Az elmúlt napokban sok időt töltöttem a ház körül. Leginkább a felújítással foglalkoztam, de végül egészen más gondolatokkal lettem gazdagabb. Hamarosan öttagúra bővül a család. A hét- és az ötéves lányunk mellé érkezik a legkisebb is, így a következő hónapokban az életünk alaposan átalakul. A házat is hozzá kell igazítani az új helyzethez. A munka és a család mellé így most a felújítás is beköltözött a mindennapjainkba.
Nem így terveztük, de az egyik munka késleltette a másikat. Ami azonban igazán elgondolkodtatott, az nem a felújítás volt. A mesterekkel minden reggel érkezett néhány középiskolás fiú is. Nyári munkát vállaltak apjuk mellett, és a 40 fokos hőségben ástak, talicskáztak, pakoltak. Keményen dolgoztak, hiszen ilyen melegben bizony néha erősen kellett kapaszkodni az ásóba, hogy az ember állva maradjon. Beszélgetni kezdtünk, és azt mondták, azért dolgoznak, mert szeretnének ezt-azt venni maguknak. Viszont azt is mondták, hogy ez csak nyári munka, és tanulni akarnak. Egyikük meg is jegyezte, hogy nem szeretne tartós kapcsolatot kiépíteni a lapátnyéllel. Jó volt ezt hallani. Eszembe jutott, hogy ilyen idősen én is dolgoztam nyaranta. A megkeresett pénzből pedig legtöbbször táborokba mentem. Akkor még nem tudtam, hogy ez egyszer kapcsolati tőkének fog számítani. Csak azt tudtam, hogy jó emberek között lenni, új barátokat szerezni, közösséghez tartozni. Ma már a saját gyerekeimet látom ugyanezekben a táborokban. És azt is látom, hogy ott is fiatal egyetemisták, középiskolások segítenek a táborok lebonyolításában.
Sokszor csak arról beszélünk, hogy elmennek a fiatalok. Pedig olyanok is vannak, akik dolgoznak, tanulnak, és terveket szőnek. Azt látom, hogy van erő a vajdasági magyar fiatalokban. Talán ezért örülök különösen annak, amikor új fejlesztésekről olvasok. Ilyenkor azonban mindig megfogalmazódik bennem az a kérdés is, hogy kik fogják húsz-harminc év múlva megtölteni élettel ezeket az épületeket. A saját szememmel láttam a reménykeltő választ. Talán éppen azokban a fiúkban, akik a tűző napon ásták a földet, és azokban a fiatalokban is, akik a táborokban vigyáznak a gyerekeinkre, és még talán nem is sejtik, de segítenek kapcsolati tőkét kovácsolni a táborozóknak.
A közösség megmaradásának szüksége van biztos megélhetésre, fejlődő településekre és új beruházásokra, de legalább ennyire olyan fiatalokra is, akik hisznek a munkában, a tanulásban és a szülőföldjükben. Ha ezt a hitet sikerül megerősítenünk, akkor nem kell amiatt aggódnunk, hogy ki fogja megtölteni élettel az új épületeket.
