Marton Károly esperes úr szalagavatója

Egy újabb álom vált valóra Torontálvásárhelyen. Hit, remény, szeretet, közös akarat, segítőkészség, merész vállalkozó szellem, de mindenekelőtt az Úr áldása kellett hozzá. S végül csaknem egy esztendőbe sűrített bontó-, majd építőmunka. Az egyházi könyvek feljegyzései szerint a református lelkészlakás immár másodszor épült újra fennállása óta. Történt ez első ízben a múlt ködébe vesző 1861. július 15-én, amikor öt szobát és két irodahelyiséget kapott a 946 négyszögöl területű parókia egyszerű és alacsony épülete, az ugyanilyen rendeltetésű elődjének a helyén. Következő jelentősebb felújításának dátumát (1890) egészen 2008. augusztus 23-áig őrizte a homlokzat. Azon a napon lendült ugyanis ismét magasba a bontópöröly, hadat üzenve a nedves, rogyadozó falaknak. Hogy mennyi könny, sóhaj keveredett akkortájt a felhőket ostromló, sűrű és doh-szagú porfelhővel, azt csak a Gondviselés tudná megmondani. Hírt adtunk a kezdetekről, nem rejtve véka alá a bölcsek aggodalmas szavait sem, hisz elfogulatlanul szemlélve: a teremtés előtti káoszból, sajnos, több látszott, mint pénzből és emberből a tenger munkához... S aztán december 2-án, röviddel a tél beállta előtt tető alá került az épület. A felavatási ünnepségre ez év augusztus 9-én került sor. A hálaadó istentiszteletet Marton Károly úr, a Bánsági Református Egyházmegye esperese szolgáltatta. Ézsaiás próféta intelmeire (Ézs 30.;15-18) építve, korunk elkorcsosult erkölcse, a céltalan sodródás, az új bálványokat kereső ''szórakozások” ellen is szót emelve prédikációjában.
- Ha odahaza minden ember napjában csak tíz percet szánna az Úrra, bizony, más lenne az élet! - hangsúlyozta.
Az imateremmel, lelkészlakással, konferenciák megszervezésére is teret adó részleggel ellátott épület szalagátvágással jelképezett felavatására a záróima után került sor. Illetve Petőfi Sándor Az alföld című versének elhangzása után, amivel Marton Ilona tiszteletes asszony ajándékozta meg a gyülekezetet.
- Itt van az Úristen köztünk, nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak. És láthatjuk keze munkáját. - Az esperes úr a 121. zsoltár szavaival ajánlotta az Úr oltalmába a gyermekekkel, hajlott korúakkal, életerős ifjakkal elegy gyülekezetet. A szeretetszolgálat önkénteseit, akik adományaikkal, továbbá fizikai, illetve egyéb módon presbitereikkel és lelkészeikkel vállvetve dolgoztak ezen az emberpróbáló projektumon. Továbbá egy, a Józsué könyvéből választott igeszakasz-pecsét (''de én, és az én házam népe az Urat szolgálja!”) is felkerült jelképesen az avatandó lelkészotthonra, a szolgálattevő Gyenge lelkészházaspár, s nem utolsósorban a torontálvásárhelyi gyülekezet szívére (''Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat és más isteneket szolgáljunk!”). A sor végén Gyenge Károly tiszteletes úr is köszöntötte az egybegyűlteket
- Köszönöm a segítséget, a bizalmat. Köszönöm, hogy ma is eljöttek, és hogy végre egy másik kérésem is meghallgattatásra talált. Nincs számomra ugyanis felemelőbb látvány annál, mint amikor a kemény, kérges, férfi munkáskezek is össze tudnak kulcsolódni imádságra a fáradságos munka után.
Az ünnepséget a gyülekezeti teremben megterített mesterszakácsi estebéd zárta.