Püspökeink karácsonyi üzenete

    Keresztény Testvérek!
    Szent János apostol evangéliumában olyan eseményekről tudósít, amelyek nem találhatók meg a többi evangéliumban és ezt különleges módon teszi. Őt ugyanis nem a külső dolgok érdeklik, hanem a történések belső világa. Amikor az Isteni létről akar beszélni, akkor a Logosz-Igéről beszél. Ez az Ige láthatóvá lesz világunkban. Az az Ige, amely az Eucharisztiában leszáll az oltárra; az, amely az utolsó vacsoránál megalázkodik, és megmossa tanítványai lábát; az, amely az istállóban születik; az, amely a Szentlélek közreműködésével fogantatik, és lesz emberré egy kisgyermekben.
    Egy kicsit talán idegen és felfoghatatlan számunkra ez az Ige, és teljes értelmét nem tudjuk felfogni. Racionalizált világunk és a technika elszakít minket a dolgok belső világától. Megszakad sokszor a kapcsolat köztünk és a dolgok belső kvalitásai között, amely kapcsolat eredetileg megadatott nekünk.
    Ezért semmilyen tudomány, semmilyen filozófia sem képes választ adni a leglényegesebb kérdésekre, mint amilyen pl. a világ létének kérdése, élet és halál kérdése. Ezeket a kérdéseket csak az isteni kinyilatkoztatás tudja megválaszolni. Ennek fényében kell értelmezni és magyarázni Isten kapcsolatát a teremtett világgal, de elsősorban az emberrel. A megértés további nehézségét okozza továbbá az, hogy ez az Isteni Ige egy lett velünk, emberekkel, és teljes emberi életet élt. Nyilvánvaló, hogy ezeket a tényeket csak hittel tudjuk elfogadni, hisz ,,Istennek minden lehetséges''.
    A Betlehemben lejátszódott esemény megadja a lehetőséget, hogy megértsük, mit is jelent ez az ,,Ige'', aki gyermek képében jön közénk. Isten ugyanis Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta magát. Ezért Isten szól hozzánk Jézus szenvedésében is, amikor keresztre feszítik, és amikor meghal értünk emberekért. Az Egy, Örök s Mindenható Isten örökre közöttünk akar lenni, és ezért lesz emberré a Megtestesült Igében.
    Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden hívőnek áldott karácsonyt, és boldog új évet az Eucharisztia évében, amely erősíti Jézusba vetett hitünket!
    Dr. PÉNZES János szabadkai megyés püspök
    
    Örömet és jóságot termő karácsony
    Mintegy kétezer évezreddel ezelőtt gőgicsélő gyermekként vállalt velünk sorsközösséget az Isten Fia. Betlehemben, a kicsiny, judeai városban új korszak kezdődött. Isten kedvenceiként a szegények és a kisemmizettek kerültek előtérbe. Élete során az Úr Jézus az üldözöttekkel és elnyomottakkal azonosította magát. Közéjük tartozott egészen igazságtalanul elszenvedett haláláig. Igehirdetése során közösséget vállalt mindazokkal, akiket a hatalmaskodók önkénye és az elhájasodottak dölyfe a közélet peremére taszított. Karácsonyozásunk fényében örömet és jóságot termő reménykedés rejlik, ennek a beteljesülését várjuk az ünneptől. Felfogjuk, hogy Isten türelmesen építi számunkra az új világot, amelyben mindannyian rátalálunk egymásra és amelyben az öröm bősége és a jóság szépsége aranyozza be az életünket. Lelkünk szomjazza az örömet, nélküle el is sorvad. Lelkünk szomjazza a jóságot, de egyben megsejti, hogy azt Isten valósíthatja meg. És mindez magától értetődik, mert Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette: Isten pedig maga az öröm és a jóság. Ezért vágy ébred bennünk, hogy Jézushoz hasonuljunk. Ha sokszor fogcsikorgatva is új emberré kívánunk alakulni. Önzés, kapzsiság és bujaság egyre inkább utálatot vált ki énünkből. Tíz körömmel kapaszkodunk karácsony ünnepébe az idén is, hogy csillogása végre minket is csillogóvá tegyen és mocskunkból kifürödve, boldogan tehessünk másokat is boldoggá.
    A Születés Ünnepének ihletettsége mellé mi délvidéki magyar katolikusok az idén remegésteli izgalommal vártuk karácsonyfánk alá anyaországi testvéreink ajándékát. Karácsonyunk annyira várt örömébe az üröm keserűségét köpte Lucifer, a hazugság atyja. Ránk szakadt a kísértés, hogy kitagadottnak érezzük magunkat, nyolc évtizede tartó kínlódásunkat pedig megvetettnek. Mégis örömet és jóságot termő karácsonyt éneklünk az idén is édes anyanyelvünkön, miközben görcsösen igyekszünk megmaradni: Krisztus-hívőnek, magyarnak, embernek és azok testvérének, akik nem fogták fel, hogy miért tanított minket magyarul imádkozni édesanyánk. Káin megölte Ábelt, noha Ábel minden bizonnyal szeretetet érzett iránta. Küldjünk ezért az országhatáron belülieknek mi, megtépázott kívül rekedtek karácsonyfájuk alá imánkkal teli ajándékcsomagot. Írjunk hozzájuk levelet is: határon belüliek és határon kívüliek arcára, ha néha rá is fagyhat a mosoly, de a gyermek Jézuséra sohasem, ő az idén is mindannyiunkra rámosolyog. Egybeölel bennünket. Segít kilábalnunk ostobaságainkból. Kicsi kacsóinak simogatása homlokunkon képes összebékíteni ellangyosult szívünket. Márpedig ez a Gyermek nekünk adatott, s az Ő neve Emmánuel, ami azt jelenti: Velünk az Isten. Az öröm és a jóság Istene.
    Msgr. HUZSVÁR László nagybecskereki püspök
    
    Pásztorlevél 2004 karácsonyán
    ,,Szívünk vígsággal ma bétölt...''-- kezdjük felszabadultan, örömmel a karácsonyi dicséretünket.
    A földön és mennyben egy időben, egyaránt ünnepelt esemény emlékünnepe a karácsony. Várakozásunk betelt, az adventi hetek, vasárnapok elteltek. Ránk köszönt az ünnep.
    Isten örökkévaló Igéjét Krisztusban szülte közénk, földi anyától, Szent Lelke csodája által. A karácsony a csodavárás és a csoda beteljesülésének ünnepe. Istennel való kapcsolatunk ma is csoda... A betlehemi csodának a folytatása. Életünk nem a gyermekkorból az ifjú-, majd a felnőttkorba való átmenettel változik, hanem a gyermekkor első hitbeli élményével, az első karácsony örömének a felfogásával, a gyermeki hittel lesz a pásztorok meglepetésszerű hittapasztalásához hasonló. Nekünk ,,készen'' jön már a karácsonyi történet, mert megtörtént kétezer éve, mi már olvassuk az Új Szövetség elején, mi már igehirdetésként halljuk, nemzedékről nemzedékre tovább adva a jó hírt, hogy Megváltó született Dávid városában. A pásztoroknak megrázó élmény volt látni a mennyei világosságot, amely sötétben vigyázó szemeiket fényözönnel árasztotta el, lelkükbe előbb az ismeretlentől való félelem, majd a jó hír hallatán teljes öröm költözött, amely mozgósította őket: ,,Menjünk el mindnyájan Betlehembe!'' -- biztatták egymást.
    Ma is mozgósít a betlehemi csoda. Ma is mozgósított bennünket Isten, hogy eljöttünk ide, az ünneplő szent gyülekezetbe. De kérjük Istent, hogy változtassa meg életünket, hogy mozgósítson bennünket a hétköznapokban is, a közvasárnapokon is, hogy együvé jöjjünk, felkészüljünk az istentiszteleteken arra a szolgálatra, amelyet Isten ránk akar bízni. Ez a szolgálat a gyülekezetben is történik, a keresztyén testvéreinkkel való szeretet növelése, lelki vigasztalása és gyakorlati megsegítése. A kívülállók irányában pedig: alázatos hirdetése az evangéliumnak, hogy úgy szerette Isten ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta, ha valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
    Meglepődnénk ugyanis, ha tudnánk, hogy ott, ahol élünk, van felebarátunk, aki nem tud Isten hozzá való szeretetéről. Legyünk hírvivők számukra és példát adó életű embertársaik, hogy ha szavunk nem is, de keresztyéni életünk szépsége, tisztasága, öröme vonzó legyen nekik és megtérjenek, éljenek Istenünk kegyelmi hívásának elfogadásával!
    Ez az Istentől való mozgósítottságunk adakozó szívünk indulatában is mutatkozzon meg. Minden gyülekezet karácsonyi perselypénze szolgáljon a gyülekezet helyi szegényeinek, beteg öregeinek a megsegítésére.
    Országos Egyházunk minden tagjának, a keresztyén-keresztény testvéregyházaknak, a Hét Nap olvasóinak és minden jóindulatú embernek áldott, békességes karácsonyi ünnepeket és Urunk kegyelmével teljes 2oo5. új esztendőt kívánok!
    Testvéri szeretettel: CSETE SZEMESI István püspök
    
    Karácsonyi gondolatok
    
    Többféle nézőpontból lehet karácsonnyal kapcsolatban gondolatokat papírra vetni. Egyik ilyen lehet a karácsonyt külsőleg jellemző tartozékok megjelenítése. Mikor eljön a karácsony ideje, elkezdődik a nagy készülődés, hiszen így van rendjén, vagy éppen ez a szokás. Bevett szokás szerint postázzuk a képeslapokat, megvesszük az ajándékokat, a fenyőfát. Nem szabad elítélnünk ezeket, a karácsonyt hűen követő külső tartozékokat, hiszen összehozzák az embereket, és még azok is, akik szokásból, ha néha kedvetlenül is, de összetalálkoznak, még azok is, akik egész évben csak úgy elmentek egymás mellett. Karácsonykor mintha lenne időnk egymásra. A külsőségek mellett itt van magának a karácsonynak az eseménye. Arra emlékezünk. Amikor az idők teljességében, történetileg és földrajzilag meghatározott helyen és időben belépett az Isten a világ életébe. Azért, hogy mindenekelőtt megkérdezze: mit fogsz tenni, ha Isten emberként megjelenik neked, és megszólít téged? Hogyan reagálnál? Hittel fogadnád Őt, vagy elutasítanád, nehogy megzavarja életed megszokott folyását. Az idei karácsony is szembeállít ezzel a kérdéssel! Mi a válaszod? De beszélhetünk karácsony üzenetéről is. Nem mellékes! Például arról, mit jelent Krisztus eljövetele. A Bibliában arról olvasunk, hogy Krisztus békességet hozott. De arról is, hogy ez által a békesség által akarja egy nagy családba gyűjteni az emberiséget. Közelieket és távoliakat egyaránt. Azokat, akik Krisztust elfogadták, és azokat is, akik eddig csak tétováztak, akiket a céltalanság és elhagyatottság, a magányosság tartott hatalmában. Mind az egyik csoportnak, mind a másiknak hirdeti az angyal: ,,A földön békesség, és az emberek között jóakarat.'' Mert itt a Szabadító, aki a miénk, akit Isten küldött el hozzánk. Ne legyen csupán emlékezés, hogy Isten kinyilatkoztatta: legyen békesség! Hanem valóságos megélése ennek a jó hírnek, ahogyan azt karácsony a maga csodálatosságában és szépségében hirdeti: hogy együtt ünnepelünk, örvendezünk. Együtt imádkozunk. Mert karácsony nem képzelhető el magányosnak, hiszen a közösségnek, minden embernek az ünnepe. Fogadjuk és köszöntsük hát együtt Krisztust, és biztassuk is egymást, hogy karácsony nem szép rege, nem látomás, hanem valóság.
    Istentől megáldott boldog karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak a szeretet legnagyobb ünnepén.
    Erős Vár a mi Istenünk!
    Th. mgr. DOLINSZKY Árpád
    szuperintendens
    
    Püspökkari nyilatkozat a népszavazásról
    A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai december 10-ei keltezéssel egy nyilatkozatot adtak ki. A következőt:
    ,,Mi, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai csalódottsággal vettük a hírt a kettős állampolgárság ügyében kiírt népszavazás eredménytelenségéről. A mi csalódottságunknál csak a határon túl élő magyar testvéreink fájdalma nagyobb, akik úgy érzik, hogy az anyaországban élők nagyobbik részének érdektelen az ő sorsuk.
    Kezdettől fogva méltatlannak éreztük, hogy a nemzethez való tartozás ügye népszavazás kérdése legyen. A politika sajnos rossz irányba terelte sok honfitársunk nemzetérzését, ezért nem-mel szavazott, vagy távol maradt a népszavazástól.
    Mi változatlanul szükségesnek tartjuk, hogy más nemzetekhez hasonlóan, azok a magyar testvéreink is megkapják a magyar állampolgárságot, akik valamilyen oknál fogva Magyarország határain kívül élnek. Ezért azt kérjük országunk politikusaitól és a Parlamenttől, hogy a legrövidebb időn belül teremtsék meg annak jogi feltételeit, hogy a határon túli testvéreink is megkaphassák a magyar állampolgárságot.''
    L@c