Milyen nehéz a pittsburghi iskolatáska?

    Ha szeptember, akkor iskola
    Az első őszi hónap Amerikában is a tanévkezdés jegyében zajlik, éppúgy mint odahaza és mint Európában. Reggelenként a pittsburghi utcákon megindul az iskolabuszok és kocsik sora, a kerékpáros vagy a gyalogos gyerekek hada az iskolák felé. A gyerekek itt is hétéves kortól kezdve tankötelezettek. A szülők - elsősorban anyagi helyzetüktől függően - több iskolatípus közül választhatnak. Az állami iskola a legtömegesebb, és ingyenes, az alapítványi és az egyházi tandíjas. Van egy negyedik formája is, a magánúton való tanulás: a gyerek az otthon elsajátított tananyagból vizsgát tesz az iskolában.
    Az iskola, amellyel egyfajta kapcsolatom van, alapítványi, magániskola. Bölcsőde és óvoda is tartozik hozzá - az utóbbi a beiskolázás fontos része, ahol már tantárgyas oktatással tanítónők tanítanak; kisiskolának is nevezik.
    Bölcsőde kevés van, és igen drága. A munkaviszonyban levő nők nagy többsége - az orvosnő csakúgy, mint a bolti kiszolgálónő vagy maga a tanítónő - az első gyermek után kilép a munkahelyéről, megszül még két vagy három gyereket, s amikor azok már nagyok, ismét munkába áll. Ezért lát lépten-nyomon az ember mindenféle munkakörben idős - de tegyük hozzá mindjárt: rendkívül vitális - nőket. (Hogy e megoldásnak mi az előnye és a hátránya, az külön téma.) De vannak nők, akik nem adják fel hivatásukat, s amikor a szülés után letelik az egy hónapos évi szabadság - mert szülésszabadság nincs -, a picit beadják a bölcsődébe. Ha ugyan van bölcsőde, és van benne hely. Mert Amerika legtöbb állama nem erre van berendezkedve. Kisbence bölcsődei helyét a szülők már a mama terhessége elején lefoglalták. (A bölcsi, bár nem ez a témánk, megérdemel annyit: a nyolc picit három egyetemi végzettségű szakember, ápolónő, pszichológus és pedagógus gondozta, a szülők napközben is bármikor ellenőrizhették, hogyan bánnak gyermekével, mindennap rövid ,,naplót" kaptak a babáról stb.) A bölcsi folytatásaként a napközi következett ugyanitt, majd az iskola. Kisbence most másodikos, korábbi helyeit kishúga, Emma foglalja el.
    Kis létszámú osztályok
    Az iskolát 1843-ban alapította hét, Írországból érkezett apáca. Most a The Campus School of Carlow University nevet viseli. Az igazgatónővel iskolanapon találkozunk: szellemes köszöntője mindössze három percig tart, ezzel szemben később alkalmat talál, hogy minden családdal váltson néhány mondatot. Az ismerkedés után meghív az iskolai könyvnapra és iskolalátogatásra. Az intézmény bővítéséhez és működtetéséhez magánvagyonából négymillió dollárral járult hozzá.
    Az állami iskolákkal ellentétben, ahol egy-egy évfolyamon több száz gyerek is van, a magániskolák kis létszámúak. A Carlow-ba 240 tanuló jár (1-8. osztályig): két-két osztály van minden évfolyamon. Az osztályokban a tanulók létszáma nem több mint 15, ennél előfordulhat kevesebb, ha pl. évközben elköltözik valaki, de több soha (jelenleg a két másodikba összesen 22 tanuló jár). Következetesen azt a nézetet vallják, hogy ennél több gyerekkel jól nem lehet foglalkozni. Ezt a keretet nem lépik túl azért sem, mert minden, a tágas tantermek, a felszerelés, a számítógépek száma, az udvar, a tornaterem, az uszoda, a könyvtár - egyáltalán: az egész iskola ehhez a létszámhoz állt fel. Az iskolába való felvételkor a gyerekeket tesztelik. Minden tanév elején és végén valamennyi tantárgyból általános tesztes felmérés van. Az első két osztályban nincs osztályozás, csak minősítés. Az eredményeket egyénileg is százalékban fejezik ki. Ez kétfélét jelez: a gyereknek az iskola mércéje szerinti teljesítményét egy-egy tantárgyból, de kiolvasható belőle más iskolák, elsősorban az állami intézmények kritériumához viszonyított eredmény is. Kisbence első osztályában például tavaly két kislány a harmadik osztályosok szintjén tudott olvasni. S noha Pittsburghban van a Pennsylvania állam egyik legerősebb állami általános iskolája, a jó magániskolák színvonala meghaladja az állami iskolákét.
    Pillérek
    A Carlow iskolába nehéz bekerülni (távozni annál könnyebb - tehetném hozzá szellemeskedve). Nemcsak a gyereknek kell jól teljesítenie a bejutáshoz és a nyolc év alatt az iskolában maradáshoz, hanem a szülőknek is. A szülőkkel már a kezdet kezdetén megismertetik azokat az értékeket, amelyeket az iskola képvisel, s melyeknek szellemében a gyerekeket nevelik, valamint a rendszabályokkal. A hat alapvető érték - vagy ahogyan nevezik - az iskola tartópillérei: a tisztelet, az igazságosság, a másokkal való törődés, a felelősség, a bizalom s a haza jó polgárának lenni. Ez minden tanteremben ki van írva, rendezvényeken elhangzik, iskolaújságban a fejlécen szerepel stb. S minden gyerek meghökkentő pontossággal, világosan tudja, hogy mit jelent. Itt nem történhet leszámolás, káromkodás, nincs dohányzás, alkohol, kábítószer stb. A szülő nyugodtan alhat. Aki azonban a vállalt szabályokat felrúgja, annak fel is út, le is út.
    A tanítás nyolckor kezdődik, háromkor ér véget. A másodikos gyerekeknek naponta hat órájuk van. Tantárgyaik: angol nyelv (naponta többször is), mindennap matek, van zene, képzőművészet, számítógép-ismeret (minden gyereknek külön számítógépe), környezetismeret, talaj- és szertorna, úszás (órarend szerinti!), könyvtáróra (hetente kétszer könyvet cserélnek, és a helyszínen tartanak foglalkozást), s vallástan is ugyancsak mindennap. Nem hittan (arra vannak egyházi iskolák), hanem vallástörténet; nem is lehetne, mert Kisbence osztályába például a katolikusokon kívül protestáns, japán, muzulmán, kínai, hindu, pakisztáni stb. gyerekek járnak. Első osztályban Szent Johanna történetével foglalkoztak, az idén bibliai történetekkel ismerkednek meg. Minden gyerek két választott tantárgyat tanul, Kisbence franciát, és sakkozik, de teniszezhetett, zongorázhatott, hegedülni, szaxofonozni stb. tanulhatott volna.
    A napi elfoglaltságban (és a tandíjban) benne van a félórás ebéd is. A gyerekek egy hónapra előre megkapják az étlapot, s ha valaki nem kedvel valamit, kijelöli, melyik napon nem eszik az iskolában. Ilyenkor visz magának ebédet.
    Az iskolatáska súlya
    A tankönyveket, munkafüzeteket, kiegészítőket az iskola szerzi be, a szülőnek nincs vele gondja, ez is a tandíj része. A gyerekek akár táska nélkül is járhatnának iskolába: a tankönyvek a tanteremben maradnak. Csaknem mindent az iskolában tanulnak meg. S ha mégis van házi feladat, munkalapot visznek haza. Ritka, hogy öt-tíz percnél több időt vesz igénybe. Olvasni viszont otthon is kell mindennap. Ezt ugyan naprakészen nem ellenőrzi Mrs. Patty, a gyerek olvasástudása azonban minden külön számonkérésnél jobban beszél. Ez azért is fontos, mert az említett osztály nemzetisége igen vegyes: kínai, japán, délszláv, spanyol, magyar, német, perzsa, indiai stb., a család elsőnemzedékes amerikai, melyben a felnőttek sem tudnak tökéletesen angolul, ezért itt a nyelvi nehézségek legyűrésére már az első osztályokban kellő figyelmet fordítanak. A tanítónő olvasnivalót ajánl, elsősorban rövid, humoros szövegeket (A fürdőgatyás kapitány), ezek azonban nem kötelezőek. A gyerek a maga kedve, ízlése szerint is választhat olvasnivalót, fontos, hogy olvas. (Egyébként meg az önkezdeményezés minden formáját szorgalmazzák, dicsérik.) Második osztályban, októberben negyvensoros szöveget némi döccenőkkel ugyan, de folyamatosan olvasnak, értenek. A szerda az ún. csendes olvasóreggel: az igazgatónő is kiül a folyosó közepére, és olvas; érvényesül az elv, hogy példával tanítani. A hétvégét nem nyomják agyon a házi feladatok, semmilyen feladatot nem kapnak. A szombat és a vasárnap a családi együttlété, az egyházé, a sporté, kirándulásé, játéké. Kisbence cselgáncsozni jár, és focizik.
    Időről időre vannak nagyobb lélegzetű házi feladatok is. Egy nap Kisbence keresztrejtvényrácsot hoz haza, abban kell elhelyeznie a megadott szavakat; szeptember végén pedig önként vállal egy egyhetes munkát. A munkalapon az áll: Te vagy a riporter, a feladat pedig, hogy a hét minden napján egy tetszőleges eseményt írjon le a megadott kérdésekre - ki? mi? hol? mikor? miért? - válaszolva. A feladat megoldását egy nagy ötágú csillag rajza segíti, minden sarkában a fenti kérdések egyike, alájuk kerülnek a válaszok, középen az eseményről készült fotó. A kísérőszövegben Mrs. Patty a szülők segítségét kéri, vagyis egyértelmű, hogy egy másodikos gyerek még nem tud egyedül megoldani egy ilyen feladatot, de valami miatt - megfigyelés, kutatókészség, lényegre törő fogalmazás és beszéd stb. fejlesztése - mégis szükség van rá. Kisbence hétfőn a hurrikánt választja, kedden egy kutyát, amelyik lenyelt egy kést, és sikeresen megműtötték, szerdán az elnök látogatását az árvíz sújtotta területeken, csütörtökön a japánok 600 méter mélységben sikeresen lefényképeztek egy ritka tengeri állatot... A témákat az iskolában mindennap megbeszélik, a riport felkerül a tanterem falára. Hétvégén megérkezik a ,,riporteri" oklevél...
    Piknik az iskola udvarában
    Az iskola kezdettől fogva teljes együttműködést kér és vár el a szülőktől. A PTA - a tanárok és szülők szervezete - szervezte a pikniket is. (A szülők felszolgáltak; a család egyik szomszédja - gyermekgyógyász egyetemi tanár - töltötte a teát, üdítőt). Ez a közösségi szellem nemcsak a tanulásra és nevelésre, valamint a közös erkölcsi normákra terjed ki, hanem bevonja a családokat a közösségi életbe, sőt a családok között is kapcsolatot teremt. Szeptember végén volt az iskolanap; kötetlen jellegű, barátságos légkörű, mindenki mindenkivel ismerkedett, beszélgetett, a gyerekek az iskolaépületek által körülzárt gyönyörű udvarban hancúroztak, volt zsákban futás is, és türelmesen vártak sorukra a lufik előtt, melyekből az ügyes fiatal nő mindenféle alakzatokat, mesealakot - macskát, Miki egeret, fókát, Batmant stb.- , mintegy hatvan figurát tudott formálni. (Nem kellett érte fizetni.) Szinte szokatlan volt látni, hogy senki sem tolakszik, senki sem ügyeskedik, furakszik, mindenki kivárja a sorát. A vidám majálist, melyen a szülők, testvérek, nagyszülők, ismerősök barátkoztak más szülőkkel, testvérekkel, nagyszülőkkel és az ismerősök ismerőseivel, vacsora követte. Minden program pontosan kezdődött. S bármilyen oldott volt a hangulat, hét órakor mindenki tartotta magát a befejezéshez.
    A szülői összefogásnak, a kapcsolattartásnak, az iskolával való együttélésnek számtalan formája van. Könyvnap van az iskolában. Egy-egy korosztálynak külön standja van, ahol a tanítónők feltüntetik, melyik osztály számára milyen könyvet fogadnának el szívesen ajándékba. A látogatók így is gyarapítják az osztály könyvtárát. Szép szokás, hogy a szülinapra a szülő könyvet ajándékoz az iskola könyvtárának szép, alkalmi ajánlással a gyermek nevében. Gyűjtés van a hurrikán áldozatai számára. Közelednek az ünnepek. Októberben itt a Hallowen általános össznépi ünnep: a gyerekek szellemnek, rémeknek, mindenféle csodabogárnak, mesealaknak öltözve, töklámpással, álarcban házról házra járva ,,ijesztik el" el a rossz szellemeket. A felnőttek kidíszítik a házakat, cukorkával kínálják, megajándékozzák a bekopogó gyereket. A Hallowen itt valóságos ipar. Az iskolából katalógus érkezik, mely ajándékokat, cukorkát, díszcsomagoláshoz mindenféle papírt stb. kínál. Aki a katalógusból vásárol, az az iskolát támogatja (minden tétel ötven százaléka az iskolának marad). Évenként pazar technikával készült könyvet jelentetnek meg az iskola életének fontos eseményeiről, eredményeiről. A fotókkal gazdagon illusztrált kiadványban osztályonként benne van minden gyerek portréja. Az iskolába az évek folyamán sok neves ember járt, nagy részük felnőttként is tartja a kapcsolatot, és támogatja az alma matert.
    No és az anyagiak?
    A gyerekek nagy többségét reggelenként nagy távolságról kocsival viszik iskolába a szülők, azok, akik jobbára a környéken dolgoznak (kórházakban, egyetemeken, kutatóközpontokban stb.). Kisbence ,,közel", mindössze tíz kilométerre lakik. De napjában kétszer ellepik a várost a kis sárga iskolabuszok is, s azt használhatja minden gyerek - függetlenül attól, milyen iskolába jár. Mindenhonnan begyűjtik a gyerekeket, s ez nem kis dolog. Pittsburgh a külkerületekkel együtt majdnem két és fél milliós város. Az ingyenes iskolabuszra az is feljogosít, hogy mindenki - a szülők és a gyermektelenek is - függetlenül attól, hogy magán vagy állami iskolába járatják-e gyereküket, kemény iskolaadót fizetnek jövedelmük, vagyonuk után. Emiatt olykor fellángol egy-egy vita is. A magánbölcsőde, napközi (másmilyen nincs is), óvoda, iskola ugyanis évente egy-egy gyerek után mintegy tíz-tízezer dollárral terheli a szülőt. S azok, akik a magániskolát választják, jogtalannak tartják, hogy az állam még külön évi több ezer dollár ,,iskolaadó"-val terheli őket, noha a magániskolának már fizetnek. A vita azonban sose jár eredménnyel. Az adót ugyanis az állami iskolák fenntartására fordítják, s bármelyik pillanatban átkerülhet valaki az állami iskolába, ha a szülő nem bírja a magániskola anyagi terhét.
    Pittsburgh, 2005 szeptembere

MIRNICS Zsuzsa