A polgármester köszöntője:

    A karácsony és az új év alkalmából kívánom Szabadka minden polgárának, hogy az ünnepeket békében, egyetértésben és boldogságban töltsük el.
    Minden jó szándékú polgár segítségét kérem ahhoz, hogy a jövő évben is együttesen folytassuk a megkezdett utat az európai demokrácia megszilárdítása érdekében.
    Kívánom, hogy az új esztendő még több sikert és boldogságot hozzon Szabadkának!
    KUCSERA Géza polgálmester

Hitel Szabadkának

    Kucsera Géza, Szabadka polgármestere és Cseke Imre, a szabadkai Vízművek igazgatója tegnap Belgrádban aláírta az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank képviselőivel szerződést írta 9 millió eurós hitelről, melyből felújításra kerül majd a városi szennyvíztisztító. A nagy a horderejű beruházásra állami garanciát vállalt a köztársasági és a szövetségi kormány. Az erről szóló megállapodást az Államközösség külügyi bizottsága nevében Predrag Ivanović, a köztársasági kormány nevében pedig Mlađan Dinkić pénzügyminiszter írta alá. Ezzel lehetővé válik, hogy az európai pénzintézet által felkínált hitelből jövőre megkezdődhessen a város szempontjából létfontosságú beruházás.
    A tegnapi szerződéskötéskor jelen voltak az Európai Újjáépítési Ügynökség képviselői is, akik környezetvédelmi projektum támogatása címén 2 millió euró vissza nem térítendő támogatást adtak. Az aláírást követően a polgármester úgy nyilatkozott, hogy a szóban forgó beruházás minden európai környezetvédelmi szabványnak eleget tesz, és olyan szennyvíztisztító épül majd, amely eleget tesz az uniós normáknak. A projektum a jövő év elején kezdődik az eszmei, majd a konkrét tervek kidolgozásával. Három éven belül befejeződik a teljes beruházás, azzal, hogy a fenti összeghez az önkormányzatnak évente egymillió euróval hozzá kell járulnia. Az első három évben csak a kamatokat kell fizetni, és csak ezután kezdődik a kölcsön törlesztése, amely 2019-ig tart. Ezt a víz árából fedezik, míg az önkormányzatra eső részt közösen gazdálkodja ki a közvállalat és a községi költségvetés.

S. K. Á. (Magyar Szó)

Drágakövekkel ékesített mesevilág

Mindig együtt: a Ripcó házaspár

    Ezt az elismerést eddig még egyetlen vajdaságinak sem ítélték oda. Ripcó László az egyetlen vajdasági magyar színész, akinek 31 éves munkásságát ezzel a tekintélyes kitüntetéssel jutalmazták.
    A díjat a Dragoljub Selaković, az adományozó újvidéki Ifjúsági Színház igazgatója, Olga Vojnović színészművész és Đorđe Ćirić színpadi rendező által alakított zsűri ítélte oda, de a fesztivál nemzetközi zsűrije is hitelesítette. Ripcó László a díj átvételekor a következőket mondta a szabadkai Gyermekszínház színpadán:
    ,,A gyermekszínházakban dolgozók -legyenek akár rendezők, akár színészek - egész pályafutásuk alatt nem tehetnek szert anyagi javakra. Nekem sincs benzinkutam, gyáram -- ezért ilyen gazdagságról nem is szólhatok. Viszont, ha a kíváncsi gyermekszemek, a nevetés, a felzúgó őszinte taps, a kollégák iránti barátság és egymás megbecsülése mind egy-egy drágakő volna, akkor azt mondhatnám, hogy az én szívem a legnagyobb kincsek otthona. Több benne a gazdagság, mint a világ összes kincstárában.
    ,,Nincs nagyobb elismerés az őszinte, kedves szónál.
    - Amikor egy színész nyugállományba vonul, elmúlik néhány év, és már nem biztos abban, hogy ugyanaz az ember maradt, aki volt. De rádöbbentik a régi jó barátok, a valamikori kollégák, akik ugyanolyan kitörő örömmel fogadják, mint azelőtt. Például a legutóbbi fesztivál alkalmával véletlenül találkoztam Vlado Predmenski színházi rendezővel és kritikussal. Amikor meglátott, felugrott az asztalától, megölelt és azt mondta, hogy ez a város számára egyet jelent az irántam érzett szakmai megbecsüléssel és őszinte barátsággal. Nincs nagyobb elismerés az őszinte, kedves szónál. Ugyancsak jó érzés, amikor a nyugdíjas-otthonokban -- ahol egyébként a párommal, Franciskával rendszeresen fellépünk kéttagú kis vándorszínházunkkal - az idős emberek ujjongva köszöntenek bennünket. Legutóbb egy nagyon kedves néni ezt mondta: ,,Maguk úgy hozzátartoznak a városhoz, mint a harangszó!. Hát kell ennél nagyobb elismerés?
    Fegyelem és lelkesedés
    Ripcó László 1967-ben került a szabadkai Gyermekszínházhoz. Visszaemlékezvén azokra az évekre azt vallja, hogy az akkor tapasztalt megbecsülést, szakmai elismerést, fegyelmet és rendet örökre emlékezetébe véste.
    - Ennyi év elteltével, visszatekintve az akkori Gyermekszínházra, eszembe jut, milyen kezdetleges, szegényes díszletekkel, világítással, saját kezűleg varrt bábruhákkal igyekeztünk minél sikeresebben színre vinni egy-egy darabot. Késni vagy a szöveget elfelejteni nem volt szabad. Nagy volt a fegyelem, és talán éppen ennek köszönhető, hogy olyan lelkesen tudtuk tenni a dolgunkat. De a magyarországi, igazán nagy színészek, mint Bessenyei Ferenc vagy Rátonyi Róbert -- akik akkortájt igen gyakran megfordultak Szabadkán, és akiknek magam is tanítványuk voltam egy ideig -- olyan mély benyomást tettek rám, hogy önkéntelenül is folyton arra törekedtem, hogy nyitottabbá, szabadabbá tegyem a Gyermekszínházat, hogy utolérjük az európai színvonalú bábszínjátszást. Hiszen akkor mi csak paraván mögül mozgatott bábokkal adtuk elő a darabokat, és mindössze két perc volt az az idő, amikor magunk is előjöttünk, meghajoltunk, és már távoztunk is a színpadról. Ennyit ismerhettek meg belőlünk a gyermekek, semmi többet. De én ebbe nem tudtam belenyugodni. Mindig új ötletekkel szolgáltam a bábkészítőnknek, Hajnal Gyulának, de ugyanígy a rendezőknek, az igazgatónak is. Végre eljött az idő, amikor megváltozott a színpad technikai felszereltsége, korszerűbb és látványosabb lett, és mi sorra értünk el sikereket nemcsak idehaza, hanem külföldön is.
    Egészséges gondolkodású társadalmat nevelni
    - Meggyőződésem szerint ha egy 7-8 éves gyermek megnéz egy előadást, míg él, nem felejti el. Egy életen át eszébe jutnak bizonyos jelenetek, szavak vagy mozdulatok. Nekünk, színészeknek pedig épp ez a feladatunk: hogy megpróbáljuk irányítani valahogyan azokat a huncut gyermekgondolatokat, hogy egy vidám, egészséges gondolkodású társadalmat tudhassunk a magunkénak. Ebben óriási szerepe van a gyermekszínházaknak.
    Meglelni a lelki nyugalmat
    A 31 év alatt a Gyermekszínházban dolgozók közül soha senki nem mondta Ripcó Lászlónak azt, hogy nincs igaza. Pedig sokszor és sokat próbált változtatni az előadások koreográfiáján mindig a jobbra törekedve, a mind nagyobb sikert remélve.
    - Egy színésznek rendkívül rugalmasnak kell lennie, nyitottnak az új színházi irányzatok iránt. Fel kell nőnie a feladatához, belátni a saját hibáit, mások tehetségét is elismerni. Úgy érzem, én így dolgoztam, így szerepeltem minden alkalommal a színpadon. Őszintén, bizakodva és nagy-nagy lelkesedéssel. Ezzel a díjjal végre megleltem a lelki nyugalmamat, mert tudom, hogy egy élet munkájának gyümölcseként került hozzám. Ezzel jutalmazták az egész eddigi munkámat, amelynek során bizony nagyon sok mindenről le kellett mondanom. A gyermekeim szinte nélkülem nőttek fel, hiszen én állandóan úton voltam, próbáltam vagy játszottam a színpadon. Ezért ez a díj nem csupán az enyém, hanem a nejemé, Franciskáé is, aki mindvégig mellettem volt, segített, nevelte a gyermekeinket amíg én dolgoztam, és akivel ma is, nyugdíjasként együtt járjuk az eldugott kis falvakat, nyugdíjas-otthonokat, hogy elvigyük mindenkihez a színjátszás nyújtotta örömet és boldogságot. Köszönöm neki, tiszta szívemből...

RENCSÉNYI Elvira