1962-ben született Nagykikindán, az általános iskolát Csókán, a középiskolai tanulmányait Zentán fejezte be. 1986-ban az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén, 2020-ban az Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kara Művelődéstudományi Intézetének kulturális mediáció mesterszakán diplomázott.
1985 és 1996 között az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségében dolgozott, 1996-tól 2001-ig a Képes Ifjúság igazgató-főszerkesztőjeként, 1991-től 1997 májusáig pedig a Napló című szabadelvű magánhetilap tiszteletdíjas munkatársaként. 2001-től a Hét Nap hetilap újságírója, szerkesztője, később főszerkesztő-helyettese, majd 2020 és 2025 között a fő- és felelős szerkesztője volt.
A 2009-től 2017-ig terjedő időszakban a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elnöki tisztségét töltötte be.
Három önálló kötete mellett – Köszönöm, jól! (2000), Ördöglakat (2002), Varázspálca nélkül (2013) – több könyv társszerzője, illetve szerkesztője.
| Tóth Lívia cikkei | |
|---|---|
| Megmutatták, hogyan kel életre a költészet | 2025.10.27. |
| 1956 emlékezete Zentán | 2025.10.23. |
| Reményvidék | 2025.10.22. |
| A versek társaságában | 2025.10.20. |
| A viccmesélés magányosabb műfajjá vált | 2025.10.15. |
| Játékból tanulás, tanulásból tudás, tudásból jövő | 2025.10.09. |
| Mérföldkő, találkozási pont és térkép | 2025.10.09. |
| A keresztségi kegyelem az erő forrása | 2025.10.08. |
| Bátorság, alázat és titok | 2025.10.07. |
| „Zenta a lelkem közepe!” | 2025.10.03. |