Hirtelen mindenki makroközgazdásszá vált Magyarországon. Mindenki a monetáris politika szakértőjévé lépett elő az elmúlt időszakban. Ezenkívül pedig újra hódít az a magatartásmód, amely olyannyira jellemező az országra, a merjünk kicsik lenni! effektus. Nem csoda, hogy az egykori kommunisták, a jelenlegiekkel együtt, mintegy hatvan éve próbálják naponta tudatosítani az emberekben, hogy a jó magyar az, aki folyamatosan hallgat, hajbókol az idegen hatalmak előtt, elfelejti gyökereit, a határon túl rekedt nemzettársait, és szó nélkül szolgálja, illetve tűri a rendszert. Természetesen azt a rendszert, amelyet ők szolgálnak, építenek, építgetnek, a posztkommunista hálózatok és a pénzügyi oligarchia lokális képviseletének a rendszerét.
A baloldali média úgy érzi, újra eljött az ideje, teli torokból üvöltheti azt, hogy mindenki próbáljon minél nagyobbat rúgni a magyar kormányba, akár a külföldi nagyhatalmak gazdasági képviseletei, akár a megtévesztett magyar lakosság egy része.
Az persze nem probléma, hogy a magyar kormány - az elmúlt évtizedben először - megpróbál kiegyenesített gerinccel odaállni a nemzetközi pénzügyi nagytőke ''rendkívül szimpatikus és kedves” képviselői elé. Tűrni a pofonokat, és képviselni legalább egy parányit abból, hogy mit is jelent ma a globális világban egy kis nemzet részéhez tartozni. Talán az IMF-et lepte meg legjobban ez a magatartás, hiszen ő, illetve a különféle nagy nemzetközi bankok, multinacionális cégek már annyira megszokhatták, hogy ha a világnak erre a tájékára jönnek, akkor elég csak utasításokat adni, és a helytartók, némi kis odavetett koncért cserében (melyből persze ők kiskirályként élhetnek az országban) kiszolgáltatnak és eladnak mindent vagy mindenkit. Az állami ingatlan, az emberek jövedelme, földjeik, vízvezeték- vagy elektromos hálózat, gyárak, kórházak bármi eladó, ráadásul ahogyan az mondani szokták, bagóér. Emellett a volt szocialista kormányzat csak annyira adósította el az országot, azaz árverezte el az emberek feje fölül a házat és semmisítette meg a következő generációk jövőjét, hogy a hiteleket még száz év múlva sem tudja törleszteni az állam.
A jelenlegi kormány meg csupán azt próbálja érzékeltetni, hogy milyen mélyre taszította az országot a gyurcsányizmus. Érthető módon nem szeretnék mosolyogva, vidáman, gerinctelenül összesöpörni mindazt, amit az eddigiekben a sarokba odarondítottak.
A média egy része pedig félkegyelmű módon röhög a markába, hogy végre leszámol a Nyugat Orbánnal, meg ehhez hasonlók. Higgyék el, Orbán Viktor és csapata, ha elképesztően arcátlan politikát folytatna, akkor is fényévekre lenne azoktól az elképesztő mocskosságoktól, amelyeket a másik oldal hatvan éve naponta követ el.
Persze, nem megszokott és nem könnyű dolog Magyarországon nemzeti érdeket képviselni, még akkor is a nemzetközi nagytőke mindennél erősebb, vagy legalábbis úgy tűnik.
Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke mindezt úgy fogalmazta meg, hogy
külföldi partnereink számára szokatlan az a gyakorlat, hogy nem az ő kegyeiket keressük, hanem a magyar választópolgárok érdekeit képviseljük. Németországon nem merik elverni a port, amiért Angela Merkel a bankadót bevezeti - érvelt a politikus. Arra a felvetésre, hogy a Fidesz, noha a megszorítások kifejezést akarta törölni a szótárából, a stabilitást törölte, Kósa azt mondta: mi sem azt mondjuk, hogy coki. Ebben a vitában az IMF és a magyar kormány akarata sem érvényesül majd tisztán, de meg fogunk egymással egyezni. Hozzátette: társadalmi szolidaritást várnak el a külföldi partnertől. Ha arról beszélnek, hogy ők is a magyar nemzetgazdaság részei, akkor nekik is kevesebb jut, ha a szekér rosszul halad. åk ahhoz voltak hozzászokva, hogy ha baj van, akkor emelik kezüket, mondván, fizessék ki, kedves magyarok! A magyar kormány pedig most azt merte mondani, hogy egy csónakban evezünk.