A bácskai, 1848/49-es eseményekre emlékeztek vasárnap Bajmokon: a résztvevők előbb a paprenyacsai temetőben Töröki Pál sírjánál, majd a kaponyai csata emlékművénél hajtottak fejet a honvédek előtt. A megemlékezés egyszerre szólt a szabadságharc helyi hőseiről, a történelmi emlékezet megtartóerejéről és arról az üzenetről, hogy a múlt felidézése ma akkor hiteles, ha a béke és az együttélés fontosságát is megerősíti.
A rendezvény első állomásán, a paprenyacsai temetőben Jámbor Viktor, a bajmoki Dózsa György Magyar Művelődési Központ elnöke mondott beszédet. Felszólalásában a forradalom és szabadságharc európai és magyarországi összefüggéseit idézte fel, emlékeztetve arra, hogy 1848-ban egész Európán végigsöpört a forradalmi hullám, és ennek nyomán Magyarországon is új történelmi korszak kezdődött. Kossuth Lajos pozsonyi beszédét emelve ki arról szólt, hogy a független magyar bank, a jobbágyfelszabadítás, a közteherviselés, a népképviseleti parlament és a felelős nemzeti kormány követelései nemcsak politikai fordulatot jeleztek, hanem egy új nemzeti önértelmezés alapjait is megteremtették.
A sírnál elhangzott beszéd emellett a helyi történelemre is ráirányította a figyelmet. Mint elhangzott, Bajmokról is több száz nemzetőr és számos önkéntes kapcsolódott be a szabadságharc küzdelmeibe. Közéjük tartozott Töröki Pál is, aki részt vett a győztes kaponyai csatában és Szenttamás ostrománál, később pedig kántortanítóként szolgált Bajmokon. Sírja így nem csupán egy egykori honvéd nyughelye, hanem a helyi közösség történelmi emlékezetének egyik fontos pontja is, annak a nemzedéknek állítva emléket, amely a szabadságharc eszméit nem távoli történelmi fejezetként, hanem saját sorsaként élte meg.
A megemlékezés ezután a kaponyai emlékműnél folytatódott, ahol ünnepi beszédet Gyivánovity Dániel, Szabadka Város Képviselő-testületének elnöke mondott. Hangsúlyozta, hogy vannak olyan helyek, amelyek többet jelentenek egyszerű földrajzi pontoknál, és Kaponya is ilyen: itt zajlott le 1849. március 5-én a szabadságharc egyik jelentős bácskai ütközete. Gál László alezredes vezetésével a honvédcsapatok itt vették fel a harcot a Szabadka elfoglalására készülő, túlerőben lévő szerb felkelőkkel, a győzelem pedig nem csupán haditörténeti jelentőséggel bírt, hanem Szabadka, Szeged és az akkori felső-alvidéki térség sorsára is kihatott.
Gyivánovity arra is emlékeztetett, hogy ez a vidék a XX. században és a közelmúlt konfliktusai során is súlyos veszteségeket szenvedett el, ezért ma különösen fontos, hogy a múlt ne újabb sérelmek forrása, hanem a megértés alapja legyen. A béke, hangsúlyozta, törékeny érték, melyet nem elég kivívni, meg is kell őrizni, ebben pedig különös jelentősége van a magyar—szerb történelmi megbékélésnek és annak, hogy a közösségek kölcsönös tisztelettel forduljanak egymás felé.
Fotók: Penovác Dániel
A beszédek után koszorúzással folytatódott a megemlékezés. Magyarország képviseletében Juhász Döme Andrea, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának első beosztottja helyezett el koszorút, majd tiszteletét tette a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Vajdasági Magyar Szövetség, valamint annak szabadkai városi szervezete is. Jelen volt és koszorúzott dr. Juhász Bálint, Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának elnöke is. A megemlékezések lezárása után a résztvevők a bajmoki Dózsa György Magyar Művelődési Központban Halász Tibor történész Kossuth Lajos életéről és történelmi szerepéről szóló előadását hallgathatták meg.
