 8 milliárd lakost is már csak nagyon nehezen elbíró bolygóra.

 

Childless–childfree

Nem mindegy, hogy valakinek azért nincs gyermeke, mert valami miatt nem lehetett, vagy azért, mert nem akart. Az angol nyelv ezt a különbséget nagyon szépen tudja érzékeltetni, a childless a gyermekteleneket jelöli, azokat, akiknek valamiért nem született utódjuk, míg a childfree, vagyis gyermekmentes azoknak a megnevezése, akik tudatosan választották a gyermektelenséget. A magyar nyelvben a gyermekmentes szónak van némi negatív felhangja, míg angol megfelelője teljesen semleges.

Egy felmérés szerint a leggyakoribb ok, amiért valaki nem akar gyereket vállalni, az a függetlenség és a szabadság szeretete, a nyugodt környezethez való ragaszkodás, a fejlett önismeret, a környezettudatosság, a karrierépítés, a megfelelő párkapcsolat vagy lakhatási körülmények hiánya, félelem a test megváltozásától, a szüléstől, a rossz szülői minták és az örökletes betegségek továbbadása miatti aggodalom.

A ma született gyermekek várhatóan átlagosan 6,8-szor több hőhullámot, 2,6-szor több aszályt és 2,8-szor több árvizet fognak átélni életük során, mint a nagyszüleik — olvasható abban a cikkben, amelyet Szabó Amanda Imola a klímaváltozás gyermeki egészségre és a gyermekvállalási kedvre gyakorolt hatásairól írt. A meteorológus-éghajlatkutató egy nemzetközi felmérésre hivatkozva azt is közölte, hogy az éghajlatváltozás egyre több ember számára döntő szempont akkor, amikor a gyermekvállalásról van szó, sokan vagy elállnak attól, hogy utódjuk legyen, vagy esetleg a korábban tervezettnél kisebb család mellett döntenek.

Megkérdeztem néhány gyermektelen ismerősömet, hogy ezek a kérdések mennyire befolyásolták, amikor úgy döntött, nem vállal gyereket, és milyen véleményekkel találkozik, amikor ez kiderül róla.

 

Ez nem neki való

Zsófi harminchét éves rendezvényszervező. Azt mondja, elég hamar tudatosult benne, hogy a gyermekvállalás nem neki való. „Nem tudok mit kezdeni a gyerekekkel, még a nagyobbakkal sem” — meséli. Hozzáteszi, hogy korábbi kapcsolataiban, még huszonévesként, amikor felmerült a gyerek kérdése, akkor azzal hessegette el a témát, hogy még túl fiatal hozzá, de néhány éve magának is bevallotta, hogy valójában nem is vágyik a gyerekes életre. „Megkönnyebbülés volt kimondani” — teszi hozzá. Mint mondja, tiszteli azokat, akik egy, két, sőt több gyereket vállalnak. „Csodálatos érzés lehet erre ösztönösen vágyni, és úgy megélni, belőlem ez egyszerűen hiányzik, elfogadtam, nem fáj.”

Azt is elárulta, hogy a családja elfogadta a döntését, és nincs rajta nyomás, nem kérdezgetik folyamatosan, hogy mikor lesz gyereke. A családja azt is tudja, ha egyszer mégis úgy érezné, hogy hiányzik egy gyerek az életéből, akkor inkább örökbe fogadna.

A gyermek nélküli életet választva csak az fáj neki, hogy hiába van jó munkája, és növeli a bruttó hazai terméket, ha nem jogosult olyan támogatásokra, mint a családok, ezáltal pedig nem érzi, hogy az állam szerint is ugyanolyan hasznos tagja a társadalomnak, mint azok a nők, akik szülnek. „Szürreálisan távolinak látom azt a jövőt, amelyben nem az a társadalmilag teljesen elfogadott, hogy a nők méhében mindenféle szakmai és egészségügyi ismeret nélkül turkálnak, vagy ahol nem deviánsnak minősül egy kapcsolat, ahol a két fél nem házas” — mondja. Hozzáteszi: „Ebben a helyzetben, amelyben vagyunk globálisan, egy háborúval a szomszédban és a COVID utáni gazdasági káosszal, szerintem arra kellene fókuszálnunk, hogy rendbe rakjuk magunkat mentálisan és fizikailag is, és utána elkezdeni tervezni a jövőt.”

 

Inkább fogadna örökbe

A harminckilenc éves Barbara lapunknak már beszélt arról, hogy miért nem vállal gyereket. Akkor azt mondta, hogy szerinte egyrészt „nem arrafelé halad a világ, hogy biztonsággal, felelősséggel letennék ide egy új életet”, másrészt pedig hozzátartozik ehhez az „önzősége” is, „egyszerűen csak nincs kedvem ezzel foglalkozni, időt, energiát, pénzt áldozni rá”.

A PR-szakember elmondta, korábban nem gondolkodott erről tudatosan, negyven felé közeledve viszont már látja, nem ez az ő útja. Kérdésemre, hogy el tudna-e képzelni olyan helyzetet vagy nyomást, amely megváltoztatná a döntését, azt válaszolja, nem hiszi, most már elég határozott a témában. „Nagyon nem szeretem, amikor normák, beidegződések, hagyományok szabják meg, hogy az egyén hogyan élje az életét, és ha máshogy akarja, akkor ezek alapján rásütik, hogy az rossz” — magyarázza.

Barbara sem zárja ki az örökbefogadás lehetőségét, ha mégis megérne bennük a szülővé válás gondolata, és „már késő lesz”. „Már csak »fenntarthatósági« okokból sokkal előbb választanám az örökbefogadást, előbb segítenék egy kisgyereknek szerető otthonra lelni, mint újabb emberi élettel terhelni a világot” — húzza alá. „Ez kapcsolódik ahhoz a kérdéshez, hogy látok-e társadalmi változást: nem igazán. Szerintem nagyon kevesen gondolkodnak erről így, és evolúciós szempontból az ő létezésük az érvényesebb, ezt belátom. Nem hibáztatok senkit ez ügyben” — teszi még hozzá.

 

Gyerekkora óta tudja

„Ötéves koromból van az első emlékem arról, hogy honvágyam van, pedig otthon vagyok. Valami ürességet éreztem. A nem akarok gyereket gondolata öt- és tizenhét éves korom között fogant meg, a ’90-es éveket éltük. Kerestem a választ arra, hogy miért vagyok én itt, miért kell ezt mind tapasztalnom, de nem találtam” — mondja Klári, a harmincnyolc éves menedzser. Hozzáteszi, egyedül érezte magát ezzel a gonddal, mert körülötte mindenki klasszikus értelemben vett családról és életről álmodozott. „Én viszont ahogy teltek a napok, egyre inkább nem hittem, hogy felelősségteljes dolog lenne gyermeket hozni erre a világra. Legalábbis addig nem, amíg nem lesz jó válaszom ezekre az egzisztenciális kérdésekre” — magyarázza.

Klári arról is mesélt, hogy amíg húsz évvel ezelőtt egyedül érezte magát ezekkel a gondolatokkal, most már egyáltalán nem számít kirívónak így vélekedni, sőt, a barátai körében már ez a nézet dominál.

Mint mondja, két megbotránkoztatóbb esetet tud felsorolni, amikor valaki a döntését bírálta. Egyszer egy nőgyógyász az első találkozás alkalmával közölte vele, hogy két éven belül szülnie kell, akár partner nélkül is, egy másik esetben pedig valaki azt tanácsolta neki, hogy akár az apa tudta nélkül, egyedülállóként is vállaljon gyereket, mert az „gyógyszer minden problémára”.

 

És mi van a férfiakkal?

A harmincöt éves Alfréd szintén a gyermektelenséget választotta. A külföldön élő orvos szerint ahogy telnek az évek, rajta is egyre nagyobb a családi és szociális nyomás, és szűkül azok köre, akikkel barátkozni tud, hiszen a legtöbben családot alapítanak, és más, szintén családos emberek társaságát keresik.

Van viszont az egó kérdése is, hiszen gyerek nélkül kihal a vérvonal — mondja. „Felvetődik, hogy az emberiség kezdete óta a te őseidnek mind sikerült gyereket vállalniuk, és akkor te itt azt mondod, hogy hagyjuk az egészet” — részletezi. „De ezek nagyon magasztos gondolatok, és én ennél sokkal praktikusabb és önzőbb vagyok. Én igazából nagyon fárasztónak látom a szülőséget” — magyarázza. Hozzáteszi, sokan mondják neki, hogy ha az ember saját gyerekéről van szó, akkor a szeretet felülírja ezeket a nehézségeket, de ennek az elméletnek a tesztelésére gyereket kellene vállalnia, ami pedig visszavezet a kiindulóponthoz. „Aztán itt jön be még az önzőség, mert van egy elég kényelmes életem, és most abba belekerülne egy gyerek, aki érzelmileg és anyagilag is függővé tesz, és erre egyáltalán nem vágyom” — teszi hozzá.

Beszélgetésünk végül a bizonytalan jövő elemzése felé kanyarodott, és közben Alfréd kifejti, hogy szerinte a jövő nem valamilyen posztapokaliptikus filmhez hasonló, földért vagy vízért folyó harcról fog szólni, hanem a kontrollról, arról, hogy mennyire lehet irányítani az embereket, mennyire lehet „rabszolgákat” gyártani belőlük, a gyerekeinek pedig nem ilyen sorsot szánna.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..