Folytatni a hagyományt!
1945-ben megváltozott a világ körülöttünk, új színházeszmények születtek. A műkedvelő színjátszás a népművelés egyik legfontosabb terülte lett. A néphatalom nem engedélyezte a korábban alakult társadalmi egyesületek működését. 1947-ben megalakult a magyar kultúregyesület, melyet a bíróság a Népkör jogutódjának ismert el. A második világégést követő években sem aludt ki a műkedvelő színjátszás lángja a faluban. Igaz, voltak hullámvölgyek. De az ilyen periódusokban mindig akadtak a színjátszás iránt elkötelezett személyek. Folytatni kellett a nyolc évtizedes hagyományt, és a lehetőségekhez mérten magasabb szintre kellett emelni a műkedvelő színjátszást; addig ugyanis főleg csak operettek, zenés vígjátékok és népszínművek kerültek színpadra. Ezért meghatározott értelemben úttörő vállalkozásnak számított Darvas: Szakadék c. drámájának bemutatója 1945-ben. Az utolsó napi aktualitású politikai tézisek dramatizált változatát tartalmazó színművet a helyi gimnazisták színjátszó csoportja vitte közönség elé 1950 februárjában. Weigand József: Kéz a kézben c. drámáját a járási kultúregyesületek színjátszóinak versenyére tanulták be.
A műkedvelő színjátszás harmadvirágzása az 1950-es évek kezdetétől egészen 1968-ig, a Szövetkezeti Otthon színháztermének leégéséig tartott. A szombati és vasárnapi színielőadásokat tánc követte. Bizony szomorúak voltak azok a fiatalok, akiknek akkor nem jutott belépőjegy. A bemutatott színdarabok túlnyomó többségét Pfaiffné Kern Anna rendezte. Háztartásbeli volt, de sokoldalú érdeklődése és tehetsége a művelődési élet felé irányította. Fiatalkorától részt vett a helyi műkedvelők munkájában. Házassága előtt már 75 szerepet alakított. Az 1950-es évektől ritkán szerepelt, fő feladatának a darabok színpadra állítását tartotta. Gazdag pályafutása alatt 34 színpadi bemutatója volt. Főleg zenés vígjátékokat, operetteket tűzött műsorra, de több drámai alkotás megrendezéséért is elismerést kapott. Tette ezt szívvel-lélekkel, nem anyagi érdekből, hanem elhivatottságból. A faluban mind többen megkedvelték a művelődésnek ezt az ágát, és mindjobban bővült a színházlátogatók tábora. A bezdáni közönség az ő rendezésében láthatta többek között a következő darabokat: Békeffy: Méltóságos asszony (1950), Szilágyi: Nem leszek hálátlan (1951), Dénes: Ide gyere, rózsám (1951), Budai--Szilágyi: Csárdás (1952), Hunyadi: Bors István (1952), Szécsén--Fényes: Paprikáscsirke (1952), Matolcsy: Az utolsó fórum (1952), Maugham: A szent láng (1953), Szilágyi: A vén diófa (1953), Bisson: A névtelen asszony (1954), Kálmán: Az obsitos (1954), Kovách: Száz piros rózsa (1954), Erdélyi: Sárgapitykés közlegény (1954), Zerkovitz--Szilágyi: Csókos asszony (1955), Csathó: Az új rokon (1955), Popoviæ: A gonosz asszony (1956), Bús Fekete: A pénz nem minden (1956), Solt: Nincsenek véletlenek (1956), Bobiæ: A Blo család (1957), Subotiæ: Emberek (1958), Goodrüch--Hachkett: Anna Frank naplója (1960), Mayo: Hármasikrek (1962), Molnár: Játék a kastélyban (1963), Bródy: Tanítónő (1963), Szilágyi--Eisemann: 3:1 a szerelem javára (1964), Erdélyi: A csavargólány (1965), Berkesi: Viszontlátásra, harangvirág (1966). Ennek az időszaknak a műkedvelő színjátszásában meghatározó szerepet játszott Nagy József amatőr színházi rendező is. Többek között színpadra alkalmazta Géczy: Régi szerető (1953), Knapp: A falu gyöngye (1953), Radó: Leánycsel (1954), Farkas: Túl a nagy Krivánon (1959) és Móricz: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (1960) c. darabot. Az említettekben fellépett: Burjánné Schmidt Katalin, Kedves Sándor, Szélig János, Szélig Ilona, Pistyák László, Reeb Gáspár, Hermann Márton, Fejes László, Stefatics István, Kiss Katalin, Beutz Ferenc, Stein Kamilla, Pfaff Mihály, Kele Erzsébet, Horváth József, Varga Borbála, Csapó Simon, Sipos Katalin, Bosnyák Anna, Szojka Géza, Horváth Ferenc, Nagy Mihály, Pőcz József, Rang Erzsébet, Tibor István, Németh Ilonka, Takács Erzsébet, Kender Mária, Jeszenszki János és mások.
Új arcok, új tehetségek
1979-ben az új Művelődési Otthon színháztermének megnyitása a műkedvelő színjátszás számára új, ígéretes lehetőséget teremtett a faluban. Dr. Pfaff Mihály a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület több lelkes tagjával újjászervezte a műkedvelő színjátszást. Nagy szenvedéllyel, nagy-nagy ambícióval vetette bele magát a munkába, átvette édesanyjától, Pfaffné Kern Annától a roppant gazdag szellemi örökséget. A színjátszás negyedvirágzása 1991-ig tartott. Dr. Pfaff Mihály amatőr színházi rendező műsorán szerepelt többek között Molnár: A doktor úr (1980), Gogol: A revizor (1981), Harsányi: Májusi muzsika (1981), Bencsik: Kölcsönlakás (1981), Gábor: Dollárpapa (1983), Török: A gyereket gólya hozza (1984), Hennequin--Veber: Elvámolt éjszaka (1986), Szirmai--Bakonyi: Mágnás Miska (1987), Vaszary: Az ördög nem alszik (1989) és Hennequin--Harline: Meztelen igazság (1991). Ezekben az előadásokban fellépett: Szélig Anna, Szélig János, Kollár Xénia, Neveda Ferenc, Neveda Éva, Ibisits Judit, Sál Ferenc, Radics Mária, Radics Béla, Foki István, Horváth Sándor (Hangyás), Gál Veronika, Kiss István, Bogdanoviæ Veronka, Jagica Mária, Jagica László, Nagy György, Csillag Rozália, Tóth Mária, Győrfi Zita, Németh Veronka, Nagy Imre és mások.
A délszláv háborúk idején a műkedvelő színjátszás lendülete megtört, majd a békekötés utáni években olyan egyéniségek szorgalmazták a színjátszás továbbélését, mint dr. Pfaff Mihály és Foki István. Az utóbbi Földes: A lányom (1995), valamint Fodor: Szilveszteri szerelem (1996) és Szeretek egy színésznőt (1997) c. darabját vitte közönség elé. Ezekben játékával kitűnt: Horváth Alen, Foki István, Foki Zoltán, Sipos Mária, Bús Krisztina, Kovács József, Mazák Andrea, Drobina Dóra és Szatmári Krisztina.
Dr. Pfaff Mihály alapos szakmai ismeretekkel felvértezve mindmáig irányítja a drámai csoport munkáját. Különösen a zenés műfajok érdeklik, azoknak teremtett rangot, de a komolyabb műfaj sem idegen számára. Az 1980-as években maga is szerepet vállalt több darabban. A rendező-pedagógus alaposságával foglalkozik a fiatalokkal és készíti fel őket a további munkára. Ennek köszönhetően évről évre újabb és újabb arcok, tehetséges fiatal színjátszók lépnek a publikum elé. Dr. Pfaff Mihály tavaly és az idén olyan zenés vígjátékkal lepte meg a közönséget (Ezt jól bevettük!, Okosabban kéne élni), amelyeknek szövegét maga írta, míg az előadásokban elhangzott közkedvelt slágereket magyar zeneszerzőktől kölcsönözte. E darabokban szerepet kapott: Neveda Ferenc, Major Andrea, Máté Ilona, Rica Emil, Rica Piroska, Rapaiæ Lívia, Sánta István, Martalics István, Hemrich Edit, Hordósi László, Kedves Dália, Csapó Judit, Seres Árpád, Csillag László, Foki Sándor, Pőcz István, Szabó Ágnes, Tamara Mihajloviæ, Szilágyi István és mások.
Reméljük, nem sokáig kell még arra várnunk, hogy kezünkbe vegyük a Bezdán művelődési életének krónikája című monográfiát, amely majd átfogó képet ad Bezdán műkedvelő színjátszásáról is.