A halál nem bicikli (hogy ellopják tőled)
Szakáll Laura
2013.04.30.
LXVIII. évf. 18. szám
A halál nem bicikli (hogy ellopják tőled)

Az évad harmadik bemutatójához érkezett a szabadkai Népszínház magyar társulata. Biljana Srbljanović: Smrt nije bicikl (da ti ga ukradu), azaz A halál nem bicikli (hogy ellopják tőled) című darabját Brestyánszki Boros Rozália fordította magyarra, Tanja Miletić-Oručević boszniai rendező állította színpadra.

A kortárs drámaíró művének magyar nyelvű ősbemutatója április 25-én volt a Népszínház Jadran Színpadán. A darab Szerbia jelenéről szól, s egyben az emberi kapcsolatokkal foglalkozik, mint például az idősödő szülő és a gyermeke közötti viszonnyal. Megjelenik az alkoholizmus, a magány és az elmúlás témája is.

A történet három szálon fut. Egy apa kiszolgáltatott helyzetét, a lányához fűződő kapcsolatát, haldoklását láthatja a néző. „Ha eljön értem a halál, mit kell tennem?” — mondja ki a megindító mondatot az idős férfi, aki a történet szerint nem sokkal Pál pátriárka halála után távozik az élők sorából. A férfi halála egyben egy korszak végét is jelzi. Az előadást nézve bepillanthatunk továbbá egy problémákkal küszködő, pimasz, iskolakerülő kamaszlány, Debella életébe is, aki egy nála sokkal idősebb, alkoholista férfiba szerelmes. A harmadik történet a parlamenti képviselő asszonyé, aki tisztában van azzal, hogyan kell élnie a hatalmával, s megőrizte a vagyonát akkor, amikor másoktól mindent elvettek. A fia pszichiáter, aki talán soha nem nő fel, gyerekesen viselkedik, éppen válófélben van, és az anyjához költözik.

A szerző mintha véletlenszerűen fűzné össze a szereplők életét, sorsát. Az előadás a humort, az abszurd és groteszk elemeket sem nélkülözi. „A halál mindenkit megérint, mindenki veszített már el olyan embert, aki nagyon közel állt hozzá” — mondta a haldokló apát alakító Szi-lágyi Nándor.

— Az egész szerepem, amelyet természetesen nagyon szeretek, érzékenyen érint. A halál eljátszásával kapcsolatban az embernek nincs tapasztalata, amikor meg már van, akkor nem adhatja át másoknak. A másik dolog, amit meg kellett oldani, az, hogy milyen, amikor egy idős ember kórházba kerül, olyan ember, aki még életében sosem járt orvosnál, esetleg csak fogorvosnál. Milyen az, amikor már végkimerülésben kórházba kell mennie, miközben tisztában van azzal, hogy már nem él sokáig. Mennyire tudja elfogadni vagy nem elfogadni ezt. Hogyan barátkozik meg a kórházi illatokkal, az orvosokkal, a halál előtti állapottal. Úgy érzem, hogy színészként nagyon hálás feladat eljátszani a halált. A Rómeót alakító színész sem lesz szerelmes attól, hogy a hősszerelmes bőrébe bújik, így engem sem ráz meg az, hogy haldoklót alakítok a színpadon ebben az előadásban. Jó volt együtt dolgozni a rendezővel, ez egy jó próbafolyamat volt.

A haldokló férfi lányát, Nadeždát G. Erdélyi Hermina játssza. A színésznő korábban a saját bőrén tapasztalta, milyen az, amikor egy édesapa orvosi ellátásra szorul.

— Személyesen is érintett vagyok, édesapám ugyanis néhány évvel ezelőtt kórházba került, szerencsére fölépült, de megtapasztaltam azt, hogy mennyire kiszolgáltatott helyzetbe tud kerülni egy édesapa betegség következtében. Egyébként a rokonságomban van valaki, aki betegséggel küzd, de természetesen próbáltam nem ezekből a tapasztalatokból táplálkozni. Szerintem az nem lenne tisztességes sem a nézőkkel, sem a családtagjaimmal szemben sem. Az viszont biztos, hogy az édesapám tekintetét nem felejtem el, amivel akkor nézett ránk, amikor megtudta, hogy baj van, kórházba kell menni. Ő alig jár orvoshoz, éppen úgy, mint a darabban szereplő apa. A pillantása mindenkorra belém vésődött. A bemutató előtt néhány nappal volt egy borzalmas élményem. Megengedtem a 12 éves lányomnak, hogy megnézze az egyik próbát. Nem gondoltam arra, hogy őt ez megrázza. Rettenetesen felkavarta. Remegett, sírt. Ez nagyon mellbe vágott engem. Az előadásnak nyilván van egy olyan vetülete, amely hatást gyakorol a gyerekekre. Az viszont nagyon kellemes élmény számomra, hogy a legutolsó pillanatig megtartja a humorát az előadás. Ez nagyon jó egy ilyen tragikus végkifejletű történetben.

A pszichiátriai kezelés alatt álló Jokić zászlóst Pálfi Ervin, a soha fel nem növő kezelőorvosát, Aleksát pedig Ralbovszki Csaba alakítja. A pszichiáter politikus édesanyját Vicei Natália formálja meg. A problémás kamaszlány, Debella szerepében Pámer Csillát láthatja a közönség, aki titokban az apja barátjába, Ropacba szerelmes. Őt Csernik Árpád, a lány nevelőnőjét pedig Körmöci Petronella alakítja. Az előadás zenéjét Mezei Szilárd szerezte. A szabadkai Népszínház magyar társulatának legújabb előadását legközelebb május 3-án tekintheti meg a közönség. Nem sokkal ezután, 17-én pedig az évad negyedik, egyben utolsó bemutatója következik, amelyet Dömötör András budapesti művész rendez.
 

Képgaléria
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Művelődési Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..