Simone Weil írásait olvasva újra és újra meg kell állapítanom önmagam számára, milyen összetett és szövevényes világban élünk, pontosabban fogalmazva, milyen bonyolult, paradox világot sikerült kimódolnunk a 21. század elejére. Ugyanakkor az ő példája bizonyítja azt is, hogy ha olyan életművet hozol...
Pilinszky János egy helyütt a 20. század ''legmélyebb és legszuverénebb szellemének” tartotta Simone Weilt a filozófia, a misztika és az esztétika viszonylatában, nos tehát, tulajdonképpen én neki köszönhetem e rendkívüli gondolkodóval való találkozásomat. Egyedisége abban is rejlik, hogy sikerült neki, az egyébként töredékes szövegeiben olyan, a filozófia klasszikus jellegéből adódó egységes doktrínát megfogalmaznia, ''amely egy metafizikai jellegű morális intuíción alapul”.
Ma, amikor az igazságtalanság teljes mértékben a virtuális világ foglyává és a valóság száműzöttjévé lett, érdemes emlékezetbe idézni Weilnek az igazság mibenlétére vonatkozó gondolatait, melyek szerinte egyben az alkotói zsenialitás meglétét igazolják. A költői zsenialitásról ezt mondja: ''zseni az, aki szereti az igazságot, még akkor is, ha nem jutna tovább a puszta dadogásnál”. Pilinszky János erre reflektálva foglalta szavakba 1967. július 9-i írásában a Madách Imre-i Tragédia ''törékeny remekmű” voltára utaló gondolatait, miszerint ''Egy minden vagy szinte minden költői eszközt nélkülöző lélek 'remekel' benne - ez a nyers igazság”. Ebben a kontextusban állapítja meg azt is, hogy a mű ilyenképpen válhatott száz év elteltével ''egy nehéz sorsú kis nép nem is annyira művészi, mint inkább morális ereklyéjévé”.
A weili teóriákban megnyilvánuló, látszólag kibékíthetetlen ellentmondásosság feloldását valóságos szellemi kihívásként lehet megélni, amire ebben a szellemiekben eltunyult világban igen ritkán - a többség számára általában soha sem - mutatkozik lehetőség.
Az idei budapesti könyvhét egyik gyöngyszemének tekintem a Gondolat Kiadónál 2011-ben megjelent Simone Weil - filozófia, misztika, esztétika című kiadványt, mely a Francia Intézet Filozófiai Füzeteinek sorozatát gazdagítja. Weil születésének századik évfordulója 2009-ben volt. Az ezzel kapcsolatos ünnepségek sorozatában az egyik centenáriumi konferenciát 2010. január 22-én tartották a budapesti intézetben.
Vető Miklósnak, a poitiers-i egyetem professzor emeritusának előszavát Simone Weil szükségszerűségről készült feljegyzéseinek első magyar fordítása követi, mely a Kereszténység előtti sejtelmek című mű részeként jelent meg.
A 20. és 21. század fordulóján élő ember számára, aki immár a napok mindegyikében szembesülni kényszerül a megtört lét valóságának elviselhetetlenségével, egyedüli ellenszerként a gondolkodás képességéhez folyamodhat csupán, hiszen mint Simone Weil is leszögezi: ''Az emberi gondolkodás és a világegyetem a kinyilatkozások par excellence könyvei, ha a szeretettől és hittől megvilágított figyelem képes ezeket megfejteni”.
Az Amerikai naplóban található Az erdő és a cipészlegény című mese. Misztikus jelentésére Pilinszky is hivatkozik, abban az értelemben, hogy az alvó emberi lélekben miként talál otthonra a bűn s mi módon kell a kiiktatására törekedni. Az emberi gyengeségeken való felülemelkedésre viszont kizárólag ''a jó szeretete marad egyetlen biztos vezércsillagunk”.
Ez Simone Weil üzenete mindazok számára, akik megértek a változásokra, arra, hogy a felvállalt szeretet erejének segítségével megküzdjenek saját tehetetlenségükkel, gyengeségeinkkel és esendőségükkel.