Mindenki várta a karácsonyt, csak a kis fenyőfa nem. Félt, hogy eljönnek a favágók, és elszakítják a családjától.
A karácsonyfa bánata
Mindenki várta a karácsonyt, csak a kis fenyőfa nem. Félt, hogy eljönnek a favágók, és elszakítják a családjától.
Néhány nap múlva valóban kivágták. Nagyon szomorú volt, mert el kellett hagynia a testvéreit. A piacra került, és kisvártatva egy nagyon kedves család vette meg. Hazavitték, és feldíszítették. Mindenki körülrajongta, dicsérte szépségét.
Eljött karácsony napja. Nagy volt az öröm, amikor a gyerekek meglátták, milyen sok ajándék van a fa alatt. Ő is boldog volt, mert úgy érezte, hogy a család része lett. Teltek-múltak a napok, és a fenyő elhullatta tűleveleit. Csak a cica ment a közelébe, hogy játsszon a ráakasztott gömbökkel. Elérkezett a nap, amikor leszedték a fa díszeit, és kidobták őket. Szomorkodva gondolt arra az időszakra, amikor még gyönyörű zöld fenyő volt az erdőben.
Egy szegény bácsi talált ár, hazavitte, és begyújtott vele. A fa ismét boldog volt, mert segített.
DÉKÁNY Máté
Január közepe táján felkerültem a padlásra, elmúlt ugyanis a karácsony, és a gazdáimnak már nem kellettem. E pillanatban is nagyon szomorú vagyok. Amikor visszagondolok a régi szép időkre, akkor mindig elsírom magam.
A karácsonyi ünnepek időszaka alatt benn voltam a jó meleg szobában, és szépségesen ragyogtam. A Télapó alám rakja az ajándékokat, amelyeket hoz. A gyerekek mindig örülnek az ünnepnek, a meglepetéseknek, a vidámságnak és persze nekem, a karácsonyfának. Akkor érzem magam a legjobban, amikor a gyerekek rám rakják a díszeket. Mindig megkeresik a legszebb ágaimat, és azokra teszik a legszebb gömböket. A szalagokat rám tekerik, és a világító kislámpákat bekapcsolják. Ekkor körbeállnak, és szép karácsonyi dalokat énekelnek. Karácsony napján az egész család együtt van. A gazdasszony vacsorát készít. Az asztalra sült hal, mákos guba, valamint dió, alma, méz és fokhagyma kerül. De sajnos ez már csak a múlt…
Most a padláson vagyok, és patkányok futkosnak körülöttem. Miközben meséltem a történetemet, azért rájöttem valamire! Minden rosszban van valami jó — az én esetemben az, hogy minden évben elővesznek karácsonykor, miközben a többi barátomat az ünnepek után sajnos elégetik.
SIPRAGA Lúna, Szabadka, J. J. Zmaj iskola, 4. c osztály
A rajz Zsiga Anettnek, a szabadkai EmArt műhely növendékének a munkája (Mentor: Grubanov Martinek Emília)