Karácsonyi találkozó volt Dél-Bánátban

Fiser János esperes úr és a Dél Pacsirtái gyermekkórus

    Ft. Fiser János esperes úr kezdeményezésére nyolc évvel ezelőtt Székelykevén tartották meg az I. Dél-bánáti Karácsonyi Szokások és Betlehemes Játékok Találkozóját, amelynek az volt a célja, hogy a szeretet ünnepe előtt felelevenítsék a még élő, esetleg a már kihalóban levő karácsonyi szokásokat Dél-Bánát-szerte, és ezt színpadi felállításban bemutatják a közönségnek is.
    Azóta hét éven át más-más helység vállalta e Találkozó szervezését a Dél-bánáti Esperesi Hivatal támogatásával, hogy az idén nyolcadik alkalommal Kevevárán (Kovinban) találkozzanak kicsik és nagyok a római katolikus egyház és az anyanyelvápoló csoport szervezésében. Hittancsoportok, iskolák, művelődési egyesületek nevében készültek fel a résztvevők, és megelégedéssel vehetjük tudomásul, hogy most már több korosztály sajátította el a karácsonyhoz fűződő szokásokat, énekeket, szavalatokat.
    A Dél Pacsirtái gyermekkórus, amely Nagy Károly és Almási Julianna vezényletével fénypontja e találkozónak, jelenleg öt helységből öleli fel az énekelni vágyó gyermekeket a pancsovai székhelyű Börcsök Erzsébet Vajdasági Módszertani Központ képviseletében.
    A Karácsonyi Szokások és Betlehemes Játékok Találkozóján sikeresen mutatkoztak be a kevevári anyanyelvápoló csoport tagjai, a székelykevei hittanosok 2 csoportja, a Žarko Zrenjanin Általános Iskola tanulói és a Szalmaszál IME tagjai, az ürményházi Hagyományápoló Kör, a sándoregyházi hittanosok csoportja, a pancsovai Petőfi Sándor ME legkisebbjei, a hertelendyfalvi Testvériség-Egység Általános Iskola, a Református és Római Katolikus egyház, valamint a Tamási Áron Székely-Magyar ME közös csoportja, a torontálvásárhelyi József Attila MO felnőtt énekkara és gyermekcsoportja, a Moša Pijade Általános Iskola diákjai és a Furtam kisegyüttes, a verseci Petőfi Sándor Kultúregyesület anyanyelvápoló csoportja, a fejértelepi Ady Endre ME gyermekcsoportja, az udvarszállási iskolások és a temesvajkóci több korosztályból álló lelkes kis csapat, melynek tagjai talán a leghűbben varázsolták elő idén a kevevári közönségnek, hogyan is fest a betlehemezés Temesvajkócon.
    A találkozás örömét ismét átélve újult erővel nézünk a szeretet ünnepe elé, mert most már bizonyos, hogy a rendezvény évről évre több száz résztvevőt mozgat meg, és ez jelzi a létjogosultságát. Ugyanakkor a találkozóra való készülődés hozzásegít, hogy az adventi időben mindannyian a szívünk mélyén is készüljünk karácsonyra.

L. I.

ADVENTI KOSZORÚ AZ ASZTALON

A magyarcsernyei kézimunkacsoport tagjai

    Advent van, a várakozás időszaka. Már a negyedik gyertyát is meggyújtottuk az adventi koszorún. Az ünnepi készülődésről, az adventi koszorúról és a mindennapi tevékenységekről beszélgettünk Magyarcsernyén a helybeli kézimunkacsoport tagjaival annak kapcsán, hogy kiállítással egybekötött karácsonyi vásárt szerveztek a helybeli asszonyok.
    - Csernyén csak az utóbbi tíz-tizenöt évben terjedt el az adventi koszorú készítése. Nagyon sokan otthon, egyedül készítenek koszorút, esetleg vásárolnak és advent első vasárnapján elviszik a templomba, hogy a plébános megszentelje - mondja Kormányos Erzsébet a csernyei kézimunkacsoport elnöke. - December elején adventi koszorúkat, karácsonyi asztal- és ajtódíszeket készítettünk. Mindenki hozott otthonról anyagot: cérnát, drótot, vesszőt, makkot. A hiányzó kellékeket, a szalagot, ragasztót, gyertyákat a tagsági díjból vettük meg. Különösebb szabályt nem követtünk, mindenki a saját ízlése, kedve szerint készítette az adventi koszorút. A faluban nagyobb a kereslet az asztaldíszek iránt, az ajtódíszeket kevesebben kérik. Nagyon sok koszorút készítettünk, minden szombaton délelőtt nyitva van a klubhelyiségünk, bárki bejöhetett, vásárolhatott belőlük, valamint kisebb kézimunkákat is. Az emberek érdeklődtek, vásároltak vagy csak nézelődtek és ötleteket kerestek. A bevételre nagyon nagy szükségünk van, mert szeretnénk kirándulást szervezni és előadót hívni, aki előadást, tanfolyamot tartson a kézimunka kedvelőinek.
    A csernyei kézimunkacsoport januárban lesz egyéves és a Csernyeiek Klubja keretében dolgozunk. Nincs külön nevünk, kézimunkacsoportnak neveznek bennünket, de hagyományápolással is foglalkozunk. Összegyűjtjük a faluban még meglelhető régi kézimunkákat, mintákat és más használati tárgyakat. Nagyon fontos feladatnak tartjuk a hagyományápolást, igyekszünk megmenteni a feledéstől dédanyáink hagyatékát. A gyűjteményünkben van komaasszonykendő, régi függöny, lepedő, párnahuzat, alsószoknya, stelázsidísz. A mi vidékünkre a fehér lyukhímzés a jellemző, a nagyanyáink ezt varrták nagy szeretettel.
    A szövetkezettől kaptunk helyiséget, ott tartjuk minden kedden délután az összejövetelünket. A nyáron nagyon sokat dolgoztunk, hogy rendbe hozzuk a klubhelyiségünket, takarítottunk, súroltunk, tapasztottunk, meszeltünk. Az összejövetelre általában 15-20-an eljönnek, de néha huszonöten is vagyunk, kézimunkázunk, beszélgetünk. Az asszonyok többsége hímez, mostanában főleg karácsonyi motívumokat, többen pedig horgolnak.
    Ebben az évben, júliusban szerveztünk egy nagyon szép kiállítást a csernyeiek találkozója alkalmából. Részt vettünk a Vajdasági Folklórközpont által szervezett Kézműves Fórumon is, voltunk kétszer Muzslyán és egyszer Szenttamáson. Az összejöveteleken sokat tanultunk, nagyon jó előadásokat hallottunk, megismerkedtünk a gömöri, a sárközi és a székelykeresztúri hímzéssel. Vajdaságban több tanfolyamot szerveznek, de sajnos mi messze vagyunk ezektől a központoktól és a nagy távolság miatt gyakran nem tudunk eljutni ezekre. Jó lenne egyszer Csernyén is szervezni egy kézimunka-találkozót, előadással egybekötve.
    Az adventi kiállítás és vásár karácsonyig tekinthető meg, de húsvétra is szeretnénk egy kiállítást szervezni. Akkor majd bemutatjuk a húsvéti motívumokkal készült kézimunkákat, de festünk hímes tojásokat is -- hallottuk Kormányos Erzsébettől, a magyarcsernyei kézimunkacsoport elnökétől.

Nagy Erzsébet

Országos Kolping-közgyűlés volt Csókán

    Csókán, a katolikus plébánia hittantermében tartotta meg évi közgyűlését a Szerbia és Montenegró Kolping Társasága. A házigazda, ft. Mellár József atya rövid beszédében köszöntötte a Csókáról, Tiszaszentmiklósról, Padéról, Szajánból, Nagykikindáról, Tóbáról, Magyarcsernyéről, Feketetóról és Kanizsamonostorról érkező részvevőket. Az üdvözlés után Pozsár Ottó, Szerbia és Montenegró Kolping Társaságának országos elnöke ismertette az évi beszámolót.
    -- Megpróbáltuk a Kolping Társaság értékeit az átláthatóság, a megbízhatóság, a becsületesség, az elkötelezettség, a nézetek szabad megnyilvánulása irányába terelni. Úgy érzem, sikerült csapatmunkát kialakítani, ami magában foglalja azt az értékrendet, ami a felelősségre vonatkozik. A továbbiakban a Kolping családok bővítésére és a tagok aktív bevonására kell törekedni. A Kolping ifjúságának is nagy figyelmet kell szentelni, mivel ők a jövő generációja, ezért a Kolping-szellemiségben kell nevelni őket. Ebből a célból előadásokat szervezünk itthon és külföldön. A feladatok közé tartozik a külföldi kapcsolatok kiépítése, bővítése és elmélyítése is. Mindezt nem valósíthatnánk meg, ha nem számíthatnánk a tagok segítségére és támogatására. A további munkához is nagy szükség van a bizalomra és a csoportmunkára, mert együttes erővel könnyebben elérhetjük céljainkat -- mondta Pozsár Ottó.
    Mivel ft. Pósa Gyula atya, Szerbia és Montenegró országos prézese leköszönt posztjáról, a közgyűlés ft. Kalapis Stojan szalézi szerzetes papot választotta meg erre a tisztségre.
    A továbbiakban Farkas Vilmos, a projektumok koordinátora és egyben újonnan megválasztott titkára beszámolt az egyesület jelenlegi anyagi állapotáról, költségeiről, bevételeiről. Kiemelte a már meglévő, működő programokat, és beszámolt a jövőbeli tervekről, várható beruházásokról. Balázs Lívia ifjúsági referens a fiatalokkal való foglalkozás fontosságáról beszélt. Kiemelte a sikeresen működő szajáni és padéi ifjúsági csoportokat, amelyek megérdemelten kapnak dicséreteket.
    A közgyűlés ebéd mellett kötetlen beszélgetéssel, ismerkedéssel zárult.

P. R.