Erre a hétre úgy is tekinthetünk mint Kosztolányi Dezső hetére, hiszen 29-én veszi kezdetét az a háromnapos rendezvénysorozat, melyen a Szabadkán született íróra emlékeznek, mindenekelőtt a Városi Könyvtár szervezésében, diákok, tudósok és filmes szakemberek. Úgy illik tehát, hogy ezúttal olyan könyvről szóljunk, amely a magyar nyelvű irodalom e kiválóságáról újabb kutatási eredményeket tesz közzé. Teszi pedig ezt azzal a szándékkal, hogy az írói életmű korszerű vizsgálatában, elemzésében olyan kiskapukat nyisson meg, melyekben pl. a háttérismeret ösztönzőleg képes hatni a Kosztolányi-szövegek értelmezésének a viszonylatában. Hózsa Éva Melyik Kosztolányi(m)? című tanulmánykötetéről van szó, mely az Életjel kiadásában jelent meg 2011-ben.
Számomra már a könyv címe is igen beszédes abból a szempontból, hogy emlékezetbe hozza a szabadkai születésű író opusának sokszínűségét, többszólamúságát, az elmúlt és a mai korszakokban megnyilvánult/megnyilvánuló aktualitását, a sokféle párbeszédre való alkalmasságát. Mindez nagyon fontos, mert rámutat arra, hogy az idő és a történések folyamatában, az ok és okozat összefüggésében újra és újra megjelennek olyan visszahatást generáló szituációk és elemek, amelyek biztosítják a művek számára az időszerűséget.
Hallatlanul izgalmas olvasmányt ígér az Esti Kornél ''átszállásai” a vajdasági magyar irodalomban címet viselő rész, különösen az Esti Kornél-kedvelők számára, hiszen a leglényegesebb vajdasági magyar Esti-átírásokkal foglalkozik, különös tekintettel a mindnyájunk által megélt háborús évekre vonatkozóan. Juhász Erzsébet, Dudás Károly és Nagy Abonyi Árpád ''háborús határszituációban vállalkozik az Estit előhívó szövegközi műveletre”, mintegy jelezvén azt, milyen nagy mértékű a Kosztolányi szöveg adta lehetőség újra kiaknázása, vagy ahogyan Hózsa Éva fogalmaz: az ''után-utazások”-ra, illetve a délszláv háborúk időszakának figurájaként pedig - ahogyan Bengi László írja tanulmányában -, az identitás, a nemzeti karakter újragondolására” a vajdasági magyar írók esetében.
A kötet másik érdekessége a Széchenyi - Toncs - Kosztolányi című írás. Az iskolaévek fontosságára utal a Szerző, nevezetesen arra, hogy egy majdani író műveiben hogyan köszönnek vissza tanulmányai, tehát igen fontos ismerni azt a miliőt, amely a szellemi lénnyé történő formálódás idején meghatározó szerepet játszik az ember életében.
Kosztolányi Dezsőnek, de Csáth Gézának is, a szabadkai gimnáziumban igen sok kiváló tanára volt a századfordulón, akik közül, Dévavári Zoltán meglátása szerint, a magyar és filozófiai szakot végzett Toncs Gusztáv magasodott ki. Fenyves Ferenc írta róla: ''Belőle harminc év után sem lett konzervatív, pápaszemes professzor, hanem maradt meleg szívű, érző lelkű, modern embernek”.
A Kosztolányi-fordítások okán Hózsa Éva részletesen foglalkozik a kortárs Brájjer Lajos versfordításaival. A nagybecskereki lapkiadó és műfordító elsők között fordította a költő verseit német nyelvre (1914). A válogatást esetlegesnek nevezi a tanulmányíró és megállapítja, hogy benne nem a kánonteremtés, ''hanem az idegen kultúrába és a világirodalmi mozgásba való beemelés szándéka tudatosul”. Az elemzés azt is kimutatja, miszerint ''a modern magyar líra fordítása a modern német líra beszédmódjának hiányában valósult meg”.
A Pacsirta újabb kori három német fordítása ''a Kosztolányi-fordítások időszerű kérdésfeltevései”-vel is foglalkozik. Érdekességként említendő, hogy a 2007-es esztendőben két neves német kiadó, külön-külön is kiadta a regényt. Ennek oka, többek között az, hogy ''a kétezres években felélénkült az érdeklődés a közép-európai vidék *egzotikuma*, az *ők* és a *mi* dichtiómiája iránt”. E fordítások velejárójaként a fordítói jegyzetek is jelen vannak, melyek történelmi adatokat, de egy-egy fordítási döntés indoklását is tartalmazzák.
Figyelemfelkeltő és gondolatébresztő, hitelességében kifogástalan tanulmánykötet a Melyik Kosztolányi(m)?. Az íróra való emlékezésben élménygazdag olvasmányt kínál mindannyiunknak.
Kosztolányihoz illő születésnapi ajándék!